A szerk.

A Fidesz már a kormányzása legelején egyértelművé tette, hogy a saját kádereivel rakja tele a művészeti intézményeket, ahol pedig kinevezésekkel nem lehetett leváltani a nemzeti együttműködés kerékkötőit, pénzzel oldották meg az erőviszonyok átrendezését.

Tádé Jenő Béla, a kevéssé, de még mindig jóval érdemei felett népszerű Demokratikus Baloldali Túlnyomó Párt (DBTP) üdvöskéje három feltételt szabott ahhoz, hogy teljesítse saját régi kérését, és átvegye az Egyesült Ellenzék vezetőjének szerepét. A három feltétel közül az első saját képességeinek, mindenekelőtt kormányváltó potenciáljának ugrásszerű megnövelésére vonatkozott, a második és egyben a harmadik 15 deka friss töpörtyű biztosítására. Tádé Jenő Béla negyedik feltételül azt szabta, hogy Szűz Mária ajánlja fel neki Magyarországot (várható időpont-egyeztetési problémák miatt személyes jelenlétét az aktuson nem tudja garantálni, de közjegyző által hitelesített okiratot elfogad).

Brüsszel elkészítette a szocialista és szabad demokrata kormányok, illetve a szocialista és szabad demokrata budapesti városvezetés mérlegét – mondta hétfői sajtótájékoztatóján Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára. És a világon semmi okunk nincsen e kijelentésével vitába szállni.

E lapszámunk megjelenését követő napon, január 20-án iktatják be Donald J. Trumpot. Mi lesz? Nem is az, hogy mi lesz Amerikában, mert azért sírjon az ő anyukájuk – de mi lesz mindenki mással? A világgal?

Az 1956-os forradalom egyik emblematikus mondata úgy hangzik, hogy „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtagjainak”. Fénykép is van róla, a falragasz alatt nyitott bőrönd az utcán, rengeteg papírpénzzel. Úgy tudni, 5-6 ilyen gyűjtőhely volt Budapesten, őrizetlenül álló katonaládák, s úgy 260 ezer forint jött össze. A gyűjtést az Írószövetség szervezte, a pénzt a szervezet székházában valaki még át is vette, stempli, aláírás, aztán a november 4-e utáni sorsa ismeretlen.

Hétfőn úgy háromtucatnyi magyar művész és értelmiségi vette magának a fáradságot, s tett egy – a leendő köztársasági elnök személyére vonatkozó – ellenajánlatot Orbán Viktorral szemben.

Látványos pofozkodással végződött vagy nem végződött Vona Gábor esete a hanukával és Köves Slomó rabbival.

Amikor Orbán arról beszél, hogy az igazi politikai ellenfelei az elkövetkezőkben nem a politikai ellenzék pártjai lesznek, hanem a civil szervezetek – az ő és a csicskái megfogalmazásában: az „álcivilek” –, akkor arra is gondol, hogy a jelen politikai ellenzék pártjait részben (nagy részben) úgyis pacifikálja.

Nem vagyunk derűlátók. A nemzetközi élsport, az emberiség önszórakoztatásának ez a nagyszerű módszere meredek lejtőre került.

Bejutott a román képviselőházba és a szenátusba a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a múlt vasárnapi általános választásokon, mégpedig az előzetes várakozásokat felülmúló 6,3 százalékos eredménnyel.

A magyar külügy el akart kerülni egy kisebb, de kínos pofont, ezért beleszaladt egy igazi nagy tasliba.

Megint nem lesz felújítva a hármas metró, vagy legalábbis nem egyhamar.

Lapzártánk reggelén két csodálatos magyarázkodásra ébredtünk. Mindkettő az Orbán család ifjúsági tagozatából érkezett. S mindkettő tankönyvi eset, tele klasszikus megoldásokkal. Zsidai Roy kisebbíteni igyekszik a terhére rótt disznóságok mértékét, Tiborcz István pedig kikéri magának az inzultust, s védekezésképpen átmegy aszfaltbetyárba. Tiborczot elkapta a sajtó az utcán, Zsidai állt az őt megkereső sajtó rendelkezésére (őt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kapta el).

„A miniszterelnök még nem beszélt telefonon Donald Trumppal, de nem látom, hogy ennek mi a jelentősége” – ezt két hete nyilatkozta Lázár János kancelláriaminiszter a kormányinfón némi tettetett értetlenséggel.