A szerk.

„Agresszívak voltak, közölték velünk, hogy ha nem tesszük azt, amit mondanak, könnygázt fújnak ránk és megvernek. Nem adtak semmilyen papírt, és ujjlenyomatot sem vettek. Visszavittek minket a határhoz Kelebiánál, belenéztek az útleveleinkbe, majd átdobták azokat a kerítésen” – idézi fel az Amnesty International friss országjelentése egy 16 éves szíriai menedékkérő beszámolóját a magyar rendőrség fellépéséről.

A népszavazás nem hazudik. A népszavazásra feltett kérdés arról szól, amiről, és amiről a népszavazást indokló és magyarázó kormánypárti megnyilvánulások árulkodnak. Magyarország és az Európai Unió jövőbeni kapcsolatáról és arról, hogy ez az ország hogyan bánjon azokkal a szerencsétlen sorsú idegenekkel, akik háborúktól menekülve kérnek bebocsátást a határain.

A hétvégi pozsonyi uniós csúcsról Orbán lógó orral távozott, tézisünk az, hogy az orr csak látszatra lógott, mintegy lógást színlelt, valójában az orr gazdája akkor lett volna pácban, ha a többi 26 állam- és kormányfő ünnepélyesen megfogadja, hogy menekültkvóták, na azok aztán nem lesznek.

Az ajánlat a következő: gyere fel hozzám egy kávéra csütörtök este! Én ugyan nem leszek otthon, csak péntek reggel érek haza, de a kávé lefőzve, kaja, pia a hűtőben, a széf kombinációja egy kék cédulára írva a komódon, satöbbi. Ha sok holmival távoznál, kocsi a garázsban, slusszkulcs, forgalmi a kesztyűtartóban. Kedves Olvasó, ha ön történetesen Fidesz lenne, élne az ajánlattal? Talán átgondolná. De ha mindjárt több ilyen ajánlatot is kapna egyszerre? Még az is átfuthatna a fején, hogy netán ez az élet rendje, így mennek már a dolgok.

Ilyen nincs, ezek még az ágyban is lopnak, már amelyik nem lopja el magát az ágyat is. Mikola István külügyi államtitkárt (a Fidesz egykori csodafegyverét) sajtóhírek szerint azért jelentette fel (lopásért) exfelesége, mert elmulasztott visszaszolgáltatni pár értékes bútordarabot.

A 90-es évek közepén, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején röppent föl Csurka István környékéről a hír, hogy Solymárra 200 ezer zsidót telepítenek be. Csurkának amúgy nagyon beakadt ez a sztori, az ezredfordulón végeérhetetlen sorozatot indított a „nem szokványos” izraeli „tőkeáramlásról”, amelynek a célja – el nem hinnék! – Magyarország elzsidajítása lett volna, a nemzeti pártok kiszorítása örök időkre, végső soron pedig a magyarság és kultúrájának a megsemmisítése.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn arról tájékoztatta az MTI-t, hogy 3 millió eurós (közel egymilliárd forintos) büdzsével helyettes államtitkárság áll fel az Emberi Erőforrások Minisztériumának kebelén, melynek feladata „kormányzati felhatalmazással, hatékonyan” fellépni világszerte „a keresztényüldözés minden formája ellen”. Már a helyettes államtitkárság vezetőjének a neve is ismert: Török Tamás Rómából hazatérő konzulra esett a választás.

A versenytársak ajánlatánál 25 milliárd forinttal kevesebbért építené meg a Simicska Lajos-féle konzorcium az M4-es autópálya 27 km-es (Berettyóújfalutól a magyar–román határig tartó) szakaszát.

Előre szólunk: ami most következik, csupán a szabadjára engedett fantázia tobzódása, minden tényalapot nélkülöző spekuláció. Továbbmegyünk: ha valami csoda folytán az október 2-i népszavazáson mégsem lesz elsöprő a részvétel s nem lesz elsöprő fölénye a nem szavazatoknak, akkor még spekuláció sem – csak valami rossz, buta álom, amit a legjobb lesz hamar elfelejteni.

Az öreg ördög sem emlékszik már arra, hogy mit csinált Orbán Viktor a londoni olimpia idején, tán nem volt még ilyen eszeveszett a tombolása.

Hétfőn egy órát sem tartott az Országgyűlés rendkívüli ülésnapja, mivel a Ház a Fidesz–KDNP-frakció nagy többségének a távolléte miatt határozatképtelen volt.

A haza most kétségtelenül nehéz pillanatokat él át: akiket tip-top megválasztottak arra, hogy ilyen meg olyan feltételekkel itt meg ott képviseljék őt, a nevében beszéljenek, állást foglaljanak és a többi, leköpték kicsinyt, és még azt se állíthatjuk biztosan, hogy a haza ebben az egész kínos ügyben teljesen ártatlan lenne.

Az M. Roland-féle visszacsorgatós történetnek, amit a 168 Óra munkatársa, Rajnai Attila plankolt fel ügyesen, tulajdonképpen nincs olyan eleme, amitől ne kapkodna levegőért a legkifinomultabb műkedvelő is.

Van egy furcsa alakulata a magyar parlamentnek, egy csoport képviselő, akik valamiért pártnak nevezik magukat, de legalább 20 éve nem szavazott rájuk gyakorlatilag a kutya sem; amikor utoljára megmérettették magukat (annak is 18 éve), az egy százalékot sem érték el, de még a felet se.