Múlt péntekig jelölhettek tagokat a szavazatszámláló bizottságokba a parlamenti frakcióval rendelkező pártok az október 2-án esedékes népszavazásra. Azért ők, mert csupán nekik teszi lehetővé a választási törvény; mindenféle kis felfelé (befelé) törekvő politikai pártocskáknak, izgága civil szervezeteknek ott nincs helyük. Azok a szimpatikus asszonyságok, urak, akikkel ön állampolgári jogaival épp élvén úgy találkozik, hogy ülnek a szavazóhelyiségben egy hosszú asztal mögött, elkérik a személyijét, ön elé tolnak egy aláíróívet, tollat adnak, kedvesen mosolyognak, nos, ők mind egy-egy parlamenti párt delegáltjai. Az a küldetésük, hogy segítsék önt a szavazata minél zavartalanabb leadásában, s minden erejükkel őrködjenek a választások tisztasága fölött. Tehetik mindezt leginkább társadalmi munkában, de hallottunk már olyat is, hogy a pártjuk valahogy ellentételezte fáradozásaikat. Hacsak épp nem a személyes ismerőseink, halvány fogalmunk sincs róla, hogy melyiküket melyik párt ültette oda, de mégis megbízunk bennük – pusztán alkalmi hivataluknál fogva, s a demokráciába vetett hitünk erejével.
A propeller.hu hírportál most kikérte a Nemzeti Választási Irodától a jelöltek számosságára vonatkozó adatokat, s azon nyomban publikálta is azokat. Leestünk a kurva székről, amikor olvastuk.
Eszerint tehát a Fidesz 13 122, a KDNP 239, a Jobbik 170, a Lehet Más a Politika 41, a Magyar Szocialista Párt pedig 3811 biztost küldött a népszavazás – most kapaszkodjanak meg! – több mint 10 ezer szavazóhelyiségébe.
Nem kell különösebb matematikai virtuozitás, hogy rájöjjünk, lesz egy rakás egyszínű körzet, sőt azok a körzetek lesznek többségben, ahol csak fideszes megbízottak ücsörögnek majd, s intézik a dolgokat. Bármiféle kontroll nélkül.
Az október 2-i népszavazást nem a magyar nép akarta, azt a kormány akaratára a parlament szavazta meg. Ez a népszavazás semmi egyebet nem szolgál, csupán a kormánypárt aktuális politikai céljait, mindközönségesen a túlélését, hatalma esetleges megszilárdítását. Tehát van egy népszavazásunk, amit a Fidesz erőltetett ki, ami csakis a Fidesznek hozhat politikai hasznot, ami csakis a Fidesz hatalmát konzerválhatja. S erre a népszavazásra a magyar parlament magukat ellenzékinek mondó pártjai nem küldenek megbízottakat – ilyen a világon nincs. S eddig nem volt itt sem.
Ilyet azok csinálnak, akiknek tök mindegy az egész, és magasról leszarják, hogy mi történik majd. Felőlem csaljatok! Azt csináltok ott, amit akartok, csak engem hagyjatok békén (vagy a szépített változatban: azt csináltok ott, amit akartok, csak én ne lássam).
És tudják, a legszebbek az indoklások. „Ahol nem ül bent valaki bizottsági tagként, ott is a környéken figyeljük a választások tisztaságát” – így az MSZP. A rémes tagságra keni az egészet a néppártosított, ám most csak a vállát vonogató Jobbik: „Ugyanúgy meghirdettük a szavazatszámlálási lehetőséget a tagok, szimpatizánsok között, mint a korábbi választásokon”, oszt ennyien gyüttek, mer’ mi nem fizetünk. És különben is a Jobbik nemmel szavazna, s „a jobbikosok nem tartanak attól, hogy a kormány az IGEN-ek javára próbálna csalni”. Ja, a nemek javára meg csaljon csak, ahogy a csövön kifér, hisz’ mi is nemet akarunk. Az LMP is az áldott jó tagságra mutogat: „Természetesen, aki szeretett volna ellenőrizni menni, az megtehette.” Ja, „ellenőrizni menni”, hát nem szerettek.
És kész. Mindez olyan politikai légkörben történik, amikor az egyik parlamenti, de frakció nélküli kispárt vezetője azzal érvel a szavazás negligálásáért, hogy nekik pénzt ígért a Fidesz, ha az igenért (tehát a népszavazás érvényességéért) kampányolnak. Lehet, hogy igazat mond, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy úgy ítéli meg, hogy az efféle üzenettel meg lehet szólítani ma a választókat.
A helyzet mindennek fényében az, hogy a magyar ellenzék feladta küldetését. Feladta a nép képviseletét. Ha jóindulatúak vagyunk, egyik részük azért, mert nincs meg az ehhez szükséges ereje, s nem tud kiállítani csupán egy közepes méretű dzsesszzenekarnyi jelöltet. Ha meg nem vagyunk annyira jóindulatúak, akkor azért, mert abban érdekeltek, hogy minden úgy maradjon, ahogy van. Nem vezetni, még kevésbé felvirágoztatni akarják ezt az országot, csak kiszolgálni az uralkodót. S cselekedeteikkel arra biztatnak mindenkit, hogy maguk is tegyenek ugyanígy.
