A szerk.

Magánterület

A szerk.

Brecht népszerű Koldusoperája, ahol az alvilág és a törvény, Mr. Peachum, Tigris Brown és Bicska Maxi elválaszthatatlanok, országos méretekben zajlik évek óta, és mindannyian a nézői vagyunk.

A törvény a minap udvariasan be is mutatkozott: Simicska Lajosnak hívják. Az ő cége, a Közgép magánterületére hatoltak be nyáron az LMP aktivistái és parlamenti képviselői anélkül, hogy erre előzetesen engedélyt kértek volna a tulajdonostól, és ezért fejenként százezer forint büntetésben részesültek, immár jogerősen (a szegényebbjének méltányosságból olcsóbban megszámították).

Fogjuk rá, hogy idáig jogilag rendben van a történet, az LMP-sek nem kértek engedélyt a tulajtól, hogy tüntessenek ellene a saját telephelyén, nyilván felmerülhet a birtokháborítás lehetősége.

De talán még sincs teljesen rendben, hiszen a tüntetőknek, beszámolójuk szerint nem mondták meg a rendőrök, milyen szabálysértést kellene íziben abbahagyniuk, csak zavarták volna őket elfele. A birtokvédelmi határozatot végül a fogdában kapták meg, azon tehát aligha alapulhatott az előállításuk. A kérdés tehát, hogy jogszerű volt-e a rendőri intézkedés, amellyel szemben "engedetlenek" voltak (értsd: tovább ücsörögtek), de az sem világos, hogyan lehetett a forgalmat nem zavaró üldögéléssel megsérteni bárkinek is a jogait. A Közgép első ötlete az volt, hogy közérdekű üzem megzavarásáért nyomja fel az LMP-seket, amiről végül, úgy tűnik, lemondtak. E mellett a pofátlan önmeghatározás mellett azonban mégse menjünk el szó nélkül: a Közgép ugyanis nem közérdekű üzem, sőt ténykedése minden ponton ellentéte a közérdek fogalmának. Hogy a Közgép tollasodása közérdek legyen, az csak a parlamenti kétharmad külön bejáratú univerzumában elképzelhető.

A bíróság mérlegelt és ítélt. Vitathatóan, de nem minden alap nélkül, végtére is tényleg engedély nélkül voltak magánterületen a tüntetők. Nem az eljáró bírón akarjuk elverni a port, azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az az igazságszolgáltatás, amely határozottan képes eljárni okkal felháborodott aktivistagyerekekkel, vagy puszta létükkel is szabályt sértő hajléktalanokkal és trafikból bizsut csenő kamaszlányokkal szemben, az dr. Simicska Lajoson, a Közgép tulajdonosán és társain sehogy sem talál fogást. Lényegében semmilyen eljárás nem indult abban a számtalan ügyben a kis önkormányzati disznóságoktól az égbekiáltó szemétségekig, amelyekről a sajtó az utóbbi években cikkezett. Na persze, a Közgép a százmilliárdos nagyságrendű megrendeléseihez jogszerűen jutott hozzá, jogszerűen nyer jóformán annyiszor, ahányszor elindul egy közbeszerzésen, és csak az ördögbotos hippik nem tisztelik a törvény védte magántulajdont. Jogsértés lehetősége eleve fel sem merülhet, a jog ugyanis 2010 óta azt jelenti, Fidesz, a Fidesz pedig úgy másfél évtizede azt jelenti, Orbán Viktor, Orbán Viktor pedig talán már a kollégiumi idők óta azt is jelenti, hogy Simicska Lajos. Most övék a hatalom, övék az ország, Magyarország az ő magánterületük, ahol nem lehet ám csak úgy, engedély nélkül ugrálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.