A szerk.

Mi marad Sobotkának?

A szerk.

Csak fél évig kellett volna kibírni, de nem sikerült: Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök kedden bejelentette, hogy még a héten beadja Miloš Zeman államfőnek kabinetje lemondását.

Sobotka azzal indokolta a – féltávolból kétségkívül váratlannak ható – döntését, hogy nem bír tovább egy levegőt szívni hivatali helyettesével, Andrej Babiš pénzügyminiszterrel, aki ellen pillanatnyilag adócsalás miatt nyomoz… izé, szinte mindenki, hisz a cseh adóhivatalon túl például az OLAF is jó ideje ott liheg a nyakán. Az egész gyalázatot különös fénybe vonja az a tény, hogy Babiš felügyeli pénzügyminiszterként az adóhivatalt, azt csinálhatnak ott, amit ő megenged nekik.

Babišt persze nem nagyon zavarták eddig sem a különféle ellene folytatott vizsgálatok, s abból sem csinál túl nagy ügyet, hogy az ilyen esetekben vadul bizonygassa az ártatlanságát; ugyancsak nagy vihart kavaró ügynökmúltja sem tisztázott máig sem. Mindazonáltal dúsgazdag, Magyarországon is számos érdekeltséggel bíró vállalkozó, Csehország második vagy ma már talán ténylegesen is a leggazdagabb embere, afféle közép-európai műtrágyakirály, aki az előző (nagy sikerrel abszolvált) választások előtt fölvásárolta a cseh sajtó legjavát, biztos, ami biztos alapon jobb- és baloldalról egyaránt.

Talán a történet ezen pontján kellene annak következnie, hogy lám, a cseheknél mégis mennyivel jobb az életminőség, hiszen az egyébként is megbízhatóan működő miniszterelnök hajlandó lemondani a hivataláról, csak azért, hogy megszabaduljon egy adócsalótól (bár Babiš státusbeliségét különösebb kockázat nélkül leírhatnánk ennél jóval erősebb kifejezésekkel is). S jönne az a kézenfekvő, ám nagyon hülye kérdés, hogy vajon Orbán lemondana-e ilyen szituációban? Ne már, Orbán futószalagon gyártotta, gyártja és szervezi szorosan maga köré az ilyen ürgéket Simicskától Mészárosig, Rózsa Sándortól Pisze Matyiig. Orbán maga Babiš, s egy ilyen Sobotka-féle alak a magyar kormány közelébe sem kerülhetne soha.

Csakhogy ezúttal jóval többről van szó, mint amit el lehetne intézni a bezzegelő példabeszéddel.

Bohuslav Sobotka lemondásával ugyanis a V4-es országok utolsó, nem populista kormányfője távozik. Kicsiben megvalósulhat tehát Orbán forradalma: sötét kis ürgék kormányozhatják Kelet-Európa e kies szegletét. Kaczyński magával Orbánnal is simán versenyképes, Fico valamelyest azért más tészta, mert ugyan autokrata törekvései neki is adódtak, de a szlovák választók meglehetős határozottsággal elutasították azokat (a legemlékezetesebb ilyen alkalom a bukott államfőválasztás volt), másfelől viszont Ficónak is volt annyi esze, hogy nem forgatta ki sarokpontjaiból elődei sikeres gazdaságpolitikáját, így Szlovákia továbbra is elég jól teljesít.

Viszont egyelőre alig is kiszámítható, hogy mit fial Csehországnak Sobotka e nemes gesztusa? Meglehet, nem sok jót.

A dolgok múlt heti állása szerint ugyanis Csehországban október második felében tartanak (tartottak volna) törvényhozási választásokat. Már szinte kampányidőszak van, s a mérések bizony azt mutatják, hogy az ország magasan legnépszerűbb pártja, ugye, kitalálták, Andrej Babiš ANO-ja, ami olyannyira az övé, hogy ő csinálta saját magának a saját pénzéből, konkrétan a tízes évek elején, kifejezetten a legutóbbi választásokra, s mindig is arra használta, hogy politikai hatalmat biztosítson magának egyéb dolgai olajozott működtetéséhez. S mindent ennek rendelt alá, legfőképpen a vagyonát. Színészekkel, viszonylagos népszerűségű tévésekkel és pár, tényleg mindenre kapható figurával rakta tele a pártja vezetését, s az egész spektákulumot megküldte olyan üzenetekkel, amiért vaskos ötletdíjat csengethetnének még a Kétfarkúak is: válassz minket, minden jobb lesz! Egy jobb Csehországot akarunk! Azt hiszik, nem ígértek olcsóbb sört? Az ANO mindennek köszönhetően pillanatnyilag kényelmes 15-20 százalékkal vezet a szocdemek előtt. Sobotka lépése indokaként azt hozta fel, hogy ha csak úgy simán kirúgja Babišt, mártírt csinál belőle, és a népszerűségi olló tovább nyílik (s persze akkor is vége a kormányának, hisz Babišsal az ANO is lépne a koalícióból).

Akár elhúzzák októberig, akár előre hozzák valamelyest a választást, két kimenet képzelhető el. A rettenetes Babiš fennhatósága alól ily módon megszabadult adóhivatal lecsap a himpellérre, bebizonyítja a bűnösségét, s jönnek a törvényhatósági következmények. Vagy nem történik ilyesmi, s Babiš tényleg a kormánybukás mártírjaként áll majd – hangsúlyozzuk: jelentős számú – hívei elé, hogy kihasználja eddigi és így szerzett előnyét. Van tehát miért szurkolni: nem csupán Csehországban, sokkal inkább Csehországnak.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.