Sobotka azzal indokolta a – féltávolból kétségkívül váratlannak ható – döntését, hogy nem bír tovább egy levegőt szívni hivatali helyettesével, Andrej Babiš pénzügyminiszterrel, aki ellen pillanatnyilag adócsalás miatt nyomoz… izé, szinte mindenki, hisz a cseh adóhivatalon túl például az OLAF is jó ideje ott liheg a nyakán. Az egész gyalázatot különös fénybe vonja az a tény, hogy Babiš felügyeli pénzügyminiszterként az adóhivatalt, azt csinálhatnak ott, amit ő megenged nekik.
Babišt persze nem nagyon zavarták eddig sem a különféle ellene folytatott vizsgálatok, s abból sem csinál túl nagy ügyet, hogy az ilyen esetekben vadul bizonygassa az ártatlanságát; ugyancsak nagy vihart kavaró ügynökmúltja sem tisztázott máig sem. Mindazonáltal dúsgazdag, Magyarországon is számos érdekeltséggel bíró vállalkozó, Csehország második vagy ma már talán ténylegesen is a leggazdagabb embere, afféle közép-európai műtrágyakirály, aki az előző (nagy sikerrel abszolvált) választások előtt fölvásárolta a cseh sajtó legjavát, biztos, ami biztos alapon jobb- és baloldalról egyaránt.
Talán a történet ezen pontján kellene annak következnie, hogy lám, a cseheknél mégis mennyivel jobb az életminőség, hiszen az egyébként is megbízhatóan működő miniszterelnök hajlandó lemondani a hivataláról, csak azért, hogy megszabaduljon egy adócsalótól (bár Babiš státusbeliségét különösebb kockázat nélkül leírhatnánk ennél jóval erősebb kifejezésekkel is). S jönne az a kézenfekvő, ám nagyon hülye kérdés, hogy vajon Orbán lemondana-e ilyen szituációban? Ne már, Orbán futószalagon gyártotta, gyártja és szervezi szorosan maga köré az ilyen ürgéket Simicskától Mészárosig, Rózsa Sándortól Pisze Matyiig. Orbán maga Babiš, s egy ilyen Sobotka-féle alak a magyar kormány közelébe sem kerülhetne soha.
Csakhogy ezúttal jóval többről van szó, mint amit el lehetne intézni a bezzegelő példabeszéddel.
Bohuslav Sobotka lemondásával ugyanis a V4-es országok utolsó, nem populista kormányfője távozik. Kicsiben megvalósulhat tehát Orbán forradalma: sötét kis ürgék kormányozhatják Kelet-Európa e kies szegletét. Kaczyński magával Orbánnal is simán versenyképes, Fico valamelyest azért más tészta, mert ugyan autokrata törekvései neki is adódtak, de a szlovák választók meglehetős határozottsággal elutasították azokat (a legemlékezetesebb ilyen alkalom a bukott államfőválasztás volt), másfelől viszont Ficónak is volt annyi esze, hogy nem forgatta ki sarokpontjaiból elődei sikeres gazdaságpolitikáját, így Szlovákia továbbra is elég jól teljesít.
Viszont egyelőre alig is kiszámítható, hogy mit fial Csehországnak Sobotka e nemes gesztusa? Meglehet, nem sok jót.
A dolgok múlt heti állása szerint ugyanis Csehországban október második felében tartanak (tartottak volna) törvényhozási választásokat. Már szinte kampányidőszak van, s a mérések bizony azt mutatják, hogy az ország magasan legnépszerűbb pártja, ugye, kitalálták, Andrej Babiš ANO-ja, ami olyannyira az övé, hogy ő csinálta saját magának a saját pénzéből, konkrétan a tízes évek elején, kifejezetten a legutóbbi választásokra, s mindig is arra használta, hogy politikai hatalmat biztosítson magának egyéb dolgai olajozott működtetéséhez. S mindent ennek rendelt alá, legfőképpen a vagyonát. Színészekkel, viszonylagos népszerűségű tévésekkel és pár, tényleg mindenre kapható figurával rakta tele a pártja vezetését, s az egész spektákulumot megküldte olyan üzenetekkel, amiért vaskos ötletdíjat csengethetnének még a Kétfarkúak is: válassz minket, minden jobb lesz! Egy jobb Csehországot akarunk! Azt hiszik, nem ígértek olcsóbb sört? Az ANO mindennek köszönhetően pillanatnyilag kényelmes 15-20 százalékkal vezet a szocdemek előtt. Sobotka lépése indokaként azt hozta fel, hogy ha csak úgy simán kirúgja Babišt, mártírt csinál belőle, és a népszerűségi olló tovább nyílik (s persze akkor is vége a kormányának, hisz Babišsal az ANO is lépne a koalícióból).
Akár elhúzzák októberig, akár előre hozzák valamelyest a választást, két kimenet képzelhető el. A rettenetes Babiš fennhatósága alól ily módon megszabadult adóhivatal lecsap a himpellérre, bebizonyítja a bűnösségét, s jönnek a törvényhatósági következmények. Vagy nem történik ilyesmi, s Babiš tényleg a kormánybukás mártírjaként áll majd – hangsúlyozzuk: jelentős számú – hívei elé, hogy kihasználja eddigi és így szerzett előnyét. Van tehát miért szurkolni: nem csupán Csehországban, sokkal inkább Csehországnak.
