Itt következő levezetésünkben nulla állapotként, egyfajta kiindulópontként a lex CEU, vagyis a felsőoktatási törvénymódosítás elfogadásának pillanatát vesszük.
Április 4-én az országgyűlési többség elvégezte a dolgát. A műtét sikerült, az operálók leveszik a maszkjukat, kimosakszanak, gratulálnak egymásnak, hazamennek, leisszák magukat. End of story. Nagy tisztelettel, és a CEU tudományos és egyéb teljesítménye iránti nagyrabecsüléssel várják, hogy a CEU bemutassa amerikai kampuszát (maguk közt viccesen csak „krampuszt” emlegetnek), illetve az Egyesült Államokban is folytatott képzését, és ugyancsak várják Trump elnök úr telefonját, hogy kész az államközi szerződés, lehet menni aláírni! E két értesítés kézhezvételekor Lázár miniszter úr kilátogat az Egyesült Államokba, szemrevételezi a kra… a kampuszt, megnézi, hogy van-e ott mellékhelyiség elég s tanterme jó, az udvarán fű kövér? És elolvassa persze figyelmesen az államközi szerződést is, megfontolja, hümmög, s a többi, s a többi.
Őnekik fáj a legjobban, hogy addig, amíg ez nem következik be, a CEU nem vehet fel új diákokat már a 2018 szeptemberétől kezdődő tanévre sem. De hát a törvény az törvény, ugye, kedves zsid… professzor barátaink! Addig is: emeljük poharunkat! Proszit!
Azt persze, hogy ez a zéró állapot egyszersmind a történet vége is lesz, senki, Orbán sem gondolta komolyan. És nem is lett. Ám a világméretű tiltakozás meg az itthoni felháborodás, de még az Egyesült Államok kormányának erőteljes rosszallása is mind hiába lett volna, ha a Fidesz európai gondozója, az Európai Néppárt (EPP) nem hajlandó politikai nyomást gyakorolni legszőrösebb házi kedvencére. A tekintetek az EPP-re szegeződtek, Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője pedig a következő pályát jelölte ki. A lex CEU-t nem helyeslik ők, sőt egyenesen, már elnézést az alpári fogalmazásért, helytelenítik, de, de, dedede: arról, hogy vajon az európai közös jogba ütközik-e, nem ők hivatottak dönteni („ez nem pártpolitikai kérdés”), hanem az Európai Bizottság. Weber ekkor, április közepe táján még hozzátette: elvárják a Fidesztől, hogy az EB mondását és jogi izéjét, ha lesz neki ilyen, tiszteletben tartsa! A vérmesebbek pedig azt pedzegették, hogy Orbánt ki kéne tenni a Néppártból (a még vérmesebbek ezt úgy fogalmazták meg, hogy a jó néppárti repedtsarkú édesanyátokat, ha nem teszitek ki).
Az Európai Bizottság, hajolván a jó szóra, úgyszólván rekordidő alatt megfontolta a lex CEU-t, és április 26-án kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Közleményük szerint a törvénymódosítás sérti a szolgáltatások szabadságát és a tudományos kutatás meg az oktatás szabadságát, márpedig ezek a jogok az uniós rend szilárd alapkövei.
A kötelezettségszegési eljárás a következőképp zajlik. A Bizottság felszólítja a tagállamot, hogy mert szerinte, mármint a Bizottság szerint a tagállamnak ez vagy az a törvénye sérti az uniós jogot, módosítsa ő azt. Ha a tagállam ezt vitatja, némi levelezgetés, üzengetés, pingpong után az ügy az Európai Unió Bírósága előtt végzi. A bíróság Luxembourgban székel. Ez a folyamat összesen négy hónapig is eltarthat.
Ha a Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó jogszabály valóban sérti az uniós jogot, akkor a kérdőre vont tagállam köteles e jogszabályt úgy módosítani, hogy ne sértse, netán visszavonni azt. Ez körülbelül másfél-két évig szokott tartani. Ha a tagállam ezek után sem esztergálja szabályosra csálé jogszabályát, a Bizottság megint beárulja a Bíróságnál, és a Bíróság pénzbüntetést ró a fafejű, megátalkodott, seggbuta tagállamra.
Mármost a CEU megmaradása vagy nem megmaradása szempontjából releváns lehet például a bírák korai nyugdíjaztatása miatt Magyarország ellen indult kötelezettségszegési eljárás. Mire a Bíróság kimondta, hogy ez a törvény uniós jogba ütközik, és a kormány ezt a törvényt vissza is vonta, addigra a bírákat már rég nyugdíjazták, és csak elenyésző számban akartak vagy tudtak közülük újra bíróként munkába állni.
Ebből a példánkból az következik, hogy Orbán és a Fidesz megvárná az eljárás végét. Idejük van, tejük van, és addigra a CEU csak leteszi a vakolókanalat. Még ha a Bíróság vissza is vonatja a lex CEU-t, két-három évfolyam kimarad, abból már nem bírnak felállni. Erre mondta azt a Fidesz közleménye, hogy vajúdtak a hegyek, egeret szültek. Megállították Brüsszelt!
Csakhogy ezzel a játék még nem ért véget. A Bizottság döntése után három nappal, a múlt szombaton, április 29-én az Európai Néppárt zárt tanácskozáson vette elő Orbánt. Hogy mi hangzott el, mi nem, nem tudjuk, de a Néppárt, mint emlékszünk, előtte fogadkozott: behajtják Orbánon azt, amit a Bizottság megállapít. Nem a Bíróság (a kötelezettségszegési eljárás végén), hanem a Bizottság. A tanácskozásról kiadott közleményükben pedig ez áll. „Az EPP arra kérte a Fideszt és a magyar hatóságokat, hogy tegyenek meg minden lépést a Bizottság kérésének való megfelelés céljából. Orbán miniszterelnök biztosította az EPP-t, hogy Magyarország ennek megfelelően fog cselekedni (will act accordingly)”. Valamint. „Az EPP azt akarja, hogy a CEU-t ne zárják be, a határidőket függesszék fel, és kezdődjék meg a párbeszéd az Egyesült Államokkal.”
Orbán viszont az aznap délutáni sajtótájékoztatóján lényegében megcáfolta azt, hogy a Néppártnak bármiféle ígéretet tett volna a Bizottság – még egyszer: nem kötelező érvényű, mert a Bíróságon vitatható – véleményének figyelembevételére. Az Index tudósítása szerint ezt mondta. „A Közép-európai… tehát a Soros György egyeteme, amit Közép-európai Egyetemnek hívnak, az a maga jogi menetében halad tovább. Ott semmilyen megállapodás nem született. Van egy jogi tárgyalás ebben a pillanatban. Mi mindig is annak voltunk a hívei, hogyha valakinek valami nem tetszik, akkor a vitarendezésre való jogi eljárásokat kell választani. Ez egy jogi kérdés, a Bizottság és Magyarország erről tárgyalni fog a következő hónapokban. A jogi vitának lesz egy végeredménye, és majd a végeredményét végre fogjuk hajtani.”
Ez a szombat délutáni orbáni mondás egyáltalán nem ugyanaz, mint amit a Néppárt szombat délben mondott arról, hogy Orbán mit mondott nekik szombat délelőtt. Most a szombat utáni első kedd délután van, és vakuljunk meg, ha tudjuk, hogy mi jön ebből.
Orbán szimplán becsapta a Néppártot? Ez nem rá vallana: hacsak el nem döntötte, hogy úgy is jó neki, ha kiteszik a szűrét, egyelőre csak a Néppártból. Vagy tényleg bezúzná a CEU-t, és ezt a Néppárt is tudja, csak nekik is kellett valamit hazudni, hogy eltávolítsák maguktól Orbánt? Vagy az van, hogy Orbán épp jön lefele a CEU-tripről, csak nem akarja nagydobra verni? Elvégre a Néppárt megnyitott egy kis menekülő útvonalat előtte. Azt mondták neki: módosítsa a lex CEU-ban szereplő határidőket, azaz ne a törvény hatálybalépésétől számított fél éven belül kelljen államközi szerződést kötni az egyetemről, és az egyetemnek ne 2018. január 1-jéig kelljen képzést indítania az Egyesült Államokban is. Ezek persze semmilyen határidővel nem teljesíthető feltételek, de ha a határidőket a kötelezettségszegési eljárás várható vége utánra tolják el…? Így Orbán nagyobb presztízsveszteség nélkül úszhatná meg a kudarcot, ami amúgy is legfeljebb hónapok, évek múltán válna láthatóvá. Az pedig, hogy a CEU mégis megmarad Budapesten, nemcsak az egyetem sikere lenne, hanem mindenkié, aki felemelte érte a szavát, s ha csak egy aláírás erejéig is, de kiállt mellette és a gondolat szabadsága mellett.
