Mondta továbbá azt is, hogy „lesznek orvosaink, akik szerintem nem halnak meg”, a maszkviselésről pedig azt, hogy „magánszemély csak magánforgalomból tud beszerezni, vagy készít magának, mint ahogy azt én is tettem otthon, a szükség esetére”.
Ilyenkor szokott jönni az, hogy megképzik előttünk Orbán Viktor, amint a kamarájában, ahol így húsvét közeledtével a sódart szokta volt ide-oda pakolgatni, szagolgatni, gusztálni, most két akcióterv kifundálása között varr magának néhány arcmaszkot, s ha már így belejött, nyilván a családnak is. De teljesen felesleges ezen rugózni: ez van. Orbán Viktor fogja megvédeni Magyarországot a gyilkos járványtól. Persze, persze, vannak mindenféle segéderői, az általa irányított operatív törzs és az ugyancsak általa felkért pár „munkacsoport”, mely munkacsoportok sajna összevissza beszélnek neki egymásnak ellentmondó mindenféléket, olyannyira, hogy „még soha nem vágott egy nyomba egyik este sem” a szavuk. Tegyen itt rendet az ember maszkvarrás közben!
De láttuk már ezt a képet sokszor, a legemlékezetesebb tán az volt, amikor árvíz idején gumicsizmában, viharkabátban állt a végtelen vizet szántó rohamcsónak orrában, s úgy ment bele a naplementébe megvédeni a magyar embereket az ártól. És letakarodott az ár? Le. Vissza sem jött. Lát itt valaki árt? Na ugye. Most a vírussal állunk harcban, s „ez egy katonai akcióterv szerint zajlik” (az idézetek mind a miniszterelnök hétfői parlamenti szövegeiből valók). A vírus is eltakarodik, ha mondom!
Momentán tehát így védekezik Magyarország az egész világot sújtó járvány ellen, ebben a törvény szentesítette felállásban, élünkön a mindenható fővezérrel. Lehet erre azt mondani, hogy ez csak politika, hisz az önáltatás békeidőben is kényelmes dolog, vészhelyzetben pedig hatalmas megkönnyebbülést jelenthet. Igen, mindez csak politika, Orbán megint jól csőbe húzta az ellenzéket, mert ő előre lát és már a 2022-es választásokkal kalkulál. Addig csak elmúlik a járvány, ha rosszul jövünk ki belőle, az az ellenzék miatt lesz, mert nem állt a bajban a kormány mellé, csak ellenkezett, ahogy szokott, pedig most az összefogás, a közös cselekvés ideje van. Ha meg viszonylag alacsony veszteségekkel kijövünk a járványból, akkor meg azt lehet mondani, hogy íme, megvédtem a magyar embereket, mert helyén volt az eszem, a szívem, s végül már az egész utcának én varrtam a maszkokat. És akkor a magyar emberek megint jól megválasztják Orbán Viktort – nem kétharmaddal, hanem egyenesen négyötöddel, és az ellenzék elmehet Kukutyinba zabot hegyezni, mert Orbán olyan jól kifogta a szelet a vitorlájukból.
Igen, lehet mondani, hogy mindez csak politika, az Európai Bizottság már össze is vonta a szemöldökét és kivizsgálja a magyarországi felhatalmazási törvényt, mert hiába állítja Deutsch Tamás, a Néppárt magyar csoportjának a vezetője, hogy az EU kettős mércével mér, és amit eltűr a rendkívüli állapotok bevezetése terén a nyugati államoknak, kivált Franciaországnak, azt nem tűri el „a 2004 és 2007 között csatlakozott országoknak”. Hohó, hisz nem is a többi 2004-essel van baja a Bizottságnak, csak velünk. Mintha jelentősége lenne még mindig bármilyen hazugságnak, csúsztatásnak. Mintha még mindig az lenne a helyzet, hogy mindenki szembejön velünk a sztrádán…
Nem, nem megyünk már forgalommal szembe, s nem is a sztrádán haladunk, egy közeli bokor rejtekén űzzük kisded játékainkat. Mentjük meg a hazát saját varrású szájmaszkkal, operatív törzsek élén. Mészárosok, Tiborczok karéjában, egy túszul ejtett ország Stockholm-szindrómás populációjának álmélkodásától kísérve. Magyarország lehet, hogy adminisztratív értelemben még az Európai Unió tagja, de már semmi köze hozzá. Ha tesz is valamit a Bizottság, legfeljebb valami kelletlen röfögés lesz a válasz. Szijjártó majd megposztolja őket a Facebookon. Magyarország már csak egy véletlenül Európa szélén felejtett homokozó, amit elfoglalt a legagresszívebb kisfiú, aki már olyan régóta szeretett volna vezér lenni, hogy bele is pistult e nagy vágyakozásába.
