Mindent vissza!

A szerk.

Augusztus 29-én véget ért a műsor: ötéves eljárás után a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helybenhagyta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kartellbírságait. A 7 milliárd forintos rekordbüntetést öt autópálya-építő cégre - Strabag, Betonút, Debmút, Hídépítő, Egút - rótták ki, mivel az M7-esre és az M3-asra kiírt közbeszerzési eljárásban előre ledumálták az árakat, meg azt, hogy ki kinek lesz az alvállalkozója. (A GVH becslései szerint 2000-2006 között 220 milliárd forint ugrott ekképp a közös kasszából.)

Augusztus 29-én véget ért a műsor: ötéves eljárás után a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helybenhagyta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kartellbírságait. A 7 milliárd forintos rekordbüntetést öt autópálya-építő cégre - Strabag, Betonút, Debmút, Hídépítő, Egút - rótták ki, mivel az M7-esre és az M3-asra kiírt közbeszerzési eljárásban előre ledumálták az árakat, meg azt, hogy ki kinek lesz az alvállalkozója. (A GVH becslései szerint 2000-2006 között 220 milliárd forint ugrott ekképp a közös kasszából.)

Az érintettek bíróságon támadták a határozatot, közben a fizetés felfüggesztését is kérték, mert még csődbe mennek, és mi lesz az autópálya-programmal nélkülük. Ám minden fórumon vesztettek. Egyetlen dolog maradt hátra: vissza kéne adni, amit elvittek. És nem a 7 milliárdról beszélünk: az csak az egyik, a kisebbik része lenne a dolognak.

A versenyhivatal ugyanis megtalálta azt a feljegyzést, mely szerint az érintett 60 kilométeres autópálya-szakasz önköltsége a cégek kalkulációi szerint 90 milliárd forint volt. Ehhez képest végezték el a munkát nettó 128 milliárdért, ami a normális piaci hasznot is figyelembe véve legalább 28 milliárdnyi felárat jelent. Ez így még mindig bombaüzlet lenne az útépítőknek: 28-ból 7 az 21. Milliárd. Extra. Benne. A kasszában. A GVH nem győzi nyaggatni a károsultat - az NA Rt. jogutódját, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t (NIF) -, hogy pereljen csak bátran tovább. A NIF egyelőre jogászaival vizsgálja, mennyi is az annyi, s megpróbál megegyezni a cégekkel.

Segítünk: mondjanak 28-at. 21-nél lenne döntetlen. Ha ez nem tetszik a kartellezőknek, tessék a NIF-nek bírósághoz fordulni. Egyszer az életben vigyék végig az ügyet, nézhessük végig nyilvános eljárásban, meglopott tulajdonosok, a fejleményeket. Felőlünk védekezhetnek a társaságok azzal is, hogy nincs már meg a pénz, elitták, meg tetszik tudni, bíró úr, hogy megy ez, kicsit kellett adni a kiíróknak is, a döntőbizottság sem ingyen dolgozik, a pártpénztárnokokkal meg egyszerűen nem lehetett bírni, a felét tessenek tőlük kérni.

Ha nem így alakul, nehéz lesz nem arra gondolni, hogy a NIF-nek rejtegetnivalója van. Hiszen anno a megismételt közbeszerzési eljárásban a "versenyzők" a korábbi ajánlatukra még rádobtak összesen 19 milliárdot. Akkor a kiíró helyeslőn bólogatott, a műszaki tartalom változását és az inflációt emlegette. Ha most, amikor az állam egy kivételesen jól működő hivatala felgöngyölítette az ügyet, s volt ereje bíróság előtt is megálló bizonyítékokat gyűjteni a köztudottról, ha még most sem lesznek komoly anyagi és személyi következmények, akkor ne kísérletezzünk tovább. Hívjuk vissza az oroszokat.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.