A nyilvánvalóan vállalhatatlan kijelentést a fénykorához visszatalált Hír Tv kukázta valahonnan, s nyugodt szívvel vehetjük biztosra, hogy mire e sorok megjelennek, már egy újabb vaskos zsidózást vagy buzizást, cigányozást bányásznak ki a Jobbik háza tájáról. Mondjuk, ez nem egy nagy kunszt, újságírói teljesítménynek sem nevezhetnénk, hisz egyszerűen arról van szó, hogy az 1999-ben gründolt, s 2003-ban párttá alakult Jobbik egészen Orbán előző ciklusának a jó félidejéig egy nettó szélsőjobboldali, ha úgy tetszik, neonáci, neonyilas pártként funkcionált. Akkor viszont valószínűleg leeshetett nekik, hogy az intenzív zsidózással, cigányozással, buzizással megvívott kényelmes jobbszéli helyükről kitúrta őket Orbán és a Fidesz a fullba nyomott migránsozás plusz sorosozás kombóval (a zsidó a nyakunkra küldené a négert, hogy vegye el a magyar emberek munkáját és kultúráját, és erőszakolja meg a magyar leányokat és asszonyokat). És ekkor a Jobbik – szavakban valamelyest számot is vetvén korábbi önmagával, s talán fel is ismervén, éppen a Fidesz példáján okulva, hogy ez az út csak a romlásba vezethet – behúzódott szépen a Fidesz kihúzódása miatt ténylegesen is üresen maradt jobbközép pozíciójába.
Az eztán történtekből az is elég bizonyosan kiderült, hogy a Jobbiknál ekkortájt az is beugorhatott, hogy a Fidesz működése nem csupán rasszista és durván antiszemita, de alapjában veszélyezteti a demokráciát is, melynek hiányában őbelőlük soha nem lehet itt semmi, meg senkiből sem ebben az országban, hiszen minden lehetséges magyar életkarrier csúcsa e felállásban csupán az, hogy Orbán valamilyen szintű szolgájaként minél magasabbra nyalja fel magát. E világrendben ellenzéki pártnak, ellenzéki politikusnak lenni alighanem kilátástalan, és engedjük meg, felesleges vállalkozás. Ilyenformán tehát a túlélés egyetlen lehetséges útja a demokráciahiány felismerése, s az Orbán ellen folytatott harc eredményességéért elengedhetetlen szövetségkötés a demokratikus, nem antiszemita, nem rasszista, satöbbi erőkkel. Ide viszont nyilván a fenti attitűdök elhagyása a beugró. Nem mellesleg a Jobbikban az utolsó választási kudarc után pont ez volt a választóvonal: mert aki ezt komolyan gondolta, az maradt a Jobbikban, azok meg, akik jobban szerettek rasszisták meg homofóbok lenni, mentek a Fidesz-csatlósságra ácsingózó Mi Hazánkba.
Mindezen nyilvánvalóságok ismeretében tiszta sor, hogy a Jobbik politikusainak múltja, félmúltja kész kincsesbánya a Fidesz és a lakájsajtója számára. Ám sokkal kevésbé tiszta sor, hogy mit kezd ezzel a múlttal, félmúlttal a Jobbikkal pillanatnyilag kényszerű szövetségben politizáló baloldal, illetve a maga a Jobbik. A baloldalnak könnyebb a dolga, neki csak el kell hinnie, hogy a szavak nem szállnak csak úgy el a levegőben, s igenis jelentenek valamit; tehát a Jobbik fennen hangoztatott kináculása egy lehetséges valami, s a párt még elfogadható engedményekkel tekinthető a demokratikus ellenzék részének a maga számos keresztjével, csontvázával együtt is.
Nehezebb dolga a Jobbiknak van, mert bár a mindenkor – újabban és régebben – kimondott szavaik jelentős mértékben kötelezik őket, de el is kell hinniük, hogy a zsidózás, cigányozás, egyebek elhagyásával elhagyott szavazóik – mert ki ne gondolná, hogy számosan vannak ilyenek – helyett újakat is lehet találni valahol a jobbközépen; még ha bizonyíték erre momentán nem áll rendelkezésre. Pusztán tehát az orbáni autokrácia felszámolása lebeghet előttük célként azzal a kiegészítéssel, hogy az ezért megtett és megteendő erőfeszítéseik következménye önnön vesztük is lehet. S ehhez kell némi erő, tán több is, mint szembenézni a Hír Tv mai, holnapi és holnaputáni közléseivel, s kimondani, hogy igen, mindezeket mi mondtuk, de már nem így gondoljuk, és megbántuk, és elnézést kérünk, és a többi.
E fideszes közlések, „leleplezések” befogadóinak pedig azzal kell számot vetniük, hogy miközben ezek napvilágra kerülnek, Orbán Viktor elindította és bőszen folytatja újabb sorosozós plakátkampányát, uszítván ezzel nem csupán Soros György és a személye által szimbolizált tulajdonságok, embercsoportok, hanem Magyarország legfontosabb, legszorosabb és főként kinyilvánított közakarattal választott szövetségese, az Európai Unió ellen – antiszemita, rasszista, s nyugodtan mondhatjuk, hogy hazaáruló módon is.
