Mit üzent Ferenc pápa, amikor legutóbb Budapesten járt?

Miközben a kormány igyekszik Ferenc pápa látogatásait a saját javára felhasználni, a katolikus egyházfő már két évvel ezelőtt is erősen politikai állásfoglalásokat tett. Felidézzük, A szerk. hogyan értékelte akkor a pápalátogatást. 

Fővárosunkban járt s a Hősök terén tartott misét vasárnap Róma püspöke, az eseményre sereglett tömegek általános gaudiumára. A szertartáson, illetve az ott elhangzó prédikáción kívül három alkalommal szólt szervezett formában is hazánk lakosságának bizonyos csoportjaihoz.

• Az első ilyen az volt, amikor a Szépművészeti Múzeumban bő félórás „eszmecserét” folytatott Áder Jánossal, Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal;
• a második alkalmával más felekezetű egyházi vezetőkkel találkozott ugyanott;
• a harmadik során pedig a magyar katolikus egyház püspökeivel.

A legmagasabb szintű találkozón elhangzottakról beszámolni nem áll módunkban, arról ugyanis egyik fél sem közölt érdemben semmit (a Vatikán „szívélyes hangulatúnak” minősítette az eseményt, aztán slussz), a máspapi és a kat. püspöki sereglet előtt elhangzott két orációt azonban, akárcsak a pápai igehirdetés szövegét az érdeklődőnek módjában áll tanulmányoznia a Vatikán hírszolgálatának honlapján.

Ferenc, midőn (többek közt) a magyarországi református és zsidó felekezet képviselői­vel elegyedett beszédváltásba, az antiszemitizmus napjainkban is fenyegető veszélyeire hívta fel a figyelmet: „Mindig, ha valaki be akarta kebelezni a másikat, az nem építő volt, hanem romboló, ahogyan az is, aki ki akarta rekeszteni a másikat, ahelyett, hogy befogadta volna. Hányszor megtörtént ez a történelem során! Őrködnünk és imádkoznunk kell, hogy ez soha többé ne következzen be. Azon kell együtt dolgozni, hogy a testvériségre neveljük az embereket, hogy a gyűlölet hullámai ne söpörhessék el többé a jó viszonyt. Itt az antiszemitizmus veszélyére gondolok, amely még mindig itt lappang Európában és másutt.”

A magyar püspökökhöz intézett felszólalásában Ferenc arról számolt be hallgatóságának, hogy ezt az országot is „különféle nemzetiségek, kisebbségek, vallási felekezetek, vándorlók alakították multikulturális közeggé. Ez új valóság, amely kezdetben megriasztja az embereket. A különbözőség mindig kicsit félelmet kelt, mert veszélyt jelent a megszerzett biztonságra és kihívást hordoz az elért stabilitás ellen. Ugyanakkor nagy lehetőség arra, hogy megnyissuk a szívünket az Evangélium üzenetére: »Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket« (Jn 15,12). A kulturális, etnikai, politikai és vallási különbségekkel szemben kétféle magatartást tanúsíthatunk: vagy bezárkózunk mereven úgynevezett identitásunkba, vagy megnyílunk a másikkal való találkozásra és együtt gondozzuk egy testvéri társadalom álmát.” E két választási lehetőség közül beszédében a pápa a második mellett tette le a garast.

Mindemellett határozott gyakorlati útmutatást is adott az elébe járult, csodálatos fekete-lila öltözetet viselő felsővezetőknek: „a püspökök feladata elsősorban: nem a struktúrák bürokratikus irányítása, nem előjogok és előnyök keresése, hanem hogy lángolóan szeressék az Evangéliumot, úgy, ahogyan van”. (A homília elemzésére az egzegézis területén tapasztalható sajnálatos járatlanságunk okán, illetve a műfaj e hasábokon feltűnő tájidegensége miatt nem vetemednénk, de annyit azért talán megértettünk, hogy Ferenc ebben is a szívből jövő, hatalmi érdekektől nem szennyezett istenhitet állította figyelmének középpontjába.)

A fentiekből pedig a következő megállapításokat szűrhetjük le. Ferenc pápa – miután észrevételezte a társaságában feltűnt három ún. „közjogi méltóságot”, majd elegánsan ellépett mellettük –,

erősen politikai tartalmú állásfoglalásokat tett, melyeket természetesen az Evangélium, Jézus Krisztus személye és tanítása inspirált, s a keresztényi irgalom hatott át.

Pontosan azonosította korunk és különösen régiónk mai rákfenéit: az antiszemitizmust, az identitáspolitikát, az eltérő politikai, nemzeti, vallási hovatartozású kisebbségek és a menekülők („vándorlók”) elleni gyűlöletkeltést és a kirekesztésüket; azt a politikai irányzatot, amely épp a kereszténység kiüresítésével és eltérítésével mozdítja elő önnön pőre hatalmi céljait, s amelynek globális élharcosait, tesszük hozzá mi, hazánk jelen vezetésében ismerhetjük fel.

A püspökökhöz intézett szavaiban sem volt nehéz felfedezni a szelíd feddés árnyalatát: úgy látszik, őhozzá is eljutott a hír, hogy alkalmi közönsége itt-ott, hébe-hóba, netán beleeshetett az előjogok és előnyök keresésének vétségébe. Esetleg az is eszébe juthatott, hogy ugyanezek a magyar főpapok mit tettek akkor, amikor ő maga 2015-ben arra biztatta nyáját, hogy minden plébánia fogadjon be egy-egy menekülő családot (lelakatolták a templomok ajtaját), és hangadóik mi mindennek hordták el őt magát, felkent bértollnokaik vagy akár saját maguk arany szájával is.

Idejött a pápa, és míg a meghívói arra számítottak, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak nevezett tömegesemény egyfajta megkoronázásaként és az azt kiszolgáló esztrádműsor sztárvendégeként engedelmesen tűri, hogy a rezsim saját bohócaként léptesse fel őt, ő ügyesen – de mondhattunk volna azt is, hogy ravaszul – megfordította a képletet. És ennek csak az egyik, kevésbé fontos következménye a diplomáciai blamázs. Ennél fontosabb számunkra, hogy

a pápa a valódi, igaz, jámbor kereszténység üzenetét mondta el az ellenségei ácsolta színpadon.

(Jellemző módon a kormánypárti sajtó a pápai megszólalások tartalmáról még címszavakban is alig számolt be.)

S hogy a szavaiból milyen útmutatást szűrnek le a hívek, és mit vesznek magukra az Orbán-rezsim főpapi szolgái? Ja, sokan közülük biztosan nincsenek könnyű helyzetben – hogyan tudnák magukkal elhitetni, hogy valami félreértés történt, és igazából Orbán a pápa, és nem a pápa? De abban, hogy itt immár mindenki ért mindent, hogy az állítások és az ellenállítások értelme, s ezzel a hívek előtt álló választás is világos és vitathatatlan lett, a magunk részéről biztosak lennénk. És ennél többet Ferenc sem tehetett.

Az e heti Magyar Narancsban Ferenc pápáról Perintfalvi Rita teológussal beszélgettünk: