A szerk.

Nem csak Amerika és az EU ellen megy - Orbán igazi ellenfele

A szerk.

Biztos, hogy ez a Barroso, hogy a görcs álljon a levelezgető kezébe... na, hogy ez nem pedoizé? Mint az a másik szőröshasú? Vagy lehet, hogy csak még nem az, de ha ír még egy levelet, az lesz, ha kettőt, konkrétan azt hozzuk majd le róla (szóljatok Pappnak!), hogy fiatalkorában fontos mellékszereplője volt a Pásztoróra a vadvirágos legelőn (eredeti címe: Schäferstündchen auf der blühenden Weide - a szerk.) c. állatos szerelmesfilmnek? Legfeljebb helyesbítünk. Vagy nem?

Hogy az Európai Bizottság elnöke ifjúkorában maoista lett volna, azt már pedzegette is valamelyik előrelátó kormánypárti tollnok, és hát, tényleg az volt (később megjavult). De a haladási irány nem csak ebből sejthető, vagy abból, hogy Pálffy István (KDNP) viccesen - a maga módján viccesen - Clintonné nagyságos asszonyként emlegeti az Egyesült Államok külügyminiszterét. A főirány logikusan adja magát: ha az unió és Amerika Orbán ellen jön, akkor Orbán is az unió ellen megy! Ha nem értik meg, hogy mi tulajdonképpen - a bankadóval például, amit átvett az egész unió! - nemhogy nem sértettünk sosem normát, de egyenesen újakat előlegeztünk meg, és ha nem ismerik el kalaplevéve, hogy Magyarországnak a legkisebb a költségvetési hiánya az egész unióban, akkor az azért van, mert az unióban nem szívelik a magyart! Hiába sajátos az észjárás és meleg a szív, és hiába védő a bástya, ha kettős a mérce!

false



De a legaggasztóbb mégis az, hogy például ezt a két, kizárólag belső, hazai fogyasztásra kiklopfolt, bepanírozott, kisütött és felszolgált hazugságot - hisz a magyar bankadónak semmi köze az unióshoz, és a 2011-es hiány azért maradt (talán) alacsony, mert Orbán elvitte a magánnyugdíjpénztárak vagyonát - lassan ők maguk is kezdik elhinni.

Orbán és társai mindeddig óvakodtak attól, hogy a magyar nacionalizmus feszülő s nagyrészt általuk felkorbácsolt indulatait az unióra fókuszálják. A nemzeti energiák nyalábjának fő célpontja mindig Orbán politikai ellenfelei voltak, a hátbaszúró-partira mindig kapható belső ellenség, akihez most lendületesen zárkózott fel az IMF. Az unió csak mandinerből kapott a pofájára. Ennek egyrészt oka lehet, hogy az uniót mégiscsak nehezebb lezsidózni: kellő művészi hitelességgel állítani azt, hogy Merkel és Sarkozy is a cionisták bábja lenne, a fantázia valódi, ihletett szárnyalását kívánja meg, az absztrakciók és a váratlan, kreatív összefüggések megteremtésének legmagasabb rendű képességét. Másrészt meg, és legyünk méltányosak, Orbán soha nem volt egyértelműen elutasító az unióval; igaz, túlzottan lelkes sem, az európai föderalizmusban például őszintén nem hitt, de az ő euroszkepszisénél jóval megátalkodottabb euroszkepszisek is bőven belül lehetnek az európai politikai illem határain. A nemzetek Európájáról szóló elképzelések ide vagy oda, a Fidesz is megszavazta a lisszaboni szerződés ratifikációját.

De nem zsidók ezek mégis?

A magyar nemzeti önelvűség mélyrétegeiben szunnyadó gondolatmeneteket és érzelmeket csekély erőfeszítéssel lehet akként módosítani, hogy azok dühe az unióra irányuljon. A mindenkori ellenség üres rubrikáit kell csak megfelelően kitölteni. Ha kell, ez a készlet mozgósítva is lesz. És nyilván el tudunk képzelni olyan országot, mely lakóinak többsége szabad akaratából, önként szigeteli el magát a Nyugattól - saját történelmi kényszerképzeteinek fogságában, a kollektív önsajnálat és önimádat mámorában, esetleg valamely más nemzet vagy kisebbség, vagy egyszerűen a másik ember fékezetlen gyűlölhetőségének élvezetétől megrészegülve; vagy önnön tudatlansága, s ebből fakadó manipulálhatósága okán. Ilyen volt például a háborúk és polgárháborúk tüzében égő Szerbia a 90-es években, ilyen lehet Belarusz vagy Ukrajna. Csakhogy Magyarországon Orbán nem nyerhet az unióval szemben. Most ő maga élezi ki: vagy ő, vagy az ország Európában.

De akkor sem az unió fogja megbuktatni Orbánt. Az ország lakóinak elsöprő többsége kényszeríti ki majd a második választást. Ha lehet, a szavazófülkékben. Ha arra már nem lesz idő, akkor az utcán. És nincs az a karhatalom, ami ezt megakadályozhatná.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.