Orbánnak megint eszébe jutott két dolog 2014-ről. Egy: a következő két évre fölfüggesztenék a politikai pártok - választási eredmények után járó - állami támogatását. Kettő: csak azok szavazhatnának, akik két (három) hónappal a választások előtt regisztrálják magukat az illetékes hivatalokban. A két ötlet megvalósítása a szabad és titkos választások, a választásra jogosult magyarországi állampolgárok alkotmányos joga elleni támadás lenne.
A Fidesz két éve a pártfinanszírozás reformját is megígérte - ne zárjuk ki a lehetőséget, hogy Orbán csupán egy olyan kiinduló pozíciót választott, amiből engedni lehet. Hiszen az ellenzéken kívül morog a teljes KDNP, a Fidesz-frakció jó része, és Lázár János (még) frakcióvezető sem változtatta meg nyilvános álláspontját, miszerint a többpárti demokrácia működtetése (így a pártoké is) pénzbe kerül. Az előzetes regisztráció sem új ötlet, tavaly már fölmerült, meg is kapta a magáét mindenkitől. Lehetséges tehát, hogy a Fidesz stratégái valóban újabb választójogi torzszülöttet készülnek bemutatni, ám az a két fenti ötlethez képest enyhébb lesz - vagyis lesz minek örülni, a kormánypárti sajtó megkönnyebbülten folytathatja a szerecsenmosdatást, és halvány remény költözhet az ellenzéki kebelekbe is.
De valami lesz, az biztos. Orbán politikájának egyetlen célja van: a következő győzelmét bármilyen eszközzel biztosítani. Minden vitatott intézkedése ezért volt, van, lesz: a vegyes rendszer fölforgatása, az egyéni mandátumok túlsúlyba kerülése, a választókörzetek brutális átrajzolása. E sorba tökéletesen illik, hogy megfosszák a pártokat a legbiztosabb legális bevételi forrásuktól. A Fidesz négy éve megfúrta az Eötvös Károly Intézet-féle, konszenzusos pártfinanszírozási reformot. Az tiszta helyzetet teremtett volna - e mostani ötlet viszont csak a pártpénzek körüli homályt növelné. És komoly kampányt (ráadásul kettőt: az előzetes regisztráció bevezetése ugyanis erre kényszerítené a pártokat) a Fideszen kívül aligha folytathatna más, hiszen elég pénze csak neki lenne: az ő tagdíjfizetői a legfegyelmezettebbek, úgy egyéni, mint, khm, társasági szinten. Az előzetes regisztráció pedig egyszerre lenne műveltségi és vagyoni cenzus, továbbá annak a taszító emberképnek a hű lenyomata, amely Magyarország népét egzisztenciális és szociális helyzete alapján osztja értékesekre és értéktelenekre.
A választási szabályok arcátlan manipulálása mögött hatalomféltés áll. A 2002-es sokk újraélésétől való félelem, amely máig a szocialista csodaszoftverekből előmászó, kannásbortól böfögő panelprolik önigazoló képzetéből táplálkozik. A vereség élménye, az attól való rettegés űzi Orbánt a demokratikus renddel szembeni újabb és újabb merényre. De nem csak a veszíteni képtelen személyiség szorongása ez. Orbán már most, regnálása félidejében is romhalmazt - szétbarmolt közjogot, tönkretett közintézményrendszert, szétvert oktatást, lenullázott gazdaságot, töméntelen adósságot, a köz- és uniós pénzek közgépes kiszipkázását, elvesztett nemzetközi reputációt - tudhat maga mögött. A fontos közhivatalok fideszesítésével ugyan fölkészült a rosszabbik eshetőségre is - de biztonságban csak a kormányfői székben érzi magát. A számonkérést csak ott kerülheti el. Ezért semmi sem drága neki, Magyarország következő két évtizede sem.
