A szerk.

Nem tűri, hogy ellopják

A szerk.

Mármint Orbán Viktor nem tűri, hogy ellopják a közpénzt – a miniszterelnök szíves közlése ez, a hekkelés miatt immár sajtótörténetté nemesült karácsonyi interjújában üzente ezt meg az ő népének (és e szavakat tényleg ő mondta). S ez a szigor a jelek szerint kiterjed a szemet szúróan ostoba üzletelés miatti állami veszteség rendezésére is.

Tavaly szeptemberben derült ki, hogy egy Orbán-rokonokkal telepakolt cég (a Cider Alma) 3,2 milliárd forinttal tartozik a külügyminisztérium (tehát a magyar kormány, amelynek a feje Orbán Viktor) felügyelte Magyar Nemzeti Kereskedőháznak (MNKH). Az MNKH követelését többek között olyan zálogtárgyak biztosították, mint 5 millió darab 425 ml-es vákuumzárású csemegekukorica konzerv és 1,5 millió darab 720 ml-es magozott meggykonzerv. A tartozás határideje a hír megjelenésekor már lejárt, ám a Cider Alma akkori értesülések szerint csupán 280 milliót törlesztett, a többit novemberre ígérte. A cégcsoportban több pozíciója is van a miniszterelnök sógorának, a Cider Alma egyik leányvállalatát Orbán unokaöccse vezeti, de a csoport egyes tisztségviselői felbukkannak Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, milliárdos és közbeszerzéshuszár, illetve a miniszterelnöki vő, Tiborcz István érdekeltségei körül is. (Rögzítsük továbbá a teljesség kedvéért, hogy a lapunkban is bemutatott, az állam által igen nagyvonalúan kistafírozott MNKH körül orbitális pályán kering az Orbán-klán egynéhány más tagja és üzleti bizalmasa is.)

A Hír Tv közérdekű adatigényléssel fordult az MNKH-hoz a tartozás miatt, így ennek köszönhetően most már tudjuk, hogy a cechet a Mészáros Lőrinchez kapcsolható Hórusz Faktorház állta.

Most pedig röviden tekintsük át, hogy hivatalosan mi a valóság. A valóság, ugye, az, hogy Orbán Viktor voltaképpen szegényedik, hiszen erről papírja is van, a saját kormányfői kezével kitöltött vagyonbevallás. Valóság az is, hogy a puritánság látszatát mindig is gondosan óvta Orbán és csapata; emlékezzünk a megható kisemberi jelenetekre a le­strapált családi Opel Corsával, vagy arra, hogy a budai hegyvidéki családi lakról sokáig csak előnytelennek vélt fotókat mutogattak. (Lehet, hogy a város egyik legdrágább környéke, de a ház tulajdonképpen csak egy faház! Úristen, milyen infantilis, átlátszó és szánalmas erőlködés volt ez is. Hát még a hiszti, amit a Fidesz csapott, amikor a Népszava újságírói helikopterről fölvételeket készítettek a teljes rezidenciáról.)

Ezek után röviden vegyük sorra, mit mutat a látszat.

A látszat az, hogy a miniszterelnöki klánba akár vérségi, akár bizalmi alapon tartozók 2010 óta egyre nagyobb szalonnadarabokat hasítanak ki az állam zsíros testéből megrendelések, közbeszerzések, irányított „nem közpénzjellegű” adók stb. formájában. A látszat az, hogy a közpénzekből ily módon fölhizlalt cégekben a lóvé vagy kivett osztalék, vagy (olykor más érdekeltségeken keresztül) kastélyok, belvárosi éttermek és ingatlanok, szállodák, földbirtokok etc. formájában alakul magánvagyonokká. A látszat az, hogy a 2010 óta fénysebességgel gyarapodó Mészáros Lőrinc-vagyonról nem tudni, hogy az meddig az övé, és mettől a szűken vett Orbán családé.

Az ország egyik fele szerint mindez persze nem látszat, hanem maga a magyar rögvalóság. A hét elejei hír a mészárosi adósságrendezésről e vélelmet csak erősíti. Mert mi is történt? Egy részleteiben egyelőre kevéssé ismert, ám sajnálatos módon nyilvánosságot kapott ügymenetet a klán családon belül rendezett: a miniszterelnöki rokonok fölhalmoztak egy kis adósságot, az intéző meg elsimította a problémát.

Képzeljék el, mi lenne itt, ha Orbán még tűrné is a lopást.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.