Balog miniszter persze minimum szelektíven válogatott a gyorsjelentés adataiból. Nem említette, hogy egyre többen (a 15–29 évesek 43 százaléka) az anyagi nehézségeket, a létbizonytalanságot és az elszegényedést tartják a korosztály legégetőbb problémájának, hogy harmaduk még mindig külföldön képzeli el a jövőjét, mint ahogy azt sem, hogy nyolc év alatt jelentősen csökkent az oktatásban részt vevők aránya, nyilván nem függetlenül a tankötelezettségi korhatár leszállításától. Beszédes az SOS Gyermekfalvak egy nappal korábban közzétett kutatási eredménye is, e szerint a középiskolás gyerekek kétharmada aggódik a jövője miatt. A gazdagok körében ez az arány 30, a szegényeknél 81 százalékos. Mintha nem is egy, de legalább két magyar ifjúságról, párhuzamos társadalmakról beszélhetnénk, amit jól tükröz, hogy Balog tárcájánál államtitkársági szinten választották szét a családi és a szociális ügyeket.
Sokat elárul a fiatalok bizalmi indexe, a lista sereghajtói között – szorosan a bankok és az egyházak mellett – találjuk „a politikusokat”, a kormányt és az Országgyűlést. Markáns elmozdulások mutatkoznak a politikai attitűdökben is: 2012-höz képest emelkedett a magukat mérsékeltnek vagy liberálisnak vallók aránya, sokkal többen értettek egyet azzal az állítással, hogy „a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb”, és kétszer annyian lettek az európai uniós tagságot teljes mértékben vagy inkább előnyösnek megítélők. Bár Balog miniszter arról nem beszélt, hogy e változásokat is a kormány tevékenységének köszönhetjük: sokak szemében épp Orbán Viktor szisztematikus támadásai miatt lett szimpatikus a propagandavilágban rég szitokszóvá vált liberalizmus, a demokrácia vagy az EU.
A Fidesz görcsösen keresi a hangot a fiatalokkal, de nem találja. A hvg.hu nemrég arról írt, hogy a kormánypárt kommunikációs gurui számára a tinilányok megszólítása a legnagyobb nehézség, és ezen a szexi, trendi, fancy 56-os emlékév is keveset változtatott. A barátkozási kísérletek szinte mindig visszafelé sülnek el, az egyik legemlékezetesebb pofára esést épp Balog Zoltán produkálta, amikor a diákolimpikonokat próbálta szembeállítani a kockás inges tüntetőkkel. Az állami rendezvényekre fiatalok csak fizetségért járnak, vagy ha a suliból kötelezően kirendelik őket, a Fidesz ifjúsági szervezeteiről pedig rögvest a wellness disznóvágás és a pénzhamisítás jut az ember eszébe.
2010 óta az Orbán Viktor kormányzására legveszélyesebb társadalmi mozgalmak résztvevői is zömmel fiatalok voltak. Ők vonultak utcára az egyetemi férőhelyekért, ők foglalták el a Fidesz székházát, ők tüntettek az internetadó ellen, ők támogatták az oktatási rendszer ellen lázadó tanáraikat. Fiatalok vezényelték le az elmúlt időszak kétségkívül legsikeresebb ellenzéki akcióját, az olimpiaellenes aláírásgyűjtést is.
A Brexit-népszavazás, az amerikai elnökválasztás, de akár az osztrák államfőválasztás is megmutatta, hogy a fiatalok a társadalom egészénél jóval kevésbé dőlnek be Orbán Viktor álmának, az illiberális, populista világtrendnek. Az is kiderült, hogy sokszor nincsenek elegen vagy nem elég aktívak. A friss magyar kutatás szerint 44 százalékukat egyáltalán nem, 20 százalékukat alig érdekli a politika. A Momentum kezdeményezésének sikere talán azt jelzi, hogy kitartó munkával őket is ki lehet rángatni a politikai fásultságból. Ha így lesz, Balog Zoltán aligha vagánykodik majd az új nemzedékkel.
