A szerk.

Oda kellett mennie

A szerk.

Lapzártánk napján, kedden Kijivben bukkant fel a magyar kormányfő, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán államelnökkel.

Orbán az elmúlt öt év alatt, amióta Zelenszkij hivatalban van, egyszer sem járt Ukrajnában, sem a háború előtt, sem a kitörése után; rajta kívül talán nincs is olyan tagállami vagy uniós vezető, aki ne fejezte volna ki legalább egy protokolláris látogatással a szolidaritását a megtámadott országgal. És olyan sincs, aki olyan megvetéssel és érzéketlenséggel nyilvánult volna meg Ukrajna és az ukrán nép szenvedéseiről, mint Orbán: amikor Ukrajnát nem létező államnak, senki földjének nevezte, vagy amikor az orosz hivatalos szóhasználatot követve Kínában „katonai műveletként” hivatkozott az agresszióra; vagy amikor a propagandasajtója módszeresen, aljasul elhazudja az ukránok mindennapos szenvedéseit és hősiességét, és a saját nagyravágyásuk áldozataként mutatja be őket. Vagy amikor Orbán a „békét” és az „azonnali tűzszünetet” forszírozza.

Ez utóbbi kimondatlanul Ukrajna valamiféle felosztását implikálja, a „területet a békéért” elvének érvényesülését. Bár Orbán sosem részletezte, hogy ez a terv voltaképpen hogyan is valósulna meg, képzeljük el egy pillanatra azt, hogy nem valamiféle politikai, itthoni hatalmának és nemzetközi befolyásának megőrzéséhez kapcsolódó, vagy netán személyes érdek vezette erre a meggyőződésre. Hanem a reálpolitikai belátás. Orbánnak határozott, az erőviszonyok józan elemzésén alapuló meggyőződése az, hogy a) Ukrajna nem győzhet ebben a háborúban, oly mértékű az erőviszonyok aszimmetriája, a különbség a 145 milliós Oroszország és a lerombolt, 38 milliós Ukrajna katonai, gazdasági és egyéb potenciálja között, valamint b) a „béke”, mint Ukrajna lét­állapota, megvalósítható, vagy legalábbis lenne egy olyan létállapota Ukrajnának, amely Moszkva számára is elfogadható, és abban nem lesz háború. Ez az analízis [az a) pont] és ez a feltételezés [b) pont] egyébként nem Orbán kizárólagos tulajdona, legfeljebb ő – a demokratikus világban – jószerivel az egyetlen vezető, aki büszkén hirdeti is. Ez a saját maga által saját maga számára kijelölt szerepe: az egyetlen, aki a bölcsesség és a belátás erejével áll ellent a mindenkit hatalmába kerítő „háborús hisztériának”. Ezzel nem csak a legokosabb politikát viszi (vinné), de egyben a legerkölcsösebbet is. Hiszen milyen politika lehetne erkölcsösebb annál, mint amelynek nyomán megszűnne a háború, és nem lenne több áldozat?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.