A szerk.

Oda kellett mennie

A szerk.

Lapzártánk napján, kedden Kijivben bukkant fel a magyar kormányfő, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán államelnökkel.

Orbán az elmúlt öt év alatt, amióta Zelenszkij hivatalban van, egyszer sem járt Ukrajnában, sem a háború előtt, sem a kitörése után; rajta kívül talán nincs is olyan tagállami vagy uniós vezető, aki ne fejezte volna ki legalább egy protokolláris látogatással a szolidaritását a megtámadott országgal. És olyan sincs, aki olyan megvetéssel és érzéketlenséggel nyilvánult volna meg Ukrajna és az ukrán nép szenvedéseiről, mint Orbán: amikor Ukrajnát nem létező államnak, senki földjének nevezte, vagy amikor az orosz hivatalos szóhasználatot követve Kínában „katonai műveletként” hivatkozott az agresszióra; vagy amikor a propagandasajtója módszeresen, aljasul elhazudja az ukránok mindennapos szenvedéseit és hősiességét, és a saját nagyravágyásuk áldozataként mutatja be őket. Vagy amikor Orbán a „békét” és az „azonnali tűzszünetet” forszírozza.

Ez utóbbi kimondatlanul Ukrajna valamiféle felosztását implikálja, a „területet a békéért” elvének érvényesülését. Bár Orbán sosem részletezte, hogy ez a terv voltaképpen hogyan is valósulna meg, képzeljük el egy pillanatra azt, hogy nem valamiféle politikai, itthoni hatalmának és nemzetközi befolyásának megőrzéséhez kapcsolódó, vagy netán személyes érdek vezette erre a meggyőződésre. Hanem a reálpolitikai belátás. Orbánnak határozott, az erőviszonyok józan elemzésén alapuló meggyőződése az, hogy a) Ukrajna nem győzhet ebben a háborúban, oly mértékű az erőviszonyok aszimmetriája, a különbség a 145 milliós Oroszország és a lerombolt, 38 milliós Ukrajna katonai, gazdasági és egyéb potenciálja között, valamint b) a „béke”, mint Ukrajna lét­állapota, megvalósítható, vagy legalábbis lenne egy olyan létállapota Ukrajnának, amely Moszkva számára is elfogadható, és abban nem lesz háború. Ez az analízis [az a) pont] és ez a feltételezés [b) pont] egyébként nem Orbán kizárólagos tulajdona, legfeljebb ő – a demokratikus világban – jószerivel az egyetlen vezető, aki büszkén hirdeti is. Ez a saját maga által saját maga számára kijelölt szerepe: az egyetlen, aki a bölcsesség és a belátás erejével áll ellent a mindenkit hatalmába kerítő „háborús hisztériának”. Ezzel nem csak a legokosabb politikát viszi (vinné), de egyben a legerkölcsösebbet is. Hiszen milyen politika lehetne erkölcsösebb annál, mint amelynek nyomán megszűnne a háború, és nem lenne több áldozat?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.