A szerk.

Örök Quaestor

A szerk.

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

A Quaestor alapítóját, Tarsoly Csabát mint elsőrendű vádlottat bűnszervezetben elkövetett csalásban, sikkasztásban, közokirat-hamisításban találta bűnösnek a Fővárosi Törvényszék (FT), amiért első fokon 13 év szabadságvesztésre ítélte, örökre eltiltotta a cégvezetéstől és tíz évre a közügyektől, továbbá feltételesen sem helyezhető szabadlábra. A legsúlyosabb, 16 évi szabadságvesztéssel a harmadrendű vádlottat sújtotta az FT, míg a többi vádlott közül heten 2–6 év közötti börtönbüntetést kaptak, két vádlottat felmentettek (az egyikük Tarsoly felesége). A bíróság a bűnügyi költséget valamivel több mint 247 millió forintban állapította meg – az összeg felét a vádlottaknak kell állniuk.

Fénykorában a Quaestor még a saját promóciós anyagai szerint is „szokatlan kockázatú” befektetéseket ajánlott, de a cégcsoport látványos sikerei – több ágazatban is megjelent a turizmustól az egészségügyön át a filmezésig, szponzorálta a Győri ETO-t, amelynek Tarsoly az elnöke is lett –, továbbá a 2010 utáni még látványosabb kormányzati kapcsolatai sokakkal elhitették, hogy a pénzük jó helyen lesz a Quaestor-kötvényekben, és azok igen gyorsan és igen sokat hoznak majd a konyhára.

A fedezet nélküli folyamatos növekedés és az indokolatlan céges befektetések egy idő után forráshiányhoz vezettek, és a vádirat – immár az ítélet indokolása – szerint e helyzeten fiktív kötvénykibocsátásokkal igyekezett a cég úrrá lenni, vagyis a Magyar Nemzeti Bank által engedélyezett 70 milliárdos kereten túl további 150 milliárdot jegyeztettek le. 132 ezer oldalnyi és további 5 terabájtnyi nyomozati iratban, 104 darab CD-lemeznyi adatban tárta fel a rendőrség és a vádhatóság a pénz törvénytelen beszedésének és a különféle cégeken, „befektetéseken” keresztüli bonyolult kiáramoltatásának a folyamatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.