A szerk.

Színtiszta politika

A szerk.

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Felnyitja a társadalom szemét arra, amit egyenként mindenki tud, hogy tudniillik a hatalom az életünkkel, az életünk ellen játszik, amikor lerohasztja a kórházakat, rendelőket, felszámolja az ügyeleteket, világgá kergeti a háziorvosokat, satöbbi, satöbbi, satöbbi. S valóban, Magyar Péter kórházjárásának nyomvonalát málló vakolatú kórtermek, 40+ fokos műtők és penészes falak jelezték. Mocsok és kilátástalanság, lakat a kapun, holtra váltan hallgató és holtfáradt dolgozók. A politikai szándék egyik fele egészen bizonyosan megvalósult, hiszen a kormány csak annyit bírt minderre mondani, hogy az nem is penész, hanem poros zsír vagy zsíros por, meg tán még annyit, hogy Magyarországon meleg időben meleg van és magas hőmérséklet, Magyar Péter meg menjen a sunyiba. Persze ez is válasz, azt jelenti, hogy minden igaz, valóban dögrováson a társadalombiztosítási alapú gyógyellátás, és ez így fog maradni, vagy csak még rosszabb lesz, amíg miénk a hatalom. Nem éppen egyenes, de világos beszéd, tisztán politikai megnyilvánulás.

Magyar Péter adománya a Heim Pál Gyermekkórháznak ugyancsak politikai esemény volt. Valamivel kevésbé egyértelmű politikai akció, mint maga a kórházjárás, hisz’ direkt előtérbe helyezte az akció végrehajtóját. Magyar volt az, aki adományozott. Aki tenni próbál a bajban. Ugyanakkor ezt a gesztusát sem nevezhetjük teljesen öncélúnak, hiszen a társadalmi haszna nyilvánvalóan nagyobb, mint a pár ezer guriga vécépapír és pár száz liter kézfertőtlenítő névértéke. Egyfajta önvédelmi mintát ad arra nézvést, hogy mit tehet az ember, mit tehet a társadalom szorult helyzetében. Aki teheti, például adományoz, aki tudomást szerez valami disznóságról, árulásról, az kiabál, megpróbálja felrázni, védekezésre, ellenlépésekre sarkallni a közösséget. Senki ép ésszel nem sajnálhatja ebből Magyar Péter politikai hasznát, akkor sem, ha egyébként nem rokonszenvezik a politikájával, vagy politikájának bizonyos elemeivel. Világos: a társadalom számára is maradt eredmény az akció után, ugyancsak dúsabb valamivel, mint az így a köz javára bocsátott vécépapír értéke.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.