A szerk.

Színtiszta politika

A szerk.

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Felnyitja a társadalom szemét arra, amit egyenként mindenki tud, hogy tudniillik a hatalom az életünkkel, az életünk ellen játszik, amikor lerohasztja a kórházakat, rendelőket, felszámolja az ügyeleteket, világgá kergeti a háziorvosokat, satöbbi, satöbbi, satöbbi. S valóban, Magyar Péter kórházjárásának nyomvonalát málló vakolatú kórtermek, 40+ fokos műtők és penészes falak jelezték. Mocsok és kilátástalanság, lakat a kapun, holtra váltan hallgató és holtfáradt dolgozók. A politikai szándék egyik fele egészen bizonyosan megvalósult, hiszen a kormány csak annyit bírt minderre mondani, hogy az nem is penész, hanem poros zsír vagy zsíros por, meg tán még annyit, hogy Magyarországon meleg időben meleg van és magas hőmérséklet, Magyar Péter meg menjen a sunyiba. Persze ez is válasz, azt jelenti, hogy minden igaz, valóban dögrováson a társadalombiztosítási alapú gyógyellátás, és ez így fog maradni, vagy csak még rosszabb lesz, amíg miénk a hatalom. Nem éppen egyenes, de világos beszéd, tisztán politikai megnyilvánulás.

Magyar Péter adománya a Heim Pál Gyermekkórháznak ugyancsak politikai esemény volt. Valamivel kevésbé egyértelmű politikai akció, mint maga a kórházjárás, hisz’ direkt előtérbe helyezte az akció végrehajtóját. Magyar volt az, aki adományozott. Aki tenni próbál a bajban. Ugyanakkor ezt a gesztusát sem nevezhetjük teljesen öncélúnak, hiszen a társadalmi haszna nyilvánvalóan nagyobb, mint a pár ezer guriga vécépapír és pár száz liter kézfertőtlenítő névértéke. Egyfajta önvédelmi mintát ad arra nézvést, hogy mit tehet az ember, mit tehet a társadalom szorult helyzetében. Aki teheti, például adományoz, aki tudomást szerez valami disznóságról, árulásról, az kiabál, megpróbálja felrázni, védekezésre, ellenlépésekre sarkallni a közösséget. Senki ép ésszel nem sajnálhatja ebből Magyar Péter politikai hasznát, akkor sem, ha egyébként nem rokonszenvezik a politikájával, vagy politikájának bizonyos elemeivel. Világos: a társadalom számára is maradt eredmény az akció után, ugyancsak dúsabb valamivel, mint az így a köz javára bocsátott vécépapír értéke.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).