A szerk.

Színtiszta politika

A szerk.

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Felnyitja a társadalom szemét arra, amit egyenként mindenki tud, hogy tudniillik a hatalom az életünkkel, az életünk ellen játszik, amikor lerohasztja a kórházakat, rendelőket, felszámolja az ügyeleteket, világgá kergeti a háziorvosokat, satöbbi, satöbbi, satöbbi. S valóban, Magyar Péter kórházjárásának nyomvonalát málló vakolatú kórtermek, 40+ fokos műtők és penészes falak jelezték. Mocsok és kilátástalanság, lakat a kapun, holtra váltan hallgató és holtfáradt dolgozók. A politikai szándék egyik fele egészen bizonyosan megvalósult, hiszen a kormány csak annyit bírt minderre mondani, hogy az nem is penész, hanem poros zsír vagy zsíros por, meg tán még annyit, hogy Magyarországon meleg időben meleg van és magas hőmérséklet, Magyar Péter meg menjen a sunyiba. Persze ez is válasz, azt jelenti, hogy minden igaz, valóban dögrováson a társadalombiztosítási alapú gyógyellátás, és ez így fog maradni, vagy csak még rosszabb lesz, amíg miénk a hatalom. Nem éppen egyenes, de világos beszéd, tisztán politikai megnyilvánulás.

Magyar Péter adománya a Heim Pál Gyermekkórháznak ugyancsak politikai esemény volt. Valamivel kevésbé egyértelmű politikai akció, mint maga a kórházjárás, hisz’ direkt előtérbe helyezte az akció végrehajtóját. Magyar volt az, aki adományozott. Aki tenni próbál a bajban. Ugyanakkor ezt a gesztusát sem nevezhetjük teljesen öncélúnak, hiszen a társadalmi haszna nyilvánvalóan nagyobb, mint a pár ezer guriga vécépapír és pár száz liter kézfertőtlenítő névértéke. Egyfajta önvédelmi mintát ad arra nézvést, hogy mit tehet az ember, mit tehet a társadalom szorult helyzetében. Aki teheti, például adományoz, aki tudomást szerez valami disznóságról, árulásról, az kiabál, megpróbálja felrázni, védekezésre, ellenlépésekre sarkallni a közösséget. Senki ép ésszel nem sajnálhatja ebből Magyar Péter politikai hasznát, akkor sem, ha egyébként nem rokonszenvezik a politikájával, vagy politikájának bizonyos elemeivel. Világos: a társadalom számára is maradt eredmény az akció után, ugyancsak dúsabb valamivel, mint az így a köz javára bocsátott vécépapír értéke.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.