A szerk.

Színtiszta politika

A szerk.

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Felnyitja a társadalom szemét arra, amit egyenként mindenki tud, hogy tudniillik a hatalom az életünkkel, az életünk ellen játszik, amikor lerohasztja a kórházakat, rendelőket, felszámolja az ügyeleteket, világgá kergeti a háziorvosokat, satöbbi, satöbbi, satöbbi. S valóban, Magyar Péter kórházjárásának nyomvonalát málló vakolatú kórtermek, 40+ fokos műtők és penészes falak jelezték. Mocsok és kilátástalanság, lakat a kapun, holtra váltan hallgató és holtfáradt dolgozók. A politikai szándék egyik fele egészen bizonyosan megvalósult, hiszen a kormány csak annyit bírt minderre mondani, hogy az nem is penész, hanem poros zsír vagy zsíros por, meg tán még annyit, hogy Magyarországon meleg időben meleg van és magas hőmérséklet, Magyar Péter meg menjen a sunyiba. Persze ez is válasz, azt jelenti, hogy minden igaz, valóban dögrováson a társadalombiztosítási alapú gyógyellátás, és ez így fog maradni, vagy csak még rosszabb lesz, amíg miénk a hatalom. Nem éppen egyenes, de világos beszéd, tisztán politikai megnyilvánulás.

Magyar Péter adománya a Heim Pál Gyermekkórháznak ugyancsak politikai esemény volt. Valamivel kevésbé egyértelmű politikai akció, mint maga a kórházjárás, hisz’ direkt előtérbe helyezte az akció végrehajtóját. Magyar volt az, aki adományozott. Aki tenni próbál a bajban. Ugyanakkor ezt a gesztusát sem nevezhetjük teljesen öncélúnak, hiszen a társadalmi haszna nyilvánvalóan nagyobb, mint a pár ezer guriga vécépapír és pár száz liter kézfertőtlenítő névértéke. Egyfajta önvédelmi mintát ad arra nézvést, hogy mit tehet az ember, mit tehet a társadalom szorult helyzetében. Aki teheti, például adományoz, aki tudomást szerez valami disznóságról, árulásról, az kiabál, megpróbálja felrázni, védekezésre, ellenlépésekre sarkallni a közösséget. Senki ép ésszel nem sajnálhatja ebből Magyar Péter politikai hasznát, akkor sem, ha egyébként nem rokonszenvezik a politikájával, vagy politikájának bizonyos elemeivel. Világos: a társadalom számára is maradt eredmény az akció után, ugyancsak dúsabb valamivel, mint az így a köz javára bocsátott vécépapír értéke.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sivatag

Kísérteties a dolog. Egy közösségben vagyunk, mindenki fiatal, tele tervekkel, életörömmel, szabadságvággyal. A csoportdinamika ugyan itt is működik, vannak nyertesei és vesztesei a baráti és párkapcsolatoknak, de mégis az együvé tartozás élménye a meghatározó.

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Kiteljesedhetsz kedvemre

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Dörnhauban nyugtalan a tőke

Naplóregényként határozza meg fülszövege, de az 1944 áprilisában Bácskából deportált és tizennégy hónapig fogva tartott újságíró, költő, Debreczeni József nem írhatott naplót. Auschwitzba érkezése után hosszú ideig rendes ruhája sem volt, nemhogy papírja, írószerszáma.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Hol áll a kamera?”

  • Bárdos Deák Ágnes

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Visszatérő démonok

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.