A szerk.

Mickey, Disneyland királya

A szerk.

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Ugyanazt csinálják, mint a 2010-es években a Kossuth térrel, az eszközök is ugyanolyanok; nem műemlékek felújítása történik, hanem megsemmisült vagy meg sem épült házak, hivatalok és paloták újbóli felépítése 21. századi módszerekkel. Legfeljebb a lépték más, a Várban zajló műveletek jóval nagyobb területen zajlanak és sokkal többe kerülnek, mint a Parlament környékének munkálatai. De az „eljárásrend” ugyanúgy önkényes, a világörökségi helyszín arculatát nagymértékben megváltoztató beavatkozások előtt sem szakmai, sem lakossági egyeztetés nem történt, sőt a vári építkezések a mai napig úgy zajlanak, hogy a leendő épületek egy részének a funkciói sem tisztázottak, vagy­is építészet helyett valamiféle dekorálásnak lehetünk tanúi.

E műveletek során a Várnegyed legnagyobb díszletéről, a Budavári Palotáról valamivel ritkábban hallhattunk, de még így is sokszor elhangzott: itt sem maradhat el az időutazás. Arról már kevesebb szó esett, hogy ezt milyen eszközökkel érnék el, és összesen mennyibe kerülne. Az árat vélhetően az illetékesek sem tudnák megsaccolni, így legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy a palotával kapcsolatos költségek túlzás nélkül a csillagos eget súrolnák. 2021-ben az újjáépítés „főpróbájának” tekintett déli összekötő szárny, illetve az abban helyet kapó, mindössze 83 négyzetméteres Szent István-terem rekonstrukciója is több milliárd forintba került, és csak kárpitokra 360 milliót költöttek el. Ám a dolgok jelenlegi állása szerint ez legfeljebb egy kis apró ahhoz képest, hogy a jövőben mennyit kellene rákölteni a palotára, hiszen a listán nemcsak százmilliós kárpitok lennének, de benne foglaltatik az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum kipaterolása is, nem beszélve magáról az építkezésről. A felsorolt intézmények még itt működnek, de a cikkünk elején említett „döbbenetes látvány” immár nemcsak a környékre, hanem konkrétan a palotára is vonatkoztatható; az épületegyüttes északi szárnyát ugyanis egy homlokzatfal kivételével a földdel tették egyenlővé, amely így, kráterként, 1945 elejének is lehetne a mementója. De ennél is drámaibb, egyenesen katasztrofális, hogy valójában e kráter látványától vált egyértelművé, hogy a jelenlegi Budavári Palotát nem felújítani fogják, hanem lerombolni, hogy a helyébe egy teljesen új építményt emelhessenek. Amelyre mondhatják ugyan, hogy megszólalásig olyan, mint a régebbi, többszöri átalakítások után 1905-re felépült palota, ám attól még nem lesz 120 éves műemlék, de még hiteles történelmi helyszín sem. Rákölthetik a világ minden pénzét, akkor is csak másolat lesz, sőt az sem, hanem hamisítvány, hiszen ma már lehetetlen ugyanúgy, ugyanolyan módszerekkel, ugyanolyan anyagok felhasználásával építkezni, mint Hauszmann Alajos idejében, de még ha lehetne is, akkor sem tudnák visszahozni a múltat egy ilyen építkezéssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.