A szerk.

Rogánnak röpülnie kellett

A szerk.

Mint ahogy azt már az egész ország tudja, Rogán Antal propagandaminiszter, a Fidesz egyik vezető politikusa helikopterrel utazott a népszavazás hétvégéjén egy sorozatceleb lagzijába meg vissza. E tény önmagában nem is érdemelne sok szót, viszonylag sűrűn megesik az ilyesmi különösebb lelki-szellemi muníció vagy munka nélkül tehetőssé lett embe­rekkel. Bizonyos típusú országokban még az is előfordul elvétve, hogy vezető politikus cselekszik így nagy szükségében, de ezek az országok tipikusan nem az Európai Unióban (voltak eddig) keresendők.

Jól van, megtörtént nálunk is, kár a szóért. Ami mégis érdemessé teszi e kázust az emlegetésre, az nem más, mint a röpdösést követő infernális hazugságcunami. Mert az még az előbb – nyilván igazságtalan iróniával – említett banánköztársaságokban is megütközést keltene, meglehet, zendülésekhez vezetne.

Minálunk persze rendben van, a főszereplő immár „lezártnak tekinti az ügyet”. A szűkebb és tágabb környezete (kormánya, pártja) pedig a füle botját sem mozgatja, felőlük nyilván mehetne a Tóni akár szputnyikkal is lagziba – s hogy nevezettek hogyan is számolnak el ezzel megbízóiknak, az már tényleg nem a mi gondunk. Tán még kapóra is jön nekik, a főnöknek szinte biztosan, míg a helikopterezés van műsoron, addig sincs szó a bukott népszavazásról.

De most sem a helikopterezésről van szó, hanem arról, hogy amikor a Népszabadság megkérdezte Rogán Antalt, hogy milyen volt pár milláért lagziba helikopterezni, Orbán propagandaminisztere visszaüzent, hogy összetévesztik valakivel, s aki azt meri róla állítani, hogy lagziba helikopterezett, azt bepereli. Csodálatos világ ez: ül otthon a csávó, s felteszi magának a kérdést: hát helikoptereztem én? Igen, válaszolja, hisz magának csak nem hazudik (ekkorát). Igen, helikoptereztem, de beperlek mindenkit, aki ezt állítja rólam. Mi van ilyenkor gondolva a Pasa Parkban a bíróságokról, a miniszterségről, a nyilvánosságról, s úgy egyáltalán a világról s a létezésről?

Mindegy, mi, mert a Népszabadság erre elküldte a fotókat Rogánnak, amiken pont lagziügyben helikopterezett. Rogán nem válaszolt. Miért is válaszolt volna? Főként mit. Helikoptereztem, csak valahogy kiment a fejemből?

Viszont került kisvártatva egy csóró, aki jelezte, hogy az ő gépén repült Rogán, de semmi vész, nem is került több millió forintba a lagzizás, mert azt lebarterezték. Mit ugráltok, még csak nem is Rogánnal, hanem a feleségével, Rogán épp csak elszenvedte azt a nyamvadt kis helikopterezést. A simán Rogán-szakértőnek mondható Bors tűpontos terminológiájával: „annak ellenértékét Cili Sarka Katával közös cége, a Nakama Partners elégíti ki barter formájában”.

Ezzel meg is lettünk volna, ha Rogán Antal nem szolgál további tisztázó szándékú információkkal a hazának. Eszerint pedig azért helikopterezett a magyar államvezetés VV Auréliója a celeblagziból haza, mert a fia elfáradt a nagy buliban (Rogánt az eset kapcsán maga a legfőbb szakelem, Kis Grófo énekművész nevezte nyilvánosan és csupa nagybetűvel valódi bulibárónak).

Aha, szóval csak vissza, a fáradtság miatt? Erre a Bors megkérdezte, hogy odafelé ugyan véletlenül nem röpült-e (mindenki úgy tudja, hogy dehogynem). A válasz egyelőre várat, de itt abba is hagyjuk, hiszen az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy mit is gondol ma Magyarország egyik főminisztere – családbarát kormánya cinkos jóváhagyásával – az igazmondásról. Kábé azt, hogy bajlódjanak vele azok, akiknek nem fussa helikopterre. És az ilyesmit – helikopterezés ide vagy oda – időnként nem árt rögzíteni: a nemzeti önbecsülés végett.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.