A szerk.

Rogánnak röpülnie kellett

A szerk.

Mint ahogy azt már az egész ország tudja, Rogán Antal propagandaminiszter, a Fidesz egyik vezető politikusa helikopterrel utazott a népszavazás hétvégéjén egy sorozatceleb lagzijába meg vissza. E tény önmagában nem is érdemelne sok szót, viszonylag sűrűn megesik az ilyesmi különösebb lelki-szellemi muníció vagy munka nélkül tehetőssé lett embe­rekkel. Bizonyos típusú országokban még az is előfordul elvétve, hogy vezető politikus cselekszik így nagy szükségében, de ezek az országok tipikusan nem az Európai Unióban (voltak eddig) keresendők.

Jól van, megtörtént nálunk is, kár a szóért. Ami mégis érdemessé teszi e kázust az emlegetésre, az nem más, mint a röpdösést követő infernális hazugságcunami. Mert az még az előbb – nyilván igazságtalan iróniával – említett banánköztársaságokban is megütközést keltene, meglehet, zendülésekhez vezetne.

Minálunk persze rendben van, a főszereplő immár „lezártnak tekinti az ügyet”. A szűkebb és tágabb környezete (kormánya, pártja) pedig a füle botját sem mozgatja, felőlük nyilván mehetne a Tóni akár szputnyikkal is lagziba – s hogy nevezettek hogyan is számolnak el ezzel megbízóiknak, az már tényleg nem a mi gondunk. Tán még kapóra is jön nekik, a főnöknek szinte biztosan, míg a helikopterezés van műsoron, addig sincs szó a bukott népszavazásról.

De most sem a helikopterezésről van szó, hanem arról, hogy amikor a Népszabadság megkérdezte Rogán Antalt, hogy milyen volt pár milláért lagziba helikopterezni, Orbán propagandaminisztere visszaüzent, hogy összetévesztik valakivel, s aki azt meri róla állítani, hogy lagziba helikopterezett, azt bepereli. Csodálatos világ ez: ül otthon a csávó, s felteszi magának a kérdést: hát helikoptereztem én? Igen, válaszolja, hisz magának csak nem hazudik (ekkorát). Igen, helikoptereztem, de beperlek mindenkit, aki ezt állítja rólam. Mi van ilyenkor gondolva a Pasa Parkban a bíróságokról, a miniszterségről, a nyilvánosságról, s úgy egyáltalán a világról s a létezésről?

Mindegy, mi, mert a Népszabadság erre elküldte a fotókat Rogánnak, amiken pont lagziügyben helikopterezett. Rogán nem válaszolt. Miért is válaszolt volna? Főként mit. Helikoptereztem, csak valahogy kiment a fejemből?

Viszont került kisvártatva egy csóró, aki jelezte, hogy az ő gépén repült Rogán, de semmi vész, nem is került több millió forintba a lagzizás, mert azt lebarterezték. Mit ugráltok, még csak nem is Rogánnal, hanem a feleségével, Rogán épp csak elszenvedte azt a nyamvadt kis helikopterezést. A simán Rogán-szakértőnek mondható Bors tűpontos terminológiájával: „annak ellenértékét Cili Sarka Katával közös cége, a Nakama Partners elégíti ki barter formájában”.

Ezzel meg is lettünk volna, ha Rogán Antal nem szolgál további tisztázó szándékú információkkal a hazának. Eszerint pedig azért helikopterezett a magyar államvezetés VV Auréliója a celeblagziból haza, mert a fia elfáradt a nagy buliban (Rogánt az eset kapcsán maga a legfőbb szakelem, Kis Grófo énekművész nevezte nyilvánosan és csupa nagybetűvel valódi bulibárónak).

Aha, szóval csak vissza, a fáradtság miatt? Erre a Bors megkérdezte, hogy odafelé ugyan véletlenül nem röpült-e (mindenki úgy tudja, hogy dehogynem). A válasz egyelőre várat, de itt abba is hagyjuk, hiszen az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy mit is gondol ma Magyarország egyik főminisztere – családbarát kormánya cinkos jóváhagyásával – az igazmondásról. Kábé azt, hogy bajlódjanak vele azok, akiknek nem fussa helikopterre. És az ilyesmit – helikopterezés ide vagy oda – időnként nem árt rögzíteni: a nemzeti önbecsülés végett.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.