A szerk.

Rogánnak röpülnie kellett

A szerk.

Mint ahogy azt már az egész ország tudja, Rogán Antal propagandaminiszter, a Fidesz egyik vezető politikusa helikopterrel utazott a népszavazás hétvégéjén egy sorozatceleb lagzijába meg vissza. E tény önmagában nem is érdemelne sok szót, viszonylag sűrűn megesik az ilyesmi különösebb lelki-szellemi muníció vagy munka nélkül tehetőssé lett embe­rekkel. Bizonyos típusú országokban még az is előfordul elvétve, hogy vezető politikus cselekszik így nagy szükségében, de ezek az országok tipikusan nem az Európai Unióban (voltak eddig) keresendők.

Jól van, megtörtént nálunk is, kár a szóért. Ami mégis érdemessé teszi e kázust az emlegetésre, az nem más, mint a röpdösést követő infernális hazugságcunami. Mert az még az előbb – nyilván igazságtalan iróniával – említett banánköztársaságokban is megütközést keltene, meglehet, zendülésekhez vezetne.

Minálunk persze rendben van, a főszereplő immár „lezártnak tekinti az ügyet”. A szűkebb és tágabb környezete (kormánya, pártja) pedig a füle botját sem mozgatja, felőlük nyilván mehetne a Tóni akár szputnyikkal is lagziba – s hogy nevezettek hogyan is számolnak el ezzel megbízóiknak, az már tényleg nem a mi gondunk. Tán még kapóra is jön nekik, a főnöknek szinte biztosan, míg a helikopterezés van műsoron, addig sincs szó a bukott népszavazásról.

De most sem a helikopterezésről van szó, hanem arról, hogy amikor a Népszabadság megkérdezte Rogán Antalt, hogy milyen volt pár milláért lagziba helikopterezni, Orbán propagandaminisztere visszaüzent, hogy összetévesztik valakivel, s aki azt meri róla állítani, hogy lagziba helikopterezett, azt bepereli. Csodálatos világ ez: ül otthon a csávó, s felteszi magának a kérdést: hát helikoptereztem én? Igen, válaszolja, hisz magának csak nem hazudik (ekkorát). Igen, helikoptereztem, de beperlek mindenkit, aki ezt állítja rólam. Mi van ilyenkor gondolva a Pasa Parkban a bíróságokról, a miniszterségről, a nyilvánosságról, s úgy egyáltalán a világról s a létezésről?

Mindegy, mi, mert a Népszabadság erre elküldte a fotókat Rogánnak, amiken pont lagziügyben helikopterezett. Rogán nem válaszolt. Miért is válaszolt volna? Főként mit. Helikoptereztem, csak valahogy kiment a fejemből?

Viszont került kisvártatva egy csóró, aki jelezte, hogy az ő gépén repült Rogán, de semmi vész, nem is került több millió forintba a lagzizás, mert azt lebarterezték. Mit ugráltok, még csak nem is Rogánnal, hanem a feleségével, Rogán épp csak elszenvedte azt a nyamvadt kis helikopterezést. A simán Rogán-szakértőnek mondható Bors tűpontos terminológiájával: „annak ellenértékét Cili Sarka Katával közös cége, a Nakama Partners elégíti ki barter formájában”.

Ezzel meg is lettünk volna, ha Rogán Antal nem szolgál további tisztázó szándékú információkkal a hazának. Eszerint pedig azért helikopterezett a magyar államvezetés VV Auréliója a celeblagziból haza, mert a fia elfáradt a nagy buliban (Rogánt az eset kapcsán maga a legfőbb szakelem, Kis Grófo énekművész nevezte nyilvánosan és csupa nagybetűvel valódi bulibárónak).

Aha, szóval csak vissza, a fáradtság miatt? Erre a Bors megkérdezte, hogy odafelé ugyan véletlenül nem röpült-e (mindenki úgy tudja, hogy dehogynem). A válasz egyelőre várat, de itt abba is hagyjuk, hiszen az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy mit is gondol ma Magyarország egyik főminisztere – családbarát kormánya cinkos jóváhagyásával – az igazmondásról. Kábé azt, hogy bajlódjanak vele azok, akiknek nem fussa helikopterre. És az ilyesmit – helikopterezés ide vagy oda – időnként nem árt rögzíteni: a nemzeti önbecsülés végett.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.