A szerk.

Sármagyar

A szerk.

Ideidézünk két szellemet.

Az egyik ilyet szól: „Az egyetem minden támogatást megadott neki, de ezzel a lehetőséggel ő nem tudott élni. Úgy távozott az egyetemről, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni.” A másik meg ilyet: „Hát, én ezt ellenzem. Hát, egy analfabéta, ho’ lehet miniszterelnök. Hát, az a helyzet, hogy hát, ez az egész, őneki ez a feltörekvése nagy csalás, ez nem lehetett volna főpolgármester soha az életbe’. Ő már a XIV. kerületben is bukófélen volt, hogy tudták megválasztani polgármesternek vagy főpolgármesternek? Hát, az a másik főpolgármester, má’ nem jut eszembe a neve, az sokkal (a „riporter” közbeszól: Tarlós István), az sokkal okosabb, szolidabb, műveltebb ember, ez meg egy nyelvet se tud beszélni. Most is a tévébe’ mutatták meg a rádióba, hogy volt valami fordításai, valami izével beszélt, koreaival.”

Első blikkre könnyen meg lehet különböztetni a Fidesz úgynevezett szellemi holdudvarának e két közlését: az egyik felülről jött, a másik alulról. De az első blikkre meghozott ítéletek veszélyesek, könnyen felülhet az ember mindenféle csalfa látszatoknak.

Az első idézet Lánczi Andrástól, Magyarország egyik csúcsegyetemének rektorától, a Konzervatív kiáltvány c. 2002-ben publikált döntő jelentőségű mű szerzőjétől vétetett. A második egy épp látványosan gazt kaszálgató – az Origo nevű szennylap tájékoztatása szerint nyírtassi illetőségű (ettől persze még lehet valóban nyírtassi) – polgártársunktól. Az orgánum a nevét is közreadta, de mi inkább védenénk a személyiségi jogait, mert a mi történetünk szempontjából a személye és a neve irreleváns, hiszen a vak is látja már az első gesztusánál, hogy felültették szegény párát. Lement a pártharsona „Karácsony falujába” és összefogdosott két-három sorsüldözöttet, aki valami könnyen azonosítható megfelelési kényszerből hajlandó volt a kedvükért nevetségessé tenni önmagát. Lánczi sem nagyon járt másképpen: a kiállása után a felhozott események idején ugyancsak a Közgáz oktatójaként szorgoskodó Török Gábor ugyanis emlékeztette rá, hogy Karácsony Gergely egyetemi működése idején még igen jó véleménnyel volt a nevezett teljesítményéről. „Lánczi András minden alkalommal korrekt módon kiemelte Gergő szerepét abban, hogy az országban a Corvinus lett a legerősebb a politikatudományi képzés módszertani megalapozottságában” – így Török.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.