Az egyik ilyet szól: „Az egyetem minden támogatást megadott neki, de ezzel a lehetőséggel ő nem tudott élni. Úgy távozott az egyetemről, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni.” A másik meg ilyet: „Hát, én ezt ellenzem. Hát, egy analfabéta, ho’ lehet miniszterelnök. Hát, az a helyzet, hogy hát, ez az egész, őneki ez a feltörekvése nagy csalás, ez nem lehetett volna főpolgármester soha az életbe’. Ő már a XIV. kerületben is bukófélen volt, hogy tudták megválasztani polgármesternek vagy főpolgármesternek? Hát, az a másik főpolgármester, má’ nem jut eszembe a neve, az sokkal (a „riporter” közbeszól: Tarlós István), az sokkal okosabb, szolidabb, műveltebb ember, ez meg egy nyelvet se tud beszélni. Most is a tévébe’ mutatták meg a rádióba, hogy volt valami fordításai, valami izével beszélt, koreaival.”
Első blikkre könnyen meg lehet különböztetni a Fidesz úgynevezett szellemi holdudvarának e két közlését: az egyik felülről jött, a másik alulról. De az első blikkre meghozott ítéletek veszélyesek, könnyen felülhet az ember mindenféle csalfa látszatoknak.
Az első idézet Lánczi Andrástól, Magyarország egyik csúcsegyetemének rektorától, a Konzervatív kiáltvány c. 2002-ben publikált döntő jelentőségű mű szerzőjétől vétetett. A második egy épp látványosan gazt kaszálgató – az Origo nevű szennylap tájékoztatása szerint nyírtassi illetőségű (ettől persze még lehet valóban nyírtassi) – polgártársunktól. Az orgánum a nevét is közreadta, de mi inkább védenénk a személyiségi jogait, mert a mi történetünk szempontjából a személye és a neve irreleváns, hiszen a vak is látja már az első gesztusánál, hogy felültették szegény párát. Lement a pártharsona „Karácsony falujába” és összefogdosott két-három sorsüldözöttet, aki valami könnyen azonosítható megfelelési kényszerből hajlandó volt a kedvükért nevetségessé tenni önmagát. Lánczi sem nagyon járt másképpen: a kiállása után a felhozott események idején ugyancsak a Közgáz oktatójaként szorgoskodó Török Gábor ugyanis emlékeztette rá, hogy Karácsony Gergely egyetemi működése idején még igen jó véleménnyel volt a nevezett teljesítményéről. „Lánczi András minden alkalommal korrekt módon kiemelte Gergő szerepét abban, hogy az országban a Corvinus lett a legerősebb a politikatudományi képzés módszertani megalapozottságában” – így Török.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
