A szerk.

Sármagyar

A szerk.

Ideidézünk két szellemet.

Az egyik ilyet szól: „Az egyetem minden támogatást megadott neki, de ezzel a lehetőséggel ő nem tudott élni. Úgy távozott az egyetemről, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni.” A másik meg ilyet: „Hát, én ezt ellenzem. Hát, egy analfabéta, ho’ lehet miniszterelnök. Hát, az a helyzet, hogy hát, ez az egész, őneki ez a feltörekvése nagy csalás, ez nem lehetett volna főpolgármester soha az életbe’. Ő már a XIV. kerületben is bukófélen volt, hogy tudták megválasztani polgármesternek vagy főpolgármesternek? Hát, az a másik főpolgármester, má’ nem jut eszembe a neve, az sokkal (a „riporter” közbeszól: Tarlós István), az sokkal okosabb, szolidabb, műveltebb ember, ez meg egy nyelvet se tud beszélni. Most is a tévébe’ mutatták meg a rádióba, hogy volt valami fordításai, valami izével beszélt, koreaival.”

Első blikkre könnyen meg lehet különböztetni a Fidesz úgynevezett szellemi holdudvarának e két közlését: az egyik felülről jött, a másik alulról. De az első blikkre meghozott ítéletek veszélyesek, könnyen felülhet az ember mindenféle csalfa látszatoknak.

Az első idézet Lánczi Andrástól, Magyarország egyik csúcsegyetemének rektorától, a Konzervatív kiáltvány c. 2002-ben publikált döntő jelentőségű mű szerzőjétől vétetett. A második egy épp látványosan gazt kaszálgató – az Origo nevű szennylap tájékoztatása szerint nyírtassi illetőségű (ettől persze még lehet valóban nyírtassi) – polgártársunktól. Az orgánum a nevét is közreadta, de mi inkább védenénk a személyiségi jogait, mert a mi történetünk szempontjából a személye és a neve irreleváns, hiszen a vak is látja már az első gesztusánál, hogy felültették szegény párát. Lement a pártharsona „Karácsony falujába” és összefogdosott két-három sorsüldözöttet, aki valami könnyen azonosítható megfelelési kényszerből hajlandó volt a kedvükért nevetségessé tenni önmagát. Lánczi sem nagyon járt másképpen: a kiállása után a felhozott események idején ugyancsak a Közgáz oktatójaként szorgoskodó Török Gábor ugyanis emlékeztette rá, hogy Karácsony Gergely egyetemi működése idején még igen jó véleménnyel volt a nevezett teljesítményéről. „Lánczi András minden alkalommal korrekt módon kiemelte Gergő szerepét abban, hogy az országban a Corvinus lett a legerősebb a politikatudományi képzés módszertani megalapozottságában” – így Török.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.