A jelet erre a NER szuverénjének egyik pénteki rádiószózata adta meg, és ahogyan ez ilyenkor lenni szokott errefelé, utána senki nem akart kimaradni a kórusból, akinek ambíciója, hogy számítson valamit a rendszerben. A fővárosi orvosegyetem rektora például a hazai „második hullámért” konkrétan a Horvátországból hazatérőket tette felelőssé.
Szeptember 1-jétől tehát Magyarország lezárta a határait, mert az uralkodó szerint most még meg tudjuk fékezni „az ajtónkon kopogtató” második hullámot. A gond csak az, hogy a vírus mindvégig itt volt; a járványt nem „legyőztük”, hanem, igen helyesen, elbújtunk és bezárkóztunk előle. Nemcsak Magyarországon történt ez, a világon mindenhol ezzel próbálkoztak a józanabbak. És mindenki tisztában volt azzal is, hogy a nyitásnak ára lesz, legföljebb az volt a kérdés, mekkora. A járványügyi szigor májusi enyhítése óta szerte Európából folyamatosan érkeztek a hírek újabb és újabb gócpontok kialakulásáról. A tavaszi hullámot sikeresen átvészelő Horvátországban például a nyári berobbanás igazoltan egy ott rendezett nemzetközi sporteseményhez kapcsolódik – mindezt azért sem árt felidézni, mert a magyar kormány éppen a látvány- és tömegsportnak tesz gesztusokat a satuszigor közepette is.
A tömött hazai strandfürdők és vízpartok, a népszerű kirándulóhelyek hétvégi zsúfoltsága, az engedélyezett iskolai gólyatáborok, a nézőkkel megrendezett sportesemények után senki egy pillanatig nem gondolhatta komolyan, hogy a nyitást meg lehet úszni szárazon. Még „behurcolás” sem kellett hozzá. A kormányt is tájékoztató járványügyi matematikuscsapat vezetője, Röst Gergely azt állítja, hogy a „behurcolt” esetek aránya a 10 százalékot sem éri el, vagyis a fertőzés immár mindenki számára nyilvánvaló újbóli terjedését nem lehet megakasztani határzárral.
Valójában ugyanott tartunk, mint tavasszal. Átgondolt és összetett járványügyi intézkedéscsomag híján megint fantomokat gyárt a kormány, hogy aztán harcolhasson ellenük, és mellébeszél. A minél nagyobb számú tesztelés és gondos kontaktuskövetés helyett ezúttal a „behurcolás” ellen küzd Orbán Viktor.
És ennek szellemében hoz infantilis döntéseket. A kormány szeptember 1-jétől lezárta a külföldiek elől a határokat, beutazni csak bizonyos feltételek mellett lehet (a focidrukkerség sokat nyom a latban), a szeptember 1. után hazaérkező magyar állampolgárok pedig kötelesek elviselni a határon az egészségügyi vizsgálatot, majd két hét karanténba vonulni, ahonnan idő előtt csak két darab negatív és költséges teszttel szabadulhatnak. Magyarországon kívül a világ minden országa vörös zóna lett.
De a java csak most jön.
Andrej Babiš cseh miniszterelnök rájött a megoldásra. Medve, én rajta vagyok a halállistádon? Rajta vagy, nyuszika. És Viktor, nem húznál le minket róla? Lehúzlak én, prosím pěkně! Aztán le lettek húzva a lengyelek meg a szlovákok is. Ők is jöhetnek, ha van érvényes szállodai foglalásuk Magyarországon, és öt napnál nem régebbi negatív tesztjük. Így döntött a regionális nüanszokra hiperérzékeny hotelportás! (A múlt pénteki bejelentéskor még arról is szó volt, hogy csak magyarországi laborok eredményeit fogadják el a hatóságok.) Hogy a káosz nagyobb legyen, Orbán engedélyezte azt is, hogy a Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából hazatérő magyaroknak egyetlen negatív teszt is elég legyen a karantén feloldásához. Aki Olaszországból vagy Horvátországból érkezik, az meg szívjon a két teszttel (vagy a két hét karanténnal). Hisz a horvát vírus minimum kétszer olyan veszélyes, mint a lengyel, ez teljesen nyilvánvaló.
Ez az abszurd eset is pontosan mutatja, hogy valójában mennyire van át- és komolyan gondolva a határzárasdi. Viszont annak a látszatát kelti, hogy elrendelője mindennel tisztában van és határozottan cselekszik minden körülmények között. De Orbán megint Magyarországot állítja ezzel pellengérre. A magyar határzár miatt ugyanis két uniós biztos is (a belügyi és az igazságügyi) levelet küldött az Orbán-kormánynak, és arra figyelmeztették a kormányt, hogy az uniós szabályok értelmében a korlátozó intézkedéseket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Márpedig Magyarország állampolgárság szerint diszkriminál. A Bizottság pedig, ha szükségét látja, kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarországgal szemben. Orbán nyilván úgy van vele, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít.
