A szerk.

Satuban

A szerk.

Szeptember 1., a magyar határzár bevezetése előtt napokig nyomta azt a propagandamédia, hogy a járvány újabb hullámának az oka az, hogy a koronavírust külföldről behurcolják Magyarországra a szeleburdi nyaralók.

A jelet erre a NER szuverénjének egyik pénteki rádiószózata adta meg, és ahogyan ez ilyenkor lenni szokott errefelé, utána senki nem akart kimaradni a kórusból, akinek ambíciója, hogy számítson valamit a rendszerben. A fővárosi orvosegyetem rektora például a hazai „második hullámért” konkrétan a Horvátországból hazatérőket tette felelőssé.

Szeptember 1-jétől tehát Magyarország lezárta a határait, mert az uralkodó szerint most még meg tudjuk fékezni „az ajtónkon kopogtató” második hullámot. A gond csak az, hogy a vírus mindvégig itt volt; a járványt nem „legyőztük”, hanem, igen helyesen, elbújtunk és bezárkóztunk előle. Nemcsak Magyarországon történt ez, a világon mindenhol ezzel próbálkoztak a józanabbak. És mindenki tisztában volt azzal is, hogy a nyitásnak ára lesz, legföljebb az volt a kérdés, mekkora. A járványügyi szigor májusi enyhítése óta szerte Európából folyamatosan érkeztek a hírek újabb és újabb gócpontok kialakulásáról. A tavaszi hullámot sikeresen átvészelő Horvátországban például a nyári berobbanás igazoltan egy ott rendezett nemzetközi sporteseményhez kapcsolódik – mindezt azért sem árt felidézni, mert a magyar kormány éppen a látvány- és tömegsportnak tesz gesztusokat a satuszigor közepette is.

A tömött hazai strandfürdők és vízpartok, a népszerű kirándulóhelyek hétvégi zsúfoltsága, az engedélyezett iskolai gólyatáborok, a nézőkkel megrendezett sportesemények után senki egy pillanatig nem gondolhatta komolyan, hogy a nyitást meg lehet úszni szárazon. Még „behurcolás” sem kellett hozzá. A kormányt is tájékoztató járványügyi matematikuscsapat vezetője, Röst Gergely azt állítja, hogy a „behurcolt” esetek aránya a 10 százalékot sem éri el, vagyis a fertőzés immár mindenki számára nyilvánvaló újbóli terjedését nem lehet megakasztani határzárral.

Valójában ugyanott tartunk, mint tavasszal. Átgondolt és összetett járványügyi intézkedéscsomag híján megint fantomokat gyárt a kormány, hogy aztán harcolhasson ellenük, és mellébeszél. A minél nagyobb számú tesztelés és gondos kontaktuskövetés helyett ezúttal a „behurcolás” ellen küzd Orbán Viktor.

És ennek szellemében hoz infantilis döntéseket. A kormány szeptember 1-jétől lezárta a külföldiek elől a határokat, beutazni csak bizonyos feltételek mellett lehet (a foci­drukkerség sokat nyom a latban), a szeptember 1. után hazaérkező magyar állampolgárok pedig kötelesek elviselni a határon az egészségügyi vizsgálatot, majd két hét karanténba vonulni, ahonnan idő előtt csak két darab negatív és költséges teszttel szabadulhatnak. Magyarországon kívül a világ minden országa vörös zóna lett.

De a java csak most jön.

Andrej Babiš cseh miniszterelnök rájött a megoldásra. Medve, én rajta vagyok a halállistádon? Rajta vagy, nyuszika. És Viktor, nem húznál le minket róla? Lehúzlak én, prosím pěkně! Aztán le lettek húzva a lengyelek meg a szlovákok is. Ők is jöhetnek, ha van érvényes szállodai foglalásuk Magyarországon, és öt napnál nem régebbi negatív tesztjük. Így döntött a regionális nüanszokra hiperérzékeny hotelportás! (A múlt pénteki bejelentéskor még arról is szó volt, hogy csak magyarországi laborok eredményeit fogadják el a hatóságok.) Hogy a káosz nagyobb legyen, Orbán engedélyezte azt is, hogy a Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából hazatérő magyaroknak egyetlen negatív teszt is elég legyen a karantén feloldásához. Aki Olaszországból vagy Horvátországból érkezik, az meg szívjon a két teszttel (vagy a két hét karanténnal). Hisz a horvát vírus minimum kétszer olyan veszélyes, mint a lengyel, ez teljesen nyilvánvaló.

Ez az abszurd eset is pontosan mutatja, hogy valójában mennyire van át- és komolyan gondolva a határzárasdi. Viszont annak a látszatát kelti, hogy elrendelője mindennel tisztában van és határozottan cselekszik minden körülmények között. De Orbán megint Magyarországot állítja ezzel pellengérre. A magyar határzár miatt ugyanis két uniós biztos is (a belügyi és az igazságügyi) levelet küldött az Orbán-kormánynak, és arra figyelmeztették a kormányt, hogy az uniós szabályok értelmében a korlátozó intézkedéseket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Márpedig Magyarország állampolgárság szerint diszkriminál. A Bizottság pedig, ha szükségét látja, kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarországgal szemben. Orbán nyilván úgy van vele, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.