A szerk.

Satuban

A szerk.

Szeptember 1., a magyar határzár bevezetése előtt napokig nyomta azt a propagandamédia, hogy a járvány újabb hullámának az oka az, hogy a koronavírust külföldről behurcolják Magyarországra a szeleburdi nyaralók.

A jelet erre a NER szuverénjének egyik pénteki rádiószózata adta meg, és ahogyan ez ilyenkor lenni szokott errefelé, utána senki nem akart kimaradni a kórusból, akinek ambíciója, hogy számítson valamit a rendszerben. A fővárosi orvosegyetem rektora például a hazai „második hullámért” konkrétan a Horvátországból hazatérőket tette felelőssé.

Szeptember 1-jétől tehát Magyarország lezárta a határait, mert az uralkodó szerint most még meg tudjuk fékezni „az ajtónkon kopogtató” második hullámot. A gond csak az, hogy a vírus mindvégig itt volt; a járványt nem „legyőztük”, hanem, igen helyesen, elbújtunk és bezárkóztunk előle. Nemcsak Magyarországon történt ez, a világon mindenhol ezzel próbálkoztak a józanabbak. És mindenki tisztában volt azzal is, hogy a nyitásnak ára lesz, legföljebb az volt a kérdés, mekkora. A járványügyi szigor májusi enyhítése óta szerte Európából folyamatosan érkeztek a hírek újabb és újabb gócpontok kialakulásáról. A tavaszi hullámot sikeresen átvészelő Horvátországban például a nyári berobbanás igazoltan egy ott rendezett nemzetközi sporteseményhez kapcsolódik – mindezt azért sem árt felidézni, mert a magyar kormány éppen a látvány- és tömegsportnak tesz gesztusokat a satuszigor közepette is.

A tömött hazai strandfürdők és vízpartok, a népszerű kirándulóhelyek hétvégi zsúfoltsága, az engedélyezett iskolai gólyatáborok, a nézőkkel megrendezett sportesemények után senki egy pillanatig nem gondolhatta komolyan, hogy a nyitást meg lehet úszni szárazon. Még „behurcolás” sem kellett hozzá. A kormányt is tájékoztató járványügyi matematikuscsapat vezetője, Röst Gergely azt állítja, hogy a „behurcolt” esetek aránya a 10 százalékot sem éri el, vagyis a fertőzés immár mindenki számára nyilvánvaló újbóli terjedését nem lehet megakasztani határzárral.

Valójában ugyanott tartunk, mint tavasszal. Átgondolt és összetett járványügyi intézkedéscsomag híján megint fantomokat gyárt a kormány, hogy aztán harcolhasson ellenük, és mellébeszél. A minél nagyobb számú tesztelés és gondos kontaktuskövetés helyett ezúttal a „behurcolás” ellen küzd Orbán Viktor.

És ennek szellemében hoz infantilis döntéseket. A kormány szeptember 1-jétől lezárta a külföldiek elől a határokat, beutazni csak bizonyos feltételek mellett lehet (a foci­drukkerség sokat nyom a latban), a szeptember 1. után hazaérkező magyar állampolgárok pedig kötelesek elviselni a határon az egészségügyi vizsgálatot, majd két hét karanténba vonulni, ahonnan idő előtt csak két darab negatív és költséges teszttel szabadulhatnak. Magyarországon kívül a világ minden országa vörös zóna lett.

De a java csak most jön.

Andrej Babiš cseh miniszterelnök rájött a megoldásra. Medve, én rajta vagyok a halállistádon? Rajta vagy, nyuszika. És Viktor, nem húznál le minket róla? Lehúzlak én, prosím pěkně! Aztán le lettek húzva a lengyelek meg a szlovákok is. Ők is jöhetnek, ha van érvényes szállodai foglalásuk Magyarországon, és öt napnál nem régebbi negatív tesztjük. Így döntött a regionális nüanszokra hiperérzékeny hotelportás! (A múlt pénteki bejelentéskor még arról is szó volt, hogy csak magyarországi laborok eredményeit fogadják el a hatóságok.) Hogy a káosz nagyobb legyen, Orbán engedélyezte azt is, hogy a Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából hazatérő magyaroknak egyetlen negatív teszt is elég legyen a karantén feloldásához. Aki Olaszországból vagy Horvátországból érkezik, az meg szívjon a két teszttel (vagy a két hét karanténnal). Hisz a horvát vírus minimum kétszer olyan veszélyes, mint a lengyel, ez teljesen nyilvánvaló.

Ez az abszurd eset is pontosan mutatja, hogy valójában mennyire van át- és komolyan gondolva a határzárasdi. Viszont annak a látszatát kelti, hogy elrendelője mindennel tisztában van és határozottan cselekszik minden körülmények között. De Orbán megint Magyarországot állítja ezzel pellengérre. A magyar határzár miatt ugyanis két uniós biztos is (a belügyi és az igazságügyi) levelet küldött az Orbán-kormánynak, és arra figyelmeztették a kormányt, hogy az uniós szabályok értelmében a korlátozó intézkedéseket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Márpedig Magyarország állampolgárság szerint diszkriminál. A Bizottság pedig, ha szükségét látja, kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarországgal szemben. Orbán nyilván úgy van vele, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.