A szerk.

Satuban

A szerk.

Szeptember 1., a magyar határzár bevezetése előtt napokig nyomta azt a propagandamédia, hogy a járvány újabb hullámának az oka az, hogy a koronavírust külföldről behurcolják Magyarországra a szeleburdi nyaralók.

A jelet erre a NER szuverénjének egyik pénteki rádiószózata adta meg, és ahogyan ez ilyenkor lenni szokott errefelé, utána senki nem akart kimaradni a kórusból, akinek ambíciója, hogy számítson valamit a rendszerben. A fővárosi orvosegyetem rektora például a hazai „második hullámért” konkrétan a Horvátországból hazatérőket tette felelőssé.

Szeptember 1-jétől tehát Magyarország lezárta a határait, mert az uralkodó szerint most még meg tudjuk fékezni „az ajtónkon kopogtató” második hullámot. A gond csak az, hogy a vírus mindvégig itt volt; a járványt nem „legyőztük”, hanem, igen helyesen, elbújtunk és bezárkóztunk előle. Nemcsak Magyarországon történt ez, a világon mindenhol ezzel próbálkoztak a józanabbak. És mindenki tisztában volt azzal is, hogy a nyitásnak ára lesz, legföljebb az volt a kérdés, mekkora. A járványügyi szigor májusi enyhítése óta szerte Európából folyamatosan érkeztek a hírek újabb és újabb gócpontok kialakulásáról. A tavaszi hullámot sikeresen átvészelő Horvátországban például a nyári berobbanás igazoltan egy ott rendezett nemzetközi sporteseményhez kapcsolódik – mindezt azért sem árt felidézni, mert a magyar kormány éppen a látvány- és tömegsportnak tesz gesztusokat a satuszigor közepette is.

A tömött hazai strandfürdők és vízpartok, a népszerű kirándulóhelyek hétvégi zsúfoltsága, az engedélyezett iskolai gólyatáborok, a nézőkkel megrendezett sportesemények után senki egy pillanatig nem gondolhatta komolyan, hogy a nyitást meg lehet úszni szárazon. Még „behurcolás” sem kellett hozzá. A kormányt is tájékoztató járványügyi matematikuscsapat vezetője, Röst Gergely azt állítja, hogy a „behurcolt” esetek aránya a 10 százalékot sem éri el, vagyis a fertőzés immár mindenki számára nyilvánvaló újbóli terjedését nem lehet megakasztani határzárral.

Valójában ugyanott tartunk, mint tavasszal. Átgondolt és összetett járványügyi intézkedéscsomag híján megint fantomokat gyárt a kormány, hogy aztán harcolhasson ellenük, és mellébeszél. A minél nagyobb számú tesztelés és gondos kontaktuskövetés helyett ezúttal a „behurcolás” ellen küzd Orbán Viktor.

És ennek szellemében hoz infantilis döntéseket. A kormány szeptember 1-jétől lezárta a külföldiek elől a határokat, beutazni csak bizonyos feltételek mellett lehet (a foci­drukkerség sokat nyom a latban), a szeptember 1. után hazaérkező magyar állampolgárok pedig kötelesek elviselni a határon az egészségügyi vizsgálatot, majd két hét karanténba vonulni, ahonnan idő előtt csak két darab negatív és költséges teszttel szabadulhatnak. Magyarországon kívül a világ minden országa vörös zóna lett.

De a java csak most jön.

Andrej Babiš cseh miniszterelnök rájött a megoldásra. Medve, én rajta vagyok a halállistádon? Rajta vagy, nyuszika. És Viktor, nem húznál le minket róla? Lehúzlak én, prosím pěkně! Aztán le lettek húzva a lengyelek meg a szlovákok is. Ők is jöhetnek, ha van érvényes szállodai foglalásuk Magyarországon, és öt napnál nem régebbi negatív tesztjük. Így döntött a regionális nüanszokra hiperérzékeny hotelportás! (A múlt pénteki bejelentéskor még arról is szó volt, hogy csak magyarországi laborok eredményeit fogadják el a hatóságok.) Hogy a káosz nagyobb legyen, Orbán engedélyezte azt is, hogy a Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából hazatérő magyaroknak egyetlen negatív teszt is elég legyen a karantén feloldásához. Aki Olaszországból vagy Horvátországból érkezik, az meg szívjon a két teszttel (vagy a két hét karanténnal). Hisz a horvát vírus minimum kétszer olyan veszélyes, mint a lengyel, ez teljesen nyilvánvaló.

Ez az abszurd eset is pontosan mutatja, hogy valójában mennyire van át- és komolyan gondolva a határzárasdi. Viszont annak a látszatát kelti, hogy elrendelője mindennel tisztában van és határozottan cselekszik minden körülmények között. De Orbán megint Magyarországot állítja ezzel pellengérre. A magyar határzár miatt ugyanis két uniós biztos is (a belügyi és az igazságügyi) levelet küldött az Orbán-kormánynak, és arra figyelmeztették a kormányt, hogy az uniós szabályok értelmében a korlátozó intézkedéseket megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni. Márpedig Magyarország állampolgárság szerint diszkriminál. A Bizottság pedig, ha szükségét látja, kötelezettségszegési eljárást is indíthat Magyarországgal szemben. Orbán nyilván úgy van vele, hogy eggyel több vagy kevesebb már nem számít.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.