A szerk.

Sohasem késő

A szerk.

Az Országos Bírói Tanácsban (OBT) október elején lezajlott póttagválasztási botrány – amely egy hónap múltán a nyilvánosságban már semmiféle hullámot nem ver, ellenben a szakmán belül továbbra is napirenden van – legalább két szempontból is túlmutat a bíróságok világán, és ezért általános érvényűnek tekinthető.

Először is a vége felé közeledik az a folyamat, amelynek során a 2010 utáni Orbán-kormányok fokozatosan fölszámolják a hatalommal való visszaélést ellenőrző-ellensúlyozó (és a visszaélést nemegyszer meggátló) utolsó intézményesített, autonóm entitást. Ugyanaz történik, mint ami számos területen lezajlott már az elmúlt nyolc évben, és aminek következtében a politikai hatalom ki­üresítette és puszta díszletté silányította a demokratikus államélet megannyi biztosítékát. Soroljuk? Hovatovább ünnepnapnak számít, ha a NER-kompatibilis tagokkal feltöltött Alkotmánybíróság a Fidesz-kormány ellenében foglal állást (egyébként az orbáni Alaptörvény alapján kell tennie ezt, úgyhogy félnie sem kellene oly nagyon). Matolcsy György vezetése alatt a Magyar Nemzeti Bank ténykedése túllépett a jegybankok klasszikus működési körén, s ha csak arra emlékeztetünk, hogy a legendás „elvesztette közpénz jellegét” fordulat az MNB érdekeltségeihez köthető kétes ügyletek mentegetéséül szolgált, már azzal mindent elmondtunk a Matolcsy-féle jegybankról. A közpénzek felhasználása felett őrködő Állami Számvevőszék élére kipróbált pártkatona került, s míg például a szervezetnek egy szava nincs a pazarló állami beruházásokra, nem leplezhető politikai célok érdekében játszik főszerepet ellenzéki pártok nehéz helyzetbe hozásában, vagy egyenesen az ellehetetlenítésében. A piacgazdaság fair működését biztosítani hivatott Gazdasági Versenyhivatal (GVH) néhány nagy súlyú döntése szintén nehezen állná ki a politikai semlegesség próbáját (például a kormánynak igen fontos ún. bankkartellügyben, vagy amikor a megyei lapok egykori kiadóit éppen a piac fideszes letarolása előtt sújtotta gigabüntetéssel); aligha véletlen, hogy a GVH szakmai krémje már az első Orbán-kormány idején nagy számban hagyta ott a pórázra fogott hivatalt.

Nagy vonalakban hasonló forgatókönyv érvényesül a bíróságok ledarálásakor is. A Fidesz-alapító Szájer József feleségét, Handó Tündét a fideszes országgyűlési kétharmaddal 2011 decemberében választották meg az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökévé (mandátuma 2012. január 1-jétől 2021-ig tart). Az sem mellékes, hogy a 2010 utáni hatalomátvételt követően rapid módon lezavart közjogi átalakítás egyik főszereplője Szájer volt. Az elnökséggel Handó megkapta azt a jogot, hogy bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot (lett is gyorsan vitatható húzása, például a Hagyó-per Kecskemétre helyezése), és egy személyben gyakorolhatja az összes kinevezési, áthelyezési, leváltási és irányítási jogkört. Mindennek egyenes következménye az a konfliktus, amely az október 9-i OBT-választási botrányban vált a szélesebb nyilvánosság számára is egyértelművé. A 15 fős OBT egyik fő feladata ugyanis a széles jogkörrel rendelkező OBH-elnök ellenőrzése. Az idén január 30-án felállt új testület elkezdte komolyan venni a dolgát, amikor Handó Tündének a bírói és bírósági vezetői pályázatok eredménytelenné nyilvánítására vonatkozó gyakorlatát vizsgálta. Az előző testület idején egy ilyen kontroll elképzelhetetlen volt, így nem csoda, hogy a Handó gyakorlatát elmarasztaló jelentést az érintett hadüzenetnek tekintette. Ma már tudható, hogy az OBT létszáma azért csökkent 11 fő plusz 1 póttagra, mert a munkáltatói jogokat (is) gyakorló OBH-elnök nyomás alatt tartotta őket, és akik ezt nem tudták elviselni, inkább lemondtak. Ez a nyomásgyakorlás egyre nyíltabb lett – jellemző például, hogy október 9-én a póttagnak jelölt 13 bíró közül senki nem vállalta a jelöltséget. Így aztán a küldöttgyűlésen az OBT létszámát nem sikerült feltölteni az előírt 15 főre, mindenekelőtt azért, mert a küldötti listákon túlreprezentáltak voltak a Handótól függő különböző szintű igazgatási vezetők. Mi több, egy nyílt színi szavazás során a küldöttgyűlés arról döntött, hogy „a bírói kar nevében” szólítsák fel lemondásra a még gyakorló OBT-tagokat.

Ez utóbbi mozzanat már túlment minden határon (a jelen lévő kúriai tagok nem is kívántak asszisztálni hozzá), és október 9. után sorra jelentek meg magas beosztású vezető bírók tiltakozó állásfoglalásai. Október 30-án Diós Erzsébet, a Budapest Környéki Törvényszék leköszönő tanácselnöke, címzetes ítélőtáblai bíró is nyilatkozatot tett. A bírónő nyílt levelét ezzel zárja: „Bár szilárd meggyőződésem, hogy amennyiben 2011-ben a bírói kar nem marad csendben, hanem valódi érdekeit felismerve egységesen fellép bírótársai megalázó kényszernyugdíjazásával szemben, ma nem tartanánk itt, de vallom, hogy felismerni a valós helyzetet, ennek hangot adni, s ha kell, cselekedni, sohasem késő!”

A bírókkal történteknek ez a második általános tanulsága. Nyolc év után kijelenthető: az intézményi érdekérvényesítés során az orbánizmussal szembeni nyílt ellenállásnak nincs alternatívája (jó példa rá a 2010–2013 közötti Simor András-féle jegybank), a reménykedés a különalkuk sikerében rendre hiú ábrándnak bizonyul. 2010 után hányszor, de hányszor hallottuk megtámadott független intézmények vezetőitől: nagyon szívesen beszélnének – volna is miről! –, csak hát éppen nem időszerű, mert azzal rontanák tárgyalási pozíciói­kat a kormánnyal szemben. Soha semmire nem mentek ezzel, legfeljebb személyükben jártak jól (amennyiben szabad elvonulást kaptak, tisztes nyugdíjjal). A bírói hatalmi ág autonómiája a szemünk láttára olvadozik; lehet, hogy Diós Erzsébetnek igaza van, és még mindig nem késő. Ha meg nincs igaza, akkor ezen a 93 ezer négyzetkilométeren megint több lett a NER, és nemcsak a bírók, hanem mindannyiunk kárára.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.