Nagy magyar siker született, a Csepel nyerte a birkózó-csapatbajnokságot. Nem volt könnyű dolga a vasgyári gárdának; leginkább az okozott számukra nehézséget, hogy a csapatbajnokságot az ESMTK nyerte. Ilyen fokú impertinencia láttán természetesen a szövetség (elnök: Rezsi Szilárd, Csepel korábbi polgármestere, korábbi országgyűlési képviselője) sem maradt tétlen. Azonnali vizsgálatot rendeltek el. A gyors reagálás természetesen dicsérendő, de nem sikolhatunk át az alapvető probléma fölött. Hogy lehet az, hogy az ESMTK nyert? Ki hibázott? Hol ereszt a NER? Rendben, a dolgot végül helyrehozták, de így is marad némi rossz szájíz a sportszerető magyar emberekben.
A vizsgálat – ugyancsak természetesen – egy szemernyit sem volt részrehajló. Alaposan megvizsgálta a szövetség az ESMTK-t és a Csepelt is, az sem zárható ki százszázalékos biztonsággal, nem ment-e ki a folyosóra R. Szilárd, míg a XXI. kerületieket vizsgálták, mint a NER egyéb intézményeiben ez szokásban van, amikor például valaki saját magának ítél meg egy nagyobbacska összeget. Szóval alaposan megvizsgálták a fennálló helyzetet, s az jött ki, hogy mindkét egyesület fegyelmi vétséget követett el, csakhogy a Csepel teljesen jóhiszeműen tette, amit tett (feltehetően úgy tudták, hogy nekik szabad), az ESMTK viszont rosszhiszeműen. Egyenesen gazdasági bevándorlókat engedett szőnyegre, hamis papírokkal, így az esetükben a jóhiszeműség vizsgálatának a lehetősége fel sem merült. Annyira nagyot persze nem vétkeztek a hamis papírokkal az ESMTK-sok, hogy kizárják őket, meg hát a szövetségnek is van szíve, különös tekintettel nevezett Szilárdra, úgyhogy a dolog el lett szépen planírozva, minden olyanra lett csinálva, mint amilyennek eredetileg is kellett volna lennie. Bajnok a Csepel, második az ESMTK. Ennyit a vasgyári gárda nehézségeiről.
Most vizsgáljuk az esetet homlokegyenest ellenkező nézőpontból. Mi van, ha tényleg hamiskártyások az erzsébeti sporttársak? Akkor megszívták, másodikok lettek: az ezüst is szépen csillog és még csalni is lehetett hozzá, tök jó muri. Az elsőhöz is lehet fegyelmi vétséget elkövetni, csak jóhiszeműen kell csinálni, viszont a versenyt magát pont nem kell megnyerni az aranyért. Elég benevezni és jóhiszeműen véteni a közfegyelem ellen.
Ezek után szerintünk joggal merül fel a sportszerető magyar emberekben a kérdés, hogy végül is: mi a fasz ez?
Nos, Lánczi András szakirányú közléseit idecitálva: amit a vicc-birkózószövetség csalásának nevezünk, az a Fidesz főpolitikája, a NER leglényege; itt így mennek a dolgok. Úgy tudniillik, hogy minden sportszövetség élére odaejtőernyőzünk egy jó elvtársat, s az majd elintézi, hogy nekünk tetsző módon menjenek a dolgok. Nekünk meg így tetszik, lehet továbbhaladni. Legutóbb is egy magyar sikersportban, a kézilabdában intézett el mindent rendesen Kocsis Máté elvtárs, hát Rezsi elvtárs sem maradhatott le mögötte, hiszen a sportot az egészséges versenyszellem működteti. Meg a pénz, amit én adok bele, úgyhogy kuss, építhettem volna egy másik stadiont is otthonra, nem építettem, odaadtam, birkózzátok el.
A dráma a dologban, hogy mindettől akár csalhatott is az ESMTK, tök mindegy. Ebben a mocsokban? Csak azt csinálták, amiről azt hitték, az épp a módi. Az is. Csak nem nekik.
