Konstatálja, hogy a témában egy másik beadvány épp a Kúria döntésére vár, ezért jó előre tájékozódik a Legfelsőbb Bíróság ügyrendjéről, és csak a határozat közzétételének napján ejti útba a Honvéd utcai közért és a Kossuth téri kolbászüzlet között a Nemzeti Választási Iroda épületét. Itt egy tucat kopasz, kigyúrt fiatalemberbe botlik, akik – mit ad isten – szintén népszavazási kezdeményezést szeretnének benyújtani. Felettébb udvarias társaságról van szó, így a néni (miután a világhálón jól kiigazodó unokája értesíti a Kúria előző népszavazási kérdést elkaszáló határozatáról) elsőként járulhat az úgynevezett blokkolóóra, majd a népszavazási kezdeményezést befogadó ügyfélablak elé.
Lássuk be, nem túl életszerű forgatókönyv, a választási iroda és a rendőrség helyszínen tartózkodó munkatársai mégis ekként értékelhették a kedd délelőtt az Alkotmány utcában történteket. Másképp nehezen magyarázható, miért nem léptek közbe, amikor egy csapat kidobóember egész egyszerűen megakadályozta Nyakó István MSZP-s képviselőt a vasárnapi boltzárról szóló népszavazási kérdés benyújtásában.
Az abszurd jelenetsor megértéséhez a Fidesz népszavazási törvényéig kell visszamenni. Ebbe beleírták, hogy a választási szervek azonos témában egyszerre egy kezdeményezéssel foglalkozhatnak. Új népszavazási kérdést az után lehet benyújtani, hogy az előzőt jogerősen elutasították. A Nemzeti Választási Bizottság 30 napon belül dönt egy kérdés hitelesítéséről, a Kúria maximum 90 napot tökölhet a felülvizsgálattal. A szabályozás ily módon azt eredményezi, hogy egy teljesen komolytalan, de jól időzített beadvánnyal 4-5 hónapra ki lehet ütni az összes további kezdeményezést. Pontosan ez történik a vasárnapi zárva tartás kérdésében. Hiába próbálkozik tavaly március óta az MSZP, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége vagy az Új Magyar Köztársaság Egyesület, valaki mindig megelőzi őket.
Erdősiné előtt Simonné Gercsényi Gabriella tordasi kisboltos volt a szerencsés befutó, ő még októberben járult a blokkolóórához 30 másodperccel Harangozó Tamás szocialista frakcióvezető-helyettes előtt, miután feltűnően jó ritmusban értesült a legfrissebb kúriai verdiktről. Korábban hosszú hónapokig válogatott kamupártok trollkodták szét sikeresen a komolyan vehető kezdeményezéseket. Volt, hogy az MSZP beadványát azért utasították el, mert túl korán érkezett az irodához; a szocik ekkor ugyan a szükséges bírósági döntés után, de annak a hivatalos honlapon való közzététele előtt adták le népszavazási csomagjukat. A kabarét Pálffy Ilona, a választási iroda Fidesz által kinevezett elnöke is megelégelte, de törvénymódosítási javaslatát lesöpörték, sőt Gulyás Gergely Fidesz-alelnök még a mostani botrány után is azt találta mondani, hogy nem ismer a jelenleginél jobb megoldást.
Világos, hogy a népszavazás intézményének lejáratása és ellehetetlenítése a kormány elemi érdeke. Orbán nem jelentéktelen mértékben a háromigenes népszavazás sikerének köszönhette 2010-es kétharmados győzelmét, pontosan tisztában van vele, mit jelent egy jól felépített ellenzéki népszavazási kampány egy hanyatlófélben lévő kormány számára. Márpedig a menekülttéma kipörgése, a készülődő tanársztrájk és az egészségügy mind nyilvánvalóbban katasztrofális helyzete érezhetően megrendítette Orbánék önbizalmát. Az eleve népszerűtlen vasárnapi boltzárról bármikor rosszul jönne nekik egy népszavazás, de most, a többi kellemetlen ügy hullámán valódi ütőkártya lehetne az ellenzék kezében.
Ezért kellett új eszközöket bevetni a népszavazás megakadályozására. A Kubatov Gábor alá tartozó Fradi Security erős embereivel a hatalom újfent azt üzeni állampolgárainak és ellenzékének, hogy ebben az országban vannak, akik a törvények felett állnak. Akik bármit megtehetnek. Nem elég, hogy hoznak egy teljesen értelmetlen törvényt, amelyet „szakmai szereplőként” egyedül az előterjesztő édesanyja támogat. Nem elég, hogy törvényi és adminisztratív baszakodással elérik, hogy a nép egy évig ne mondhasson róla véleményt. Amikor minden gátlástalan próbálkozásuk ellenére sem tudják érvényesíteni akaratukat, a nyers erő és a félelemkeltés eszközéhez nyúlnak.
Adjuk hozzá mindehhez a tanártüntetések szervezőinek megfélemlítésére tett kísérleteket és a Habony Árpád szerepét firtató kérdésekre érkező, agresszíven cinikus kormányzati válaszokat. A dacos, semmitől vissza nem riadó voluntarizmus képe akár riasztó is lehet. De ne tévedjünk. Így az viselkedik, aki a politikai küzdelemben alulmaradt. Aki tudja magáról, hogy nincs igaza, és tudja, hogy nincs az a manipulált, lebutított politikai vita, amelyben győzedelmeskedne. Akinek már csak az erő maradt.
Az játszódik le most nagyban, amit nemrég a Fidelitas „wellness disznóvágásán” láthattunk kicsiben. Az ifjú fideszesek annyival korrektebbek voltak, hogy maguk álltak ki a placcra. Nem toltak maguk elé gyáván kopaszokat, Erdősinéket meg Habony Árpádokat.
