Nem szenteltek neki elég időt, elég figyelmet, pedig ő nagy tervekkel ment: adjon az Európai Unió több pénzt. (Arról nincs adat, hogy cserébe felajánlotta volna, hogy akkor nem lesz velünk baj – de mi mást is ajánlhatott volna fel? Épít egy stadiont a CDU-székház elé?). Csak hát sajnálatos módon Angela Merkelnek épp volt fontosabb dolga is, a pártjában próbált rendet csinálni, nem ért rá a kellemetlen vendéget babusgatni, az ilyesmi meg nagyon tud fájni.
Ilyenformán Magyarország miniszterelnöke joggal érezhette úgy, hogy meg kell mutatnia, ki is Európa erős embere. Mindehhez a szokásos és épp aktuális ún. évértékelő beszédén fogott neki, mármint a megmutatásnak. Még hogy évértékelő beszéd! Ne már, azt mindenki tud tartani, Magyarország tíz éve hivatalban lévő miniszterelnöke százévértékelő beszédet tartott, értékelte az elmúlt száz évet, nehéz volt, halottainkból támadtunk fel az ő vezetésével, pedig nem akarta azt rajtunk kívül senki se. Aztán bepillantást engedett a következő száz esztendő történéseibe, az szerencsére egy merő havaj lesz, már ha ő marad végig a főnök. Míg erről beszélt, a rég ludasmatyiskodó Dunaújvárosban éppen harmadszor verték mócsinggá a jelöltjét. Az ilyesmi meg nagyon tud fájni.
Persze jóval kevésbé fáj egy olyan felállásban, ahol a miniszterelnök beszédére kivonul a teljes katonai vezetés díszegyenruhában, mint az bármelyik rendes harmadik világbeli banánköztársaságban szokás. A különbség tán csak annyi, hogy ott nem kell megmagyarázni. Itt egyelőre meg kell, meg is tették: a Fidesz legfőbb pártalapítványa szervezte rendezvény nem pártrendezvény, hanem valami más, esetleg izé. Szólott is Orbán Viktor a katonáihoz: velük minden rendben lesz itt.
S persze az is fájhatott, hogy a hülye firkászok e nagy ívű, múltat jövendővel összecsomózó, határokat merészen áthágó, a hadakat felvonultató, klímaválságot rövidre záró beszéd után nem azt firtatták, hogy hogyan tetszett eszébe jutnia miniszterelnök úrnak ez a sok okos gondolat, hanem azt, hogy mit kerestek ott a katonák, és mi ragad már megint a miniszterelnök úr kezéhez. Tinta, mondta erre a kommunikációs képviselője, mert miniszterelnök úr még az utolsó pillanatban is a beszédét javítgatta, terelgette szertelen gondolatait, miközben folyott neki a töltőtolla, és sajna nem az ujja lett tőle tintás, hanem azok a cuki kis párnácskák a markán. Sajnálatos módon Orbán Viktor másnap nem jelent meg a parlamenti évindítón, ami pedig fontos szokása neki, mindig beszél is ott, így egy ország izgulhat máig is, hogy sikerült-e azóta kezet mosnia kedves vezetőjének.
Mert a kézmosás ezekben a tajtékos, influenzás, vírusos időkben különösen fontos. Mondjuk, azzal pont nem kell törődni, mert kormányának és pártjának illetékesei nem késlekedtek bejelenteni, hogy miniszterelnök úr épp a koronavírus miatt maradt otthon – biztos, hogy kifőzzön valamit ellene. Majd egész hétfőn és kedden is azt bizonygatták, hogy ők látták Orbán Viktort ma, sőt találkoztak is vele, dolgozott, mint a güzü. Miért kell ezt bizonygatni? Hogy én láttam Orbán Viktort? Épp csak azt nem mondták, láttam a tenyerét is.
E nagy munka közben hívta még aznap a Donald Trump is. Más se hiányzott, tényleg! Nézd, Donnie, ha lehet, fogd rövidre, kérlek, mert épp a koronavírus ellenszerén dolgozom, s közel az áttörés. Jó, jó, persze gyors leszek, csak arra kérnélek, hogy fejezd ki őszinte nagyrabecsülésemet a kiváló magyar népnek. Meglesz, csá, majd rád csörgök valamikor. Viktor, miért nem figyelsz, már megint összetintáztad a telefonkagylót – valahogy így lehetett. Sűrű program, kétségkívül. De szerencsére arra is jutott közben ideje Magyarország vezetőjének, hogy magas állami kitüntetést, keresztet adományozzon a fénykorát élő Keleti pályaudvar két legendás pénzváltójának, dollár, márka, fekete kursz, akik már boldog „Fidesz-közeli” szállodatulajdonosok azóta a Párisi udvarban. Erre a rutinfeladatra még úgy is jutott ideje a nagy munkabírású miniszterelnöknek, hogy közben élete egyik főművén dolgozott: memorandumot intézett az Európai Néppárthoz!
De mondjunk inkább ultimátumot, így kell ezekkel beszélni. Berlinben próbáltunk szép szavakkal, de most bekeményítünk: én (a felfüggesztett tagszervezet vezetője) márpedig azt mondom, hogy tessék a szélsőjobbal boltolni a baloldal helyett, és tessék engem haladéktalanul bevenni a vezetésbe… ezt idézzük, mert azt hiszik, hogy viccelünk. „Azt javasoljuk, hogy az EPP vezető testületében fejeződjön ki a pártcsaládunk sokszínűsége és a centrista irányzat mellett a jobboldali keresztény irányzat képviselői is kapjanak helyet.”
És akkor itt feladtuk, belátván, hogy itt már szakemberre van szükség.
