A szerk.

Igazat és jól

A szerk.

Egyre-másra látnak napvilágot a tiltakozások és petíciók az új Nemzeti alaptanterv ellen, megszólalnak iskolák, egyetemek, az Akadémia, a szakszervezet, és ez szívet melengető és örvendetes.

Pedagógusok, iskolaigazgatók, komplett tanári karok, tekintélyes professzorok, egyetemi tanszékek vállalják névvel-címmel a fellépést. Ezen felszólamlások indoklási szakasza pontosan, szakszerűen felsorolja azt is, hogy miért lenne pusztító hatású a NAT, a pedagógia-módszertani érvektől kezdve a tartalmi kifogásokon keresztül a bevezetésének antidemokratikus és kaotikus módjáig. A terv a frontális tanításra épít, melyben a tanuló feladata a rázúdított információk bebiflázása lenne. Növeli a diákok és a tanárok amúgy is értelmetlen, súlyos terheit. A természettudományos oktatást lényegében kiszórja az ablakon, és torz, önpusztító hazugságokat terjeszt a magyar történelemről és irodalomról is. Száműzi a tantermekből a tanári és a tanulói szabadságnak, kreativitásnak, reflexiónak, párbeszédnek leghalványabb lehetőségét is. Az iskolát többé-kevésbé bevallottan a nacionalista agymosás fő intézményeként képzeli el – nem soroljuk tovább. Súlyos, igaz szavak.

Ezeknek a tiltakozásoknak a műfaja, amint azt a nevük is mutatja, a tiltakozás. Ebből eredően megoldást, megoldási lehetőséget nem ajánlanak – azon kívül persze, hogy a NAT-ot vonják vissza, és adjanak helyette egy másikat. A „vonják vissza” felszólítás – mely némelyik szövegben kimondva, némelyikben kimondatlanul van benne – címzettje természetesen a kormány, de igazából csak a teljesen tökkelütöttek nem veszik a tudatukba, hogy ez kizárólag Orbán Viktort jelentheti.

De mi van, ha a kormányfő nem vonja vissza? Már mondta, hogy nem fogja. Hogy miért nem, azt biztosan nem tudjuk, talán a NAT-tal is, mint más „kultúrpolitikai” intézkedéseivel, az a célja, hogy a szélsőjobb értelmiségi söpredékét és rajtuk keresztül a Jobbik (volt) szavazótáborát maga mögött tartsa. De ez nem is nagyon érdekes. Orbán Viktor nem azért bízta a NAT-ot a Takaró Misi bácsira – akit oly mértékben tölt el szinte csurig az egészséges magyarságtudat, hogy ahhoz csak butaságának monumentalitása mérhető –, hogy most csak úgy visszavonja.

Emiatt a NAT, még ha tízszer, százszor ennyien tiltakoznak is majd ellene, szeptembertől életbe fog lépni. A jobb érzésű, bátrabb pedagógusok pedig megpróbálják majd kicselezni valahogy, a hülyeség helyett mást és másképp tanítani, amennyire lehet; a jobb érzésű igazgatók pedig e fölött szemet hunynak majd. A becsöngetés után becsukódik az osztály ajtaja, és az történik, amit a tanár akar. Történhet valami jó is. Végül is így éltünk és ilyen iskolákba jártunk negyven, ötven éven át.

De mi lenne, ha a magyar pedagógusok nem eltitkolni akarnák majd, hogy nem a NAT-nak megfelelően okítják a magyar dedeket, hanem épp ellenkezőleg? Ha nem azt kérnék a kedves, kedves Orbán Viktortól, hogy legyen olyan jó és adjon egy másik NAT-ot? Mi lenne, ha nem meggyőzni próbálnák arról, amiről úgysem lehet, mivel Orbán Viktornak a NAT nagyon is tetszik, és sajnos épp azért tetszik neki, mert a NAT pedagógiai „módszertanában” és tartalmában is antipedagógiai förmedvény. Mi történne, ha iskolák, tanári közösségek, igazgatók százai, tanárok ezrei mondanák azt, kijelentő módban, hogy nem tanítom a NAT-ot? NEM TA-NÍ-TOM. És elmondanák azt is: azért nem tanítom a NAT-ot, mert nem akarom megnyomorítani a rám bízott gyerekeket. Mert a tudás, amit ad, nem jó semmire, és semmilyen olyan tudást nem ad, amit a tanítványaim felnőtt életükben a hasznukra tudnának fordítani. Mert nem tömöm soviniszta hazugságokkal a gyerekek fejét. És azért sem tanítok a NAT szerint, mert az alkotmány szerint a „Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát”, és én nem engedelmeskedek alkotmányellenes törvényeknek és rendeleteknek. Azért nem tanítok a NAT szerint, mert a szakmai és állampolgári lelkiismeretem nem engedi, és mert jogom van hozzá. És még azt is hozzátennék: kedves szülők, ezt a ti gyerekeitekért, az ő jövőjükért kell megtennem.

Mi lenne, ha száz pedagógus mondaná ezt? Ha ezer? Kirúgnák őket? Mindet? Hisz nincs elég pedagógus az országban így sem. És meg sem tehetik: nincs ugyanis joguk hozzá. Viszont szülők és diákok – magyar választópolgárok tömegei állhatnának a nyíltan, fennhangon más tantervet és más módszereket választó tanárok és iskolák mögé. Mindazok, akiknek elegük van az önkény újabb és újabb, egyre gyilkosabb köreiből. Tanítsanak a tanárok igazat és jól, az állami ingyen tankönyvek helyett a régiekből; és ha valaki nem tudja a gyerekének ezeket a tankönyveket megvenni, akkor legyen, aki segít neki ebben. Mögéjük állhatnának, s bojkottálhatnák a NAT-ot azok is, akik most még csak petíciókat írnak alá: a professzorok, az egyetemek, az Akadémia. Ha csak a NAT alapján lehetne érettségit tenni, vagy felvételt nyerni a felsőoktatásba, akkor ne legyen érettségi, és az egyetemek is hirdessenek másfajta felvételi vizsgát. Nincs még egy ügy ma Magyarországon, amely ennyire a családok életébe vágna, s így a szolidaritás új köreit alakíthatná maga köré. Lássuk meg, ki bírja tovább.

Szeptemberig még van idő mindezt eltökélni és megszervezni – különben ránk csukódnak az osztálytermek ajtói.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."