Pedagógusok, iskolaigazgatók, komplett tanári karok, tekintélyes professzorok, egyetemi tanszékek vállalják névvel-címmel a fellépést. Ezen felszólamlások indoklási szakasza pontosan, szakszerűen felsorolja azt is, hogy miért lenne pusztító hatású a NAT, a pedagógia-módszertani érvektől kezdve a tartalmi kifogásokon keresztül a bevezetésének antidemokratikus és kaotikus módjáig. A terv a frontális tanításra épít, melyben a tanuló feladata a rázúdított információk bebiflázása lenne. Növeli a diákok és a tanárok amúgy is értelmetlen, súlyos terheit. A természettudományos oktatást lényegében kiszórja az ablakon, és torz, önpusztító hazugságokat terjeszt a magyar történelemről és irodalomról is. Száműzi a tantermekből a tanári és a tanulói szabadságnak, kreativitásnak, reflexiónak, párbeszédnek leghalványabb lehetőségét is. Az iskolát többé-kevésbé bevallottan a nacionalista agymosás fő intézményeként képzeli el – nem soroljuk tovább. Súlyos, igaz szavak.
Ezeknek a tiltakozásoknak a műfaja, amint azt a nevük is mutatja, a tiltakozás. Ebből eredően megoldást, megoldási lehetőséget nem ajánlanak – azon kívül persze, hogy a NAT-ot vonják vissza, és adjanak helyette egy másikat. A „vonják vissza” felszólítás – mely némelyik szövegben kimondva, némelyikben kimondatlanul van benne – címzettje természetesen a kormány, de igazából csak a teljesen tökkelütöttek nem veszik a tudatukba, hogy ez kizárólag Orbán Viktort jelentheti.
De mi van, ha a kormányfő nem vonja vissza? Már mondta, hogy nem fogja. Hogy miért nem, azt biztosan nem tudjuk, talán a NAT-tal is, mint más „kultúrpolitikai” intézkedéseivel, az a célja, hogy a szélsőjobb értelmiségi söpredékét és rajtuk keresztül a Jobbik (volt) szavazótáborát maga mögött tartsa. De ez nem is nagyon érdekes. Orbán Viktor nem azért bízta a NAT-ot a Takaró Misi bácsira – akit oly mértékben tölt el szinte csurig az egészséges magyarságtudat, hogy ahhoz csak butaságának monumentalitása mérhető –, hogy most csak úgy visszavonja.
Emiatt a NAT, még ha tízszer, százszor ennyien tiltakoznak is majd ellene, szeptembertől életbe fog lépni. A jobb érzésű, bátrabb pedagógusok pedig megpróbálják majd kicselezni valahogy, a hülyeség helyett mást és másképp tanítani, amennyire lehet; a jobb érzésű igazgatók pedig e fölött szemet hunynak majd. A becsöngetés után becsukódik az osztály ajtaja, és az történik, amit a tanár akar. Történhet valami jó is. Végül is így éltünk és ilyen iskolákba jártunk negyven, ötven éven át.
De mi lenne, ha a magyar pedagógusok nem eltitkolni akarnák majd, hogy nem a NAT-nak megfelelően okítják a magyar dedeket, hanem épp ellenkezőleg? Ha nem azt kérnék a kedves, kedves Orbán Viktortól, hogy legyen olyan jó és adjon egy másik NAT-ot? Mi lenne, ha nem meggyőzni próbálnák arról, amiről úgysem lehet, mivel Orbán Viktornak a NAT nagyon is tetszik, és sajnos épp azért tetszik neki, mert a NAT pedagógiai „módszertanában” és tartalmában is antipedagógiai förmedvény. Mi történne, ha iskolák, tanári közösségek, igazgatók százai, tanárok ezrei mondanák azt, kijelentő módban, hogy nem tanítom a NAT-ot? NEM TA-NÍ-TOM. És elmondanák azt is: azért nem tanítom a NAT-ot, mert nem akarom megnyomorítani a rám bízott gyerekeket. Mert a tudás, amit ad, nem jó semmire, és semmilyen olyan tudást nem ad, amit a tanítványaim felnőtt életükben a hasznukra tudnának fordítani. Mert nem tömöm soviniszta hazugságokkal a gyerekek fejét. És azért sem tanítok a NAT szerint, mert az alkotmány szerint a „Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát”, és én nem engedelmeskedek alkotmányellenes törvényeknek és rendeleteknek. Azért nem tanítok a NAT szerint, mert a szakmai és állampolgári lelkiismeretem nem engedi, és mert jogom van hozzá. És még azt is hozzátennék: kedves szülők, ezt a ti gyerekeitekért, az ő jövőjükért kell megtennem.
Mi lenne, ha száz pedagógus mondaná ezt? Ha ezer? Kirúgnák őket? Mindet? Hisz nincs elég pedagógus az országban így sem. És meg sem tehetik: nincs ugyanis joguk hozzá. Viszont szülők és diákok – magyar választópolgárok tömegei állhatnának a nyíltan, fennhangon más tantervet és más módszereket választó tanárok és iskolák mögé. Mindazok, akiknek elegük van az önkény újabb és újabb, egyre gyilkosabb köreiből. Tanítsanak a tanárok igazat és jól, az állami ingyen tankönyvek helyett a régiekből; és ha valaki nem tudja a gyerekének ezeket a tankönyveket megvenni, akkor legyen, aki segít neki ebben. Mögéjük állhatnának, s bojkottálhatnák a NAT-ot azok is, akik most még csak petíciókat írnak alá: a professzorok, az egyetemek, az Akadémia. Ha csak a NAT alapján lehetne érettségit tenni, vagy felvételt nyerni a felsőoktatásba, akkor ne legyen érettségi, és az egyetemek is hirdessenek másfajta felvételi vizsgát. Nincs még egy ügy ma Magyarországon, amely ennyire a családok életébe vágna, s így a szolidaritás új köreit alakíthatná maga köré. Lássuk meg, ki bírja tovább.
Szeptemberig még van idő mindezt eltökélni és megszervezni – különben ránk csukódnak az osztálytermek ajtói.
