A szerk.

Igazat és jól

A szerk.

Egyre-másra látnak napvilágot a tiltakozások és petíciók az új Nemzeti alaptanterv ellen, megszólalnak iskolák, egyetemek, az Akadémia, a szakszervezet, és ez szívet melengető és örvendetes.

Pedagógusok, iskolaigazgatók, komplett tanári karok, tekintélyes professzorok, egyetemi tanszékek vállalják névvel-címmel a fellépést. Ezen felszólamlások indoklási szakasza pontosan, szakszerűen felsorolja azt is, hogy miért lenne pusztító hatású a NAT, a pedagógia-módszertani érvektől kezdve a tartalmi kifogásokon keresztül a bevezetésének antidemokratikus és kaotikus módjáig. A terv a frontális tanításra épít, melyben a tanuló feladata a rázúdított információk bebiflázása lenne. Növeli a diákok és a tanárok amúgy is értelmetlen, súlyos terheit. A természettudományos oktatást lényegében kiszórja az ablakon, és torz, önpusztító hazugságokat terjeszt a magyar történelemről és irodalomról is. Száműzi a tantermekből a tanári és a tanulói szabadságnak, kreativitásnak, reflexiónak, párbeszédnek leghalványabb lehetőségét is. Az iskolát többé-kevésbé bevallottan a nacionalista agymosás fő intézményeként képzeli el – nem soroljuk tovább. Súlyos, igaz szavak.

Ezeknek a tiltakozásoknak a műfaja, amint azt a nevük is mutatja, a tiltakozás. Ebből eredően megoldást, megoldási lehetőséget nem ajánlanak – azon kívül persze, hogy a NAT-ot vonják vissza, és adjanak helyette egy másikat. A „vonják vissza” felszólítás – mely némelyik szövegben kimondva, némelyikben kimondatlanul van benne – címzettje természetesen a kormány, de igazából csak a teljesen tökkelütöttek nem veszik a tudatukba, hogy ez kizárólag Orbán Viktort jelentheti.

De mi van, ha a kormányfő nem vonja vissza? Már mondta, hogy nem fogja. Hogy miért nem, azt biztosan nem tudjuk, talán a NAT-tal is, mint más „kultúrpolitikai” intézkedéseivel, az a célja, hogy a szélsőjobb értelmiségi söpredékét és rajtuk keresztül a Jobbik (volt) szavazótáborát maga mögött tartsa. De ez nem is nagyon érdekes. Orbán Viktor nem azért bízta a NAT-ot a Takaró Misi bácsira – akit oly mértékben tölt el szinte csurig az egészséges magyarságtudat, hogy ahhoz csak butaságának monumentalitása mérhető –, hogy most csak úgy visszavonja.

Emiatt a NAT, még ha tízszer, százszor ennyien tiltakoznak is majd ellene, szeptembertől életbe fog lépni. A jobb érzésű, bátrabb pedagógusok pedig megpróbálják majd kicselezni valahogy, a hülyeség helyett mást és másképp tanítani, amennyire lehet; a jobb érzésű igazgatók pedig e fölött szemet hunynak majd. A becsöngetés után becsukódik az osztály ajtaja, és az történik, amit a tanár akar. Történhet valami jó is. Végül is így éltünk és ilyen iskolákba jártunk negyven, ötven éven át.

De mi lenne, ha a magyar pedagógusok nem eltitkolni akarnák majd, hogy nem a NAT-nak megfelelően okítják a magyar dedeket, hanem épp ellenkezőleg? Ha nem azt kérnék a kedves, kedves Orbán Viktortól, hogy legyen olyan jó és adjon egy másik NAT-ot? Mi lenne, ha nem meggyőzni próbálnák arról, amiről úgysem lehet, mivel Orbán Viktornak a NAT nagyon is tetszik, és sajnos épp azért tetszik neki, mert a NAT pedagógiai „módszertanában” és tartalmában is antipedagógiai förmedvény. Mi történne, ha iskolák, tanári közösségek, igazgatók százai, tanárok ezrei mondanák azt, kijelentő módban, hogy nem tanítom a NAT-ot? NEM TA-NÍ-TOM. És elmondanák azt is: azért nem tanítom a NAT-ot, mert nem akarom megnyomorítani a rám bízott gyerekeket. Mert a tudás, amit ad, nem jó semmire, és semmilyen olyan tudást nem ad, amit a tanítványaim felnőtt életükben a hasznukra tudnának fordítani. Mert nem tömöm soviniszta hazugságokkal a gyerekek fejét. És azért sem tanítok a NAT szerint, mert az alkotmány szerint a „Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát”, és én nem engedelmeskedek alkotmányellenes törvényeknek és rendeleteknek. Azért nem tanítok a NAT szerint, mert a szakmai és állampolgári lelkiismeretem nem engedi, és mert jogom van hozzá. És még azt is hozzátennék: kedves szülők, ezt a ti gyerekeitekért, az ő jövőjükért kell megtennem.

Mi lenne, ha száz pedagógus mondaná ezt? Ha ezer? Kirúgnák őket? Mindet? Hisz nincs elég pedagógus az országban így sem. És meg sem tehetik: nincs ugyanis joguk hozzá. Viszont szülők és diákok – magyar választópolgárok tömegei állhatnának a nyíltan, fennhangon más tantervet és más módszereket választó tanárok és iskolák mögé. Mindazok, akiknek elegük van az önkény újabb és újabb, egyre gyilkosabb köreiből. Tanítsanak a tanárok igazat és jól, az állami ingyen tankönyvek helyett a régiekből; és ha valaki nem tudja a gyerekének ezeket a tankönyveket megvenni, akkor legyen, aki segít neki ebben. Mögéjük állhatnának, s bojkottálhatnák a NAT-ot azok is, akik most még csak petíciókat írnak alá: a professzorok, az egyetemek, az Akadémia. Ha csak a NAT alapján lehetne érettségit tenni, vagy felvételt nyerni a felsőoktatásba, akkor ne legyen érettségi, és az egyetemek is hirdessenek másfajta felvételi vizsgát. Nincs még egy ügy ma Magyarországon, amely ennyire a családok életébe vágna, s így a szolidaritás új köreit alakíthatná maga köré. Lássuk meg, ki bírja tovább.

Szeptemberig még van idő mindezt eltökélni és megszervezni – különben ránk csukódnak az osztálytermek ajtói.

 

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?