Az eredmény annak ellenére figyelemre méltó, hogy a voksolás lényegében tét nélküli volt (hiszen tudni lehetett, a kimenetele érdemben nem befolyásolja az Országgyűlésben a kormánypárt-ellenzék arányt), s hogy Dunaújvárosban 2018 tavaszától kétszer is veszített a Fidesz. Előbb az általános, majd tavaly ősszel a helyhatósági választásokon – a mostani lett a harmadik buktája két éven belül.
Lássuk a tanulságokat!
Először is, a három dunaújvárosi választás azt mutatja, hogy a kormány- és az ellenzéki oldal támogatottsága a térségben stabilan beállt: az előbbi 40, az utóbbi 55 százalék környékén mozog. Pedig az őszi önkormányzati választások óta is erősen dübörög a kormányoldali propaganda – Orbán Viktor hol nyugdíjasokat ment meg, hol az emberek igazságérzetét ápolja, hol zöld programot hirdet, és persze szakadatlanul harcol a világgal a magyar érdekekért. Mindez most vasárnap nem osztott, nem szorzott Dunaújvárosban.
Másodszor, a választók, szemben az önkormányzati buktát magyarázó egyik kormánypárti „érvvel”, nem hülyék. Vagyis az embereket tavaly ősszel nem az „tévesztette meg”, hogy a közös ellenzéki jelöltek számos helyen nem pártok, hanem valamiféle civil ernyőszervezet nevében indultak. Az ellenzék most helyi politikust indított, a jobbikos Kálló Gergelyt – és a neve alatt ott virított valamennyi párt logója –, míg viszont a Fidesz támogatottja, Molnár Tibor függetlenként próbálkozott; és a szavazólapon nem is utalt semmi a kormánypárt jelenlétére. A választókerületben azonban tökéletesen tisztában volt mindenki azzal, hogy ki képviseli Orbán Viktort. Kálló a szavazatok 56,29, Molnár a 37,72 százalékát szerezte meg.
Harmadszor, vagy a legendás fideszes mozgósítással van baj, vagy az történt, hogy a párt korábbi választói közül egyre többen tesznek rá, mire buzdítja őket a Kubatov-csapat. A mostani időközin meglehetősen alacsony volt a részvétel: 19 500 polgár, a jogosultak 29,07 százaléka jelent meg a voksoláson (összesen is valamivel kevesebben mint ahányan 2018 áprilisában a győztes Pintérre szavaztak). A politológiai közhely szerint ez mindig az elkötelezettebb tábornak kedvez, és majd’ két évtizede a választási elemzések egyik axiómája a Fidesz-közönség tudatossága. Ehhez képest azt látjuk, hogy az ellenzék ugyanakkora (nagy) arányban győzött most is, mint a relatíve magas részvételt hozó önkormányzati választáson.
Negyedszer, az egyéni választókerületet alkotó településtípusok részeredményei azt mutatják, hogy az ellenzéki szövetség mindenhol képes volt előrébb lépni. A Fejér megyei 4. számú országgyűlési egyéni választókerületet a megyei jogú Dunaújváros és nyolc 10 ezer fő alatt település alkotja. Dunaújvárosban az ellenzék fölénye nyomasztó volt: amelyik szavazókörben Kálló Gergelyre 50 százalék körül szavaztak, az a győztes szemszögéből nézve már-már kudarcnak tűnik, a jellemző inkább a 60 százalékos támogatottság volt. Továbbá a nagyvárosi voksokat nem tudták ellensúlyozni a kistelepülési szavazatok – a korábbi választási adatok alapján ez a településtípus adja a Fidesz-bázis javát –, már csak azért sem, mert a választókerület nyolc kisebb települése közül négyben az ellenzék szerzett többséget. (A részvétel nagyjából kiegyenlített volt, azaz 30 százalék környékén alakult mindegyik településen.)
Noha egyetlen választókerületről van szó (ahol ráadásul 2018-ban is a jobbikos induló nyert), a három dunaújvárosi választás számai jól simulnak abba a képbe, amely az országos adatokból összeállni látszik: a nagyvárosok és vonzáskörzetük egyértelműen szembefordultak a NER-rel. És akiknek elegük van a NER-ből most, azoknak még inkább az lesz 2022-ben.
