Születésnap, meglepetés nélkül – Megint lesz hálaadó mise Orbánért

A szerk.

Hálaadó szentmisét tartanak a Belvárosi plébániatemplomban Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából - e kétségkívül megrendítő hír fogadtatása elég vegyesnek tűnik egyelőre, holott minden okunk meglenne az örömre.

Sajnos még maga az érintett is pironkodva hárít... Jaj, mit nem mondanak, hálaadó misét? Én mosom kezeimet, "nem tudok róla, az ilyesmivel jobb megvárni az ember temetését" - írja a sajtónak Orbán Viktor. Értjük: a hálaadó misével jobb megvárni az illető temetését. S még mondja valaki, hogy a miniszterelnöknek önértékelési problémái lennének.

Ámde komolyra fordítva a szót... Lehet itt komolyra fordítani a szót?

Hisz a hír még szinte friss, alig is emlegették fel páran az Orbánnak anno kezet csókoló néni fotóját, a katolikus egyház mindenkori hajlandóságát a bálványimádásra, a célszemély mérhetetlen képmutatását a tárgyban: "Semmilyen születésnapi bulit nem tartok, a feleségem megígérte, hogy meglepetés-party (sic!) sem lesz. 50 évesnek lenni nem érdem, csak állapot, ezért nem is ünnepeljük." Ja, party, de azt ugye nem sikerült hozzátenni, hogy épp ezért szeretettel meg is kérek mindenkit ezúton is, hogy ne rendezzenek nekem hálaadásokat, koszorúúsztatást, ökumenikus focipálya-szentelést, s ne gyújtsanak örömtüzeket sem értem, mert én csak a munkámat próbálom végezni, mint annyian ebben az országban. Nem, ilyesmiről nem ír a miniszterelnök egy szót sem. Csinálják a népek, ha nekik ez esik jól.

 


Fotó: MTI

 

De mint mondtuk, nem szólt itt még senki egy vak hangot sem Orbán Viktor arckifejezéséről azon a kézcsókos fotón, s a kutya sem emlegette még a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára kiadott verseskötetet, amikor már komoly önkéntes hadak keltek fel megvédeni a miniszterelnököt, a katolikus egyházat, a lányok-asszonyokat vagy Szentmihályi Szabó Pétert (az még nem eldöntött ugyanis, hogy ki is rendelte a hálaadási szertartást). E hős védők szerint pediglen a katolikus egyháznak bevett, sőt elemi szokása hálaadó misét tartani, miszerint tedeumot, ezt is vágta valaki, tartanak ők ilyet mindenféle átlagemberért is, úgyszólván ingyen vagy jelképes összegért, várva várt kellemes események bekövetkezte után, éjjel és nappal, ha kell, ha nem. Most speciel nem kéne, de az ő dolguk, s ahogy prókátoraik mondták, más kultúrkörök szempontjaiból ezt módfelett bűnös dolog megítélni, ők már csak ilyenek, hol a tolerancia, baloskák?

Szóval a kutya sem mondta, hogy személyi kultusz lenne máma Magyarországon vagy bármi efféle - vigyázat, e félmondatból nem a személyi kultusz az érdekes valójában, hanem a kutya. Ki látta a Heti Válasz címlapján "Európa buldogja" felzettel Viviane Reding szándékoltan előnytelen fotóját? E heti rejtvényünk a következő: soroljon fel 10 apró különbséget e kép és a Ludas Matyi Titót láncos kutyának ábrázoló legendás címlapja között! Tízet? Akár csak egyet is! Oh, akkoriban könyvkiadók érezték úgy, hogy könyveket adnak ki, most meg a katolikus egyház érzi úgy, hogy tennie kell valamit a főnök születésnapján, adott esetben a jogos igényeket kiszolgálni. Mi a különbség?

Így Orbán Viktor jobban tenné, ha nem szabadkozna, nem hárítana, mert hiába nincsen őnáluk "meglepetés-party", ami itt éppen történik - megismételjük: hálaadó szentmisét tartanak a főváros egyik fő templomában a születése napján, köszönve istennek, hogy erőben, egészségben tartja őt -, nos, az korántsem meglepő. Sokkal inkább logikus. Hisz Orbán Viktor pontosan így építette fel - egy beteg piramisnak - a pártját, pontosan így működteti vazallusait, s ami a legszomorúbb, pont ilyenre igyekszik formálni az országot. Olyanra, ahol ő nevezi ki az iskolaigazgatókat, ahol ő ellenőrzi a katonatisztek nyelvtudását, ő állítja össze az összes focicsapatot, és igen, ahol érte zúgnak a harangok a hálaadó szentmise előtt.

Az ilyen országok általában nem húzzák sokáig.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.