Születésnap, meglepetés nélkül – Megint lesz hálaadó mise Orbánért

A szerk.

Hálaadó szentmisét tartanak a Belvárosi plébániatemplomban Orbán Viktor 50. születésnapja alkalmából - e kétségkívül megrendítő hír fogadtatása elég vegyesnek tűnik egyelőre, holott minden okunk meglenne az örömre.

Sajnos még maga az érintett is pironkodva hárít... Jaj, mit nem mondanak, hálaadó misét? Én mosom kezeimet, "nem tudok róla, az ilyesmivel jobb megvárni az ember temetését" - írja a sajtónak Orbán Viktor. Értjük: a hálaadó misével jobb megvárni az illető temetését. S még mondja valaki, hogy a miniszterelnöknek önértékelési problémái lennének.

Ámde komolyra fordítva a szót... Lehet itt komolyra fordítani a szót?

Hisz a hír még szinte friss, alig is emlegették fel páran az Orbánnak anno kezet csókoló néni fotóját, a katolikus egyház mindenkori hajlandóságát a bálványimádásra, a célszemély mérhetetlen képmutatását a tárgyban: "Semmilyen születésnapi bulit nem tartok, a feleségem megígérte, hogy meglepetés-party (sic!) sem lesz. 50 évesnek lenni nem érdem, csak állapot, ezért nem is ünnepeljük." Ja, party, de azt ugye nem sikerült hozzátenni, hogy épp ezért szeretettel meg is kérek mindenkit ezúton is, hogy ne rendezzenek nekem hálaadásokat, koszorúúsztatást, ökumenikus focipálya-szentelést, s ne gyújtsanak örömtüzeket sem értem, mert én csak a munkámat próbálom végezni, mint annyian ebben az országban. Nem, ilyesmiről nem ír a miniszterelnök egy szót sem. Csinálják a népek, ha nekik ez esik jól.

 


Fotó: MTI

 

De mint mondtuk, nem szólt itt még senki egy vak hangot sem Orbán Viktor arckifejezéséről azon a kézcsókos fotón, s a kutya sem emlegette még a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára kiadott verseskötetet, amikor már komoly önkéntes hadak keltek fel megvédeni a miniszterelnököt, a katolikus egyházat, a lányok-asszonyokat vagy Szentmihályi Szabó Pétert (az még nem eldöntött ugyanis, hogy ki is rendelte a hálaadási szertartást). E hős védők szerint pediglen a katolikus egyháznak bevett, sőt elemi szokása hálaadó misét tartani, miszerint tedeumot, ezt is vágta valaki, tartanak ők ilyet mindenféle átlagemberért is, úgyszólván ingyen vagy jelképes összegért, várva várt kellemes események bekövetkezte után, éjjel és nappal, ha kell, ha nem. Most speciel nem kéne, de az ő dolguk, s ahogy prókátoraik mondták, más kultúrkörök szempontjaiból ezt módfelett bűnös dolog megítélni, ők már csak ilyenek, hol a tolerancia, baloskák?

Szóval a kutya sem mondta, hogy személyi kultusz lenne máma Magyarországon vagy bármi efféle - vigyázat, e félmondatból nem a személyi kultusz az érdekes valójában, hanem a kutya. Ki látta a Heti Válasz címlapján "Európa buldogja" felzettel Viviane Reding szándékoltan előnytelen fotóját? E heti rejtvényünk a következő: soroljon fel 10 apró különbséget e kép és a Ludas Matyi Titót láncos kutyának ábrázoló legendás címlapja között! Tízet? Akár csak egyet is! Oh, akkoriban könyvkiadók érezték úgy, hogy könyveket adnak ki, most meg a katolikus egyház érzi úgy, hogy tennie kell valamit a főnök születésnapján, adott esetben a jogos igényeket kiszolgálni. Mi a különbség?

Így Orbán Viktor jobban tenné, ha nem szabadkozna, nem hárítana, mert hiába nincsen őnáluk "meglepetés-party", ami itt éppen történik - megismételjük: hálaadó szentmisét tartanak a főváros egyik fő templomában a születése napján, köszönve istennek, hogy erőben, egészségben tartja őt -, nos, az korántsem meglepő. Sokkal inkább logikus. Hisz Orbán Viktor pontosan így építette fel - egy beteg piramisnak - a pártját, pontosan így működteti vazallusait, s ami a legszomorúbb, pont ilyenre igyekszik formálni az országot. Olyanra, ahol ő nevezi ki az iskolaigazgatókat, ahol ő ellenőrzi a katonatisztek nyelvtudását, ő állítja össze az összes focicsapatot, és igen, ahol érte zúgnak a harangok a hálaadó szentmise előtt.

Az ilyen országok általában nem húzzák sokáig.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.