A szerk.

Vissza!

A szerk.

Mert ahol ők megjelennek, ott a pusztítás, a rombolás és a rettegés jelenik meg - nevezte meg kollektív bűnösöknek a cigányságot Devecserben a népszerű szélsőjobbos vezér, Toroczkai. A Betyársereg vezetője ezt megfejelte azzal, hogy a "genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből". "Eltapossuk azt a jelenséget, amit ki kell irtani az életünkből" - folytatta taktikus óvatossággal Tyirityán, néven nem nevezve, hogy kiket is és honnan likvidálnak, nehogy uszítással lehessen őt vádolni. Európai országokban ezek a szavak kimerítik a gyűlöletbeszéd tényállását, művelőit már rég perbe fogták volna, de a hazai jogrend szerint amíg ki nem mutatható az egyértelmű ok-okozati viszony egy beszéd és egy időben utána következő tett között, addig szabad az út.

Ez volt a nyugalmas része "a jogos magyar önvédelemért" közel két hete tartott "békés" Jobbik-demonstrációnak. És még az, amikor a Jobbik szónoka a halálbüntetés visszaállítása mellett agitált. (Nem az öreg ügyvéd, Bárándy György érvelését halljuk amellett, hogy a halálbüntetés arányos válasz egy brutális gyilkosságra, hanem egy parlamenti párt kampányol - egy egész népcsoportra célozgatva.) Aztán az ezerfős tömeg elindult a cigányok lakóhelye felé. Majd megállt, és néhányan köveket dobáltak az egyik porta irányába. A rendfenntartásra jó előre kivezényelt rendőrök nézték és hagyták. Rendőri vezető vagy kormányzati politikus azóta sem szólt egy szót sem.

Tudjuk, hogy Magyarországon az ügyészség gond nélkül vádol meg rasszizmussal cigányokat, akik nem sokkal Tatárszentgyörgy után az éjjel a házuk körül kocsikázó szélsőjobbosok autójára támadnak. Tudjuk, hogy Magyarországon a bíróság 11 embert összesen 34 évre tud ítélni a magyarság elleni támadás miatt (vagyoni kár 100 ezer forint, személyi sérülés nem történt). Nem érdemes ezredszer leírni azt sem, hogy micsoda emberi jogsértésekhez asszisztál a kormány. Gyöngyöspata óta ez unalomig ismert. De le kell, mert egyértelmű, hogy ez polgárháborúhoz vezet, amely kifejezés csak azért pontatlan, mert nem egyenlők az erőviszonyok a cigányok és a többség között. Ám ettől még mindenkinek fájni fog.

A gazdaságpolitikában elfogyott a kormány muníciója a parasztvakításhoz, a tündérmesék helyett itt az IMF. Ideje volna ezen a terepen is észrevenni, hogy a gyeplő már nincs a kezükben. Teljesen mindegy, milyen politikai hasznot húz a Fidesz és a kormány a cigányellenességből, abból, hogy a Jobbik ezt a balhét megrendezi helyettük, mert ez a buli nem vezet semmi jóra.

Lehet, hogy Orbánék jól érzékelik a veszélyt - de akkor mást, mint tehetetlenséget nehéz feltételezni passzivitásuk mögött. Ott, ahol a szélsőjobbal partnerségi viszonyt ápoló rendőrszakszervezet tagjainak aránya a rendőrök körében meghaladja a Jobbik országos támogatottságát vagy a parlamenti arányát, ahol a paramilitáris erők és a köztörvényes alvilági bűnözők között nincsen éles választóvonal, ott a szervezetileg egyébként is megroggyant és korrumpálódott állami erőszakszervezettől túl sok nem várható. Ehhez képest az, hogy a cigányellenességre van társadalmi igény, elhanyagolható. Hiszen fentről rendesen rá van erősítve. Ha valamiért mégis taktikus lesz egyszer visszariadót fújni, könnyen lehet, hogy már hiába. Pedig muszáj, minél hamarabb meg is kellene próbálni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.