1400 marhának ásnak dögkutat Bábolna határában

  • narancs.hu
  • 2025. március 9.

Belpol

A ragadós száj- és körömfájás miatt leölt jószágokat nem vihetik messzire a teleptől.

Bábolna mellett markolókkal ásnak megfelelő méretű gödröt a kisbajcsi állattartó telep 1400 szarvasmarhájának, mert a száj- és körömfájás betegség felbukkanása miatt az egész állományt el kell elpusztítani – írja az ugytudjuk.hu és a 444.

Mindkét lapnak Pintér Róbert bábolnai önkormányzati képviselő számolt be a tevékenységről. A tetemeket olyan területen temetik el, amely egy fehérjefeldolgozó üzem „haváriatelepe”.

Pénteken jelentette be Pásztor Szabolcs főállatorvos, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei Kisbajcson felbukkant ez a betegség, amellyel utoljára 1973-ban volt dolga a magyar hatóságoknak. A kór első tünetei hétfőn jelentkeztek, szerdán zár alá vették a telepet, csütörtökön azonosították a betegség vírusát. A járványveszély miatt korlátozásokat vezettek be, 72 órára szállítási tilalmat rendeltek el a betegségre fogékony páros ujjú patás állatokra – szarvasmarha, juh, kecske, sertés, bivaly –, azontúl csak az azonnali vágásra szánt állatokat lehet utaztatni. Bizonytalan időre bezárt a győri Xantus János Állatkert.

A betegséget nem lehet gyógyítani, ezért a törvény szerint ahol megjelenik, ott az egész állományt meg kell semmisíteni. A kisbajcsi telepen a Kisalföld tudósítása szerint hangosan bőgtek az állatok, mert már megfejni sem volt szabad őket.

A gazdaságot több milliárd forintos kár érte ezzel, az sem valószínű, hogy tovább tud működni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.