Hosszú és elgondolkodtató Tamás Gáspár Miklós-interjút olvashatnak a csütörtöki Narancsban. Ebből jöjjön most néhány részlet.
TGM például azt mondja a Migration Aidről, hogy nagyon „szeretem, amit csináltak, kevésbé szeretem, amit beszélnek. Ugyanaz a buta politikaellenesség, mint a magyarországi bulvársajtóban megnyilatkozó magyar értelmiségiek szólamaiban. »A politika úgy megosztotta a társadalmat…« kezdetű dalocskát halljuk mindenütt, amelyet a legtöbb magyar író dalolgat. Ez a kijelentés nem hamis, hanem értelmetlen.”
| ||
Az uniós politikáról pedig azt mondja:
„Az Európai Unió természetesen nem dönthet anélkül, hogy ne venné figyelembe hivatalosan rasszista tagállamainak akaratát. Ha Horvátországban, Lengyelországban, Romániában győz a jobboldal – ezek a változások küszöbön állnak –, kialakulhat egy blokk, amelynek egyszerűen a súlyánál és nagyságánál fogva befolyása lehet. Nem lehet a kérdést a kelet-közép-európai államok nélkül rendezni, és ezeknek az államoknak a kormányai mindent el fognak követni annak érdekében, hogy a legrosszabb forgatókönyv valósuljon meg. Nem lehet azt várni, hogy Németország – a saját, migránsügyben növekvő belső ellenzékével – az őrjöngő iszlamofóbiával terhelt Franciaország és az orbáni politikát folytató Nagy-Britannia mellett majd egyedül megoldja az egészet. Az EU-hoz az adott helyzetben sok reményt nem fűzök.
MN: Valaminek csak történnie kell, nincs elég repülőnk, hogy minden menedékkérőt visszaküldjünk, és a kerítést sem lehet a végtelenségig építeni.
TGM: A helyzet állandó konfliktusokat jósol az egyes nemzetállamok között. Nálunk csak mosolyognak a Szijjártó Péter nevezetű figura diplomáciai nyilatkozatain. Helytelenül. Békeidőben ezek precedens nélküliek. Utoljára a sztálini pártok beszéltek így Titóról 1949-ben, azóta ilyen nem fordult elő Európában. Máskor közvetlenül a hadüzenetet szokták megelőzni az olyan nyilatkozatok, amilyeneket a külügyminiszter a szomszédos államoknak küldözget. Persze a szomszéd nacionalisták megfelelő módon válaszolnak, különösen a horvátok kapták fel a vizet, és kezd eszükbe jutni, milyen remekül bántunk velük Khuen-Héderváry Károly horvát bán idején. Minden különösebb ok nélkül sikerült olyan politikai és morális légkört előállítani Európában, amelyben még nem világos, kik között fog kitörni a háború, de hogy 1914. tavaszi hangok hallatszanak, az tény. Ennek a fele se tréfa.”
A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.
