Interjú

„A 4-6-os villamost nem tudjuk mi üzemeltetni”

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere

Belpol

A momentumos Soproni Tamás polgármester eddigi munkája, no meg mérhető helybéli népszerűsége alapján jövőre is okkal számíthat a többi ellenzéki párt támogatására. A VI. kerület vezetője vajon mit ért azon, hogy „helyben színvak”, és tervezi-e kilépését az országos politikai porondra?

Magyar Narancs: Nemrég Gáspár Győ­zőnek üzent Facebookon annak viselkedése ­miatt, hónapokkal korábban pedig a modell Horváth Éva kerékbilincses ügyét tette helyre. Jobban átmennek az üzenetek, ha celebekre céloz?

Soproni Tamás: Az emberek egészséges igazságérzete azt diktálja, hogy a gazdagokra ugyanazok a törvények vonatkozzanak, mint rájuk. A híres embereknek, beleértve a celebeket és közszereplőket egyaránt, nem előjogok járnak, sokkal inkább kötelességeik vannak. Büszke vagyok rá, hogy a rendészeink nem tesznek különbséget egy luxusautóban ülő celeb és egy átlagember között. Gáspár Győző ráadásul felvételt készített a munkájukat végző rendészekről, és megjegyzéseket tett rájuk. A nyilvánosságban pofátlanul megtámadott munkatársaimat mindig meg fogom védeni, mert fontosnak tartom, hogy megbecsüljük azokat, akiknek a munkája bár sokat számít a városban, mégsem látszanak, mint a kukások, a BKK-ellenőrök, a köztisztasági munkatársak vagy épp a rendészek.

MN: Sokat használja a közösségi médiát. Élvezi is vagy ez szükséges rossz?

ST: A közösségi média intimebbé tette a kapcsolatot a választókkal. Ahhoz hamar hozzászokik az ember, hogy a boltba vagy edzésre menet ráköszönnek, jelzik a problémáikat az emberek, de ez kiterjedt az online térre is. Az emberek el is várják, hogy akár egy Facebook-csoportban választ kapjanak az önkormányzattól, úgyhogy arra törekszem, minél gyorsabban eleget is tegyek ennek. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű feladat.

MN: Az elsők közt jelentette be, hogy 2024-ben újraindul a polgármesteri székért a Terézvárosban. Sokan ezt előre biztos ellenzéki sikernek könyvelik el.

ST: Ennyire nem mernék optimista lenni, mert nem becsülném le az ellenfelet. Azt ugyan látom, hogy helyben tényleg vannak problémái a Fidesznek, és a kutatásaink azt mutatják, alapvetően elégedettek a terézvárosiak a jelenlegi kerületvezetéssel. Ehhez többek között az kellett, hogy Budapest legkiterjedtebb és legbőkezűbb szociális támogatási rendszerét hozzuk létre fűtéstámogatással, intimcsomaggal, időscsomaggal, diákoknak járó ingyen BKK-bérlettel, fiataloknak biztosított kerékpárral, és sorolhatnám. Az emberek érzik, hogy bátran fordulhatnak segítségért az önkormányzathoz.

MN: Az önkormányzatokat érintő megszorító kormányzati politika, a Fővárosi Önkormányzat szörnyű anyagi helyzete hogyan hat ki egy belvárosi kerületre?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.