A betegek járnak rosszul, ha az állam nem segít a gyógyászati segédeszközök gyártóin

Ha nem oldják meg a hazai egyedi gyógyászatisegédeszköz-gyártók gondjait, az a betegeknek nehezíti majd meg a hozzáférést az eszközökhöz. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, a gyártók csődközelbe kerültek. 

Februárban a gyógyászati segédeszközök gyártói és forgalmazói vészjelzést adtak le: sok termék előállítása és beszerzése olyan veszteséges, hogy az már fennakadást okoz az ellátásban. A forgalmazóknak és gyártóknak ugyanis többe kerül megvenni, előállítani az adott eszközt, mint amennyit azért a társadalombiztosítás (tb) és a beteg együttesen fizet.

A forgalmazók épp ezért egy hónapja arra hívták fel a figyelmet, hogy tavasztól több száz gyógyászati segédeszköz tűnhet el a hazai betegellátásból, például mankók, járókeretek, mopedek, gyerekek súlyos gerincferdülését korrigáló, egyedi gyártású fűzők, ortopéd cipők.

A komolyabb médiavisszhangot keltő bejelentésre a kormány februárban 3 milliárd forintos gyorssegélyt ígért meg a gyógyászati segédeszközök (gyse) szegmensének. Ám ez csak a forgalmazott, sorozatgyártású eszközökre vonatkozik, és oda is kevés – hívja fel a figyelmet Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének (OCSZ) elnöke.

Elmondása szerint az egyedi gyógyászati segédeszközök gyártói ismét kritikus helyzetbe kerültek, olyannyira, hogy lassan az tb-vel kötött ártámogatási szerződéseik felbontását fontolgatják.

"A kormány sokat hangoztatott 3 milliárd forintos beavatkozása csak egy pohár víz az erdőtűzre, ráadásul pont a magyar gyártók nem látnak belőle semmit.

Ennek sikerként és megoldásként történő tálalása nem más, mint erős túlzás” – hangsúlyozza. 

Az egyedi gyógyászati segédeszközökkel foglakozók kritikus helyzetéről először 2020-ban írtunk, ekkor a végeket képviselő három legnagyobb szakmai szervezet – az Ortopéd Cipőkészítők Szövetsége (OCSZ), az Ortopedikusok Magyarországi Ipartestülete (OMI) és az Ortetika, Protetika, Rehabilitáció Szövetség (OPRA) – tagjai számoltak be arról, hogy már a járvány is eleve csődközeli állapotban érte őket, ugyanis gazdasági helyzetük rendezése évek óta húzódik.

A problémához hozzátartozik az is, hogy a szakemberek jó része nyugdíjközeli életkorú, a gyártóknak pedig nem volt, és továbbra sincs tartaléka, így szinte lehetetlennek tűnt, hogy a vírus miatti kimaradást átvészeljék. Az akkori helyzetet egy 1,5 milliárd forintnyi kormányzati gyorssegéllyel próbálták megoldani, ám ez 2022 elejéig volt elég. A gyártók helyzetének tartós, hosszú távú rendezése elmaradt, és a meglévő problémák – az elszálló forintárfolyammal tetézve – hatványozottan jelentkeztek az utóbbi hónapokban.

Az ág is húzza

„2020 végén a gyártók 15 százaléka becsődölt, sorra dőltek be a cégek. Ekkor odáig eljutottunk, hogy 2021-re az ágazat 1,5 milliárd forintot kapott azzal, hogy ezt osszuk be” –közli az adatokat az OCSZ elnöke. Ekkor megemelték  ugyan a termékek egyébként államilag rögzített árait is, azonban ezt nem pluszforrásból, hanem eleve egészségügyre szánt összegek átcsoportosításából biztosították a szakmát képviselő szervezetek szerint.

Az emelés az ortopéd cipőkre vonatkoztatva azt jelentette, hogy a leggyakrabban igényelt cipő ára 17-18 ezerről 24 ezerre nőtt. Ennek kiváltásakor a páciens a termék 20 százalékát fizeti, 80 százalékát pedig a tb. (Vannak azonban termékek, ahol csak 50 százalékos a támogatás.) Azaz az áremelés bár segített valamelyest a gyártókon, de növelte a betegek terheit, amely se az ágazatnak, se a pácienseknek nem a legjobb megoldás. Ugyanis hiába segített volna az áremelés javítani a gyártók helyzetét, az emelkedett ár miatt sok páciens eleve ki sem váltotta a neki felírt terméket.

„A betegek 10 százaléka kiszorult 2021-ben az ellátásból.

Ugyanis ezek a termékek legtöbbször az időseknek, mozgáskorlátozottaknak szükségesek, akiknek nagyon sokat jelent a hatezer forintnyi különbség. Hiába segítettek tehát a gyártóknak, mert kevesebb lett a vásárló, az áremeléssel elvettek ügyfeleket” – mondja el Rozsnyai Sándor, hozzátéve, hogy a vásárlóik száma a világjárvány miatt is erősen csökkent, ugyanis az kiemelten sújtotta az egyedi gyógyászati segédeszközökre szoruló idősebb vagy tartósan beteg embereket.

Az idei év több szempontból is további nyomást helyezett a gyártókra és növelte költségeiket. Először is lépést kell tartaniuk a 2022-től megemelt minimálbérekkel – ez a gyártóknál dolgozók bérét is magasabbra tolta, az emelést viszont önerőből kellene kitermelniük úgy, hogy termékeik árát nem emelhetik. A második hatalmas probléma az euróárfolyam változása, ugyanis minden alapanyag, amelyből dolgoznak, importból származik. Ez már januárban is jelentős gondot okozott, a szomszédban zajló háború hírére bezuhanó forint azonban csak tetézte a problémát.

„Sorban hívnak a tagjaink, hogy mit kíván lépni a szövetség vezetése. Ugyanis minden alapanyag importból származik, és épp ma írta egy fontos beszállítónk, hogy csak napi árfolyamon hajlandó szállítani. Az infláció, amelyet mindenki lát a saját bevásárlásakor is, szintén nagyon káros volt. Már 2021 második felében láttuk, hogy baj lesz, ekkor rögtön elkezdtük keresni az EMMI-t, de csak januárban ültek le velünk tárgyalni, majd februárban azt mondták, nincs plusz forrás a már bejelentett 3 milliárd forinton túl. Hiába mondtuk, hogy az nem is érinti az egyedi eszközök területét” – teszi hozzá a szervezet elnöke.

A gyártók szemszögéből a forint gyengülése azt jelenti, hogy minimum 10 százalékkal drágul az alapanyag, azaz a termék árának is kellene, de mivel az rögzített, ezért a különbséget a legtöbbször családi vállalkozásként működő cégek saját forrásból egyenlítik ki, amennyiben van nekik.

„Vagy beletesszük minden családi tartalékunkat abba, hogy elláthassuk termékekkel a betegeket, vagy kénytelenek vagyunk olcsóbb, és ezáltal alacsonyabb minőségű alapanyagból dolgozni.

Az első megoldás nem tartható a végtelenségig, úgyhogy végső soron a beteg fog rosszabbul járni. És nem azért, mert a gyártó nyerészkedni akar, hanem mert életben akar maradni” – magyarázza Rozsnyai Sándor. Ráadásul mostanra ott tart a helyzet, hogy nincs is a piacon olyan olcsóbb alapanyag, amiből veszteség nélkül lehetne az ellátást biztosítani. 

Tűzoltás helyett

Megoldást lehetne találni, legalábbis a területet képviselő szakmai szervezetek már hosszú évek óta több kidolgozott javaslatcsomaggal is próbálkoznak. Ehhez azonban az kellene, hogy ne csak „rövidtávú tűzoltások”, hanem átgondolt, hosszú távú közbelépés és elkötelezettség történjen a kormányzat részéről. Az EMMI és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) legnagyobb ellenvetése a javaslatokkal és a kért pluszforrásokkal szemben az OCSZ elnökének elmondása szerint az, hogy 2010 óta közel duplájára emelkedett a gyse-re fordított keretösszeg Magyarországon,

informális egyeztetéseken pedig „feneketlen kútnak, pénznyelőnek” titulálták a területet.

„Pedig ha kicsit mögé nézünk a jelenségnek elég egyszerű a magyarázat: egyfelől, ha megnézzük a korfát, elöregedési rátát és a magyarok egészségügyi állapotát (pl.: 58 ezer stroke-os, 460 ezer érszűkületes beteg, közel 1 millió diabéteszes, a betegségek fele mozgásszervi eredetű), akkor látható, hogy teljesen indokolt az ellátottak számának bővülése” – magyarázza.

Amíg azonban a gyártók bevételei fixáltak, a kiadásaik pedig folyamatosan emelkednek, nem lesz hathatós megoldás. Az egyik hosszútávú segítség épp az lehetne, ha a térítési díjat hatékonyan csökkentenék, például a támogatás mértékének emelésével vagy a gyse termékek áfájának csökkentésével, így nem a betegek fizetnék meg az áremelkedést. „Az áfacsökkentés ráadásul teljesen beleillene a kormány rezsicsökkentéses kampányába, nem kerülne érdemi összegbe, hiszen a NEAK is bruttó kifizető, így a beteg, rászoruló emberek fizetnének kevesebbet a termékért. Ráadásul az EU-ban a gyse áfája szinte mindenhol alacsonyabb, nálunk mégsem került bevezetésre” – teszik hozzá az érdekvédelmi szervezetek.

Az OCSZ elnöke hangsúlyozza: nem lehet örökké halogatni a probléma megoldását és mindig csak egy pohár vizet borítani az erdőtűzre. Ha a gyártók nem kapnak támogatást, akkor nem tudnak olyan béreket fizetni, amellyel pályán tarthatóak lennének a szakemberek, folytatódik az elvándorlás, nem lesz, aki ellássa a rászorulókat, miközben már most is 30-50 százalékban nyugdíjasok látják el a feladatokat.

Ha pedig nem tud elég eszköz készülni itthon, ezeket a jövőben majd mind külföldről kell beszerezni, akár öt- vagy tízszeres áron

– hangsúlyozzák a szakmai szervezetek. Pedig az elérhető és megfelelő segédeszköz létfontosságú a betegnek, javítja az életminőségét és aktív éveket jelent a munka világában is. Egy jó ortopéd cipővel megelőzhető, kezelhető, vagy évekkel eltolható egy amputáció, amely nemcsak a betegnek rossz, hanem az államnak is nagyobb kiadás (műtét, rehabilitáció költségei és a munkaerőpiacról is kiesik az adott személy).

A jelenlegi helyzet azonban azt jelenti, hogy gyakorlatilag 140 000 beteg éves ellátása van folyamatosan veszélyben a csőd szélén álló vállalkozások által, emeli ki Rozsnyai Sándor, hozzátéve: „a gyártók már ott tartanak, hogy fontolgatják a tb-vel kötött ártámogatási szerződésük felbontását”.