Bizonyára sokak számára ismerős érzés, ahogy egy-egy választás után elképedve nézzük az eredményeket, és nem értjük, hogyan szavazhatott bizalmat több millió ember olyan politikusoknak, akik látványosan és gátlástalanul dolgoznak a demokratikus intézmények leépítésén. A magyarországi választások esetében már megszoktuk, hogy az ilyen helyzeteket – persze teljesen jogosan – a kormány szolgálatába állított média- és hirdetési piac, valamint a csillagászati összegekből fenntartott propagandagépezet olajozott működésével magyarázzuk. Ennek ellenére időnként mégis nehéz elképzelni, hogy a felnőtt lakosság nagyobbik része ilyen mértékben megvezethető lenne, és hogy ennyien nem látják, mi folyik az országban. Ilyenkor merülhet fel a kérdés: mi van, ha valójában látják, csak éppen nem érdekli őket? Elképzelhető, hogy választópolgárok tömegei hajlandóak feláldozni a demokrácia bizonyos elemeit jól csengő választási ígéretekért cserében, netán pusztán párthűségből?
Tulajdonképpen erre keresi a választ a Policy Solution friss elemzése is. A politikai elemző intézet kutatói arra voltak kíváncsiak: miért támogatnak a választók olyan jelölteket, akik szembe mennek a demokratikus normákkal, illetve ha a magyar embereknek dönteniük kell a demokrácia támogatása és a párthűség, vagy bizonyos politikai érdekek követése között, vajon mit választanak. Ennek kiderítésére a most megjelent tanulmány szerzői egy korábbi, hét európai országra (Észtország, Lengyelország, Németország, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Ukrajna) kiterjedő vizsgálatra építve végeztek elemzést Magyarország helyzetével kapcsolatban.
Fontos megjegyezni, hogy az elemzés olyan reprezentatív kutatáson alapul, amelyet a Závecz Research 2023. június 27. és július 11. között, vagyis több mint egy évvel ezelőtt végzett, összesen 1014 válaszadó bevonásával, akikkel átlagosan 25 perces interjúkat készítettek. A kérdőíves felmérést jelöltválasztási teszt előzte meg, amely alapján nem, életkor, régió és iskolai végzettség szerint történt a kvótás mintavétel. Látni kell tehát, hogy az igen összetett és időigényes kutatási módszer miatt a Policy Solutions elemzése nem egészen a jelenlegi politikai és társadalmi környezetben mutatja be az ország helyzetét. Sok minden megváltozott tavaly nyár óta, jelnetősen átalakult péládul a hazai politikai paletta, megjelent a színen a Magyar Péter-féle Tisza Párt, aminek felbukkanására és sikerére a felmérés idején természetesen még senki nem gondolhatott. Az eredmények azonban ennek ellenére is tanulságosak lehetnek a magyarországi demokrácia állapotát illetően.
Még a fideszesek is látják
Érdekes adaléka a kutatásnak, hogy mielőtt megvizsgálták volna, mennyiben hajlandóak a magyar választók feláldozni a demokráciát a párhűség vagy a politikai érdekek oltárán, az elemzők arra is kíváncsiak voltak, mennyire vannak egyáltalán tisztában az emberek a demokrácia fogalmával. Az eredmények azt mutatják:
a magyar válaszadók demokratikus kompetenciaszintje elmarad a korábban elemzett európai országok választóinak szintjétől.
Míg a vizsgált országok közül a kutatók által kidolgozott módszer szerint Svédország bizonyult a demokratikusan leginkább kompetensnek 85 százalékos eredménnyel, addig ez a szint Magyarországon volt a legalacsonyabb, ahol egy hipotetikus politikai megnyilatkozások értékelésére épülő kérdéssor alapján a válaszadók 72 százaléka bizonyult „demokratikusan kompetensek”. Ez egyébként 3 százalékpontos elmaradást jelent a listán második legalacsonyabb eredménnyel szereplő Ukrajnához képest.
Mindemellett az is kiderült, hogy a demokratikusan kompetens válaszadók aránya jóval az átlag alatt volt az erősen vallásos (55 százalék), a politikával saját bevallásuk szerint nem foglalkozó (63 százalék) és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező (65 százalék) állampolgárok körében. Természetesen a párválasztók tekintetében is látványos eltérések mutatkoztak. Míg a Fidesz-KDNP támogatóinak csak 69, a Mi Hazánk szimpatizánsainak pedig 71 százaléka tudott különbséget tenni a demokratikus és a demokratikus elveket sértő fiktív kijelentések között, addig az ellenzéki összefogás szavazóinál ez az arány 90 százlék volt, a demokratikusan legkompetensebb választóknak pedig a Magyar Kétfarkú Kutya Párt támogatói bizonyultak.
A demokrácia fontosságát illetően ezzel szemben némileg jobb a helyzet, Magyarországon ugyanis 10-ből 8 válaszadó monda azt, hogy valamennyire vagy nagyon fontos számára, hogy demokráciában éljen. Ezzel az eredménnyel a vizsgált országok közül hazánk a középmezőnybe tartozik, a pártpreferenciák tekintetében viszont nálunk is nagy a szórás. A kormánypárti szavazóknak például mindössze 60 százaléka tartja nagyon fontosnak, hogy demokratikusan kormányzott országban éljen, ami azért érdekes, mert ennél még a szélsőjobboldali Mi Hazánk szimpatizánsai is elkötelezettebbnek mutatkoztak (68 százalék) a demokratikus értékek iránt.
Átlagosan tehát fontos a magyaroknak a demokrácia, a felmérés adatai alapján azonban jelentős az elégedetlenség annak állapotával kapcsolatban. Mint kiderült, a válaszadók mintegy kétharmada (67 százalék) elégedetlen a magyarországi demokrácia állapotával, és úgy véli, hogy hazánk kormányzása nem demokratikus (64 százalék). A kormánypárti táborban persze jóval kevesebben vélekednek így, ám még így is meglepő, hogy tízből négy Fidesz-szavazó elégedetlen a hazai demokrácia minőségével (42 százalék), és ugyancsak megdöbbentő, hogy
a fideszesek 37 százaléka szerint Magyarország kormányzása nem demokratikus.
Jóval megengedőbbek
Az elemzés arra is kitér, hogy mennyiben hajlandóak felelősségre vonni a választok a demokratikus normákat megsértő politikusokat, például pusztán azáltal, hogy nem szavaznak rájuk. Az eredmények azt mutatják, hogy az átlagos magyar választópolgár ugyan hajlamos erre, ám jóval kisebb mértékben, mint a korábban vizsgált más országok szavazói. Magyarországon a büntetés átlagos mértéke -4,8 százalék, vagyis ennyi az aránya azoknak a szavazóknak, akik hajlanak arra, hogy elforduljanak egy általuk egyébként favorizált jelölttől, amennyiben az illető antidemokratikus nézeteket hangoztat. A vizsgált országok közül ez az arány a legalacsonyabb, tehát nálunk pártolnak el a legkevesebben az antidemokratikus jelöltektől, miközben a lista élén álló Svédországban az ilyen értelemben vett átlagos „büntetés” mértéke -10 százalék. Nem meglepő, hogy itthon a kormánypártok támogatóinál a legalacsonyabb a büntetés mértéke: mindössze -2,7 százalék. A Fidesz-KDNP szimpatizánsai egyértelműen a legelnézőbbek a demokrácia megsértésével szemben, ráadásul nem is csak a hazai viszonyok között, de nemzetközi szinten is.
A felmérés szerint az egyik legfontosabb tényező, amely befolyásolja az antidemokratikus magatartás büntetésének mértékét: a pártszimpátia. A korábbi nemzetközi kutatások eredményeivel összhangban a magyarországi adatok is azt bizonyítják, hogy a párhovatartozás felülírja a demokratikus értékeket. A friss adatok alapján viszont a magyar választók nemzetközi összehasonlításban nemcsak a legkevésbé tudatosak a demokrácia kérdésében, de egyben a leghűségesebbek is a politikai közösségükhöz.
A magyar válaszadók a kutatásban használt összes politikai kérdésben megalkuvónak bizonyultak, és hajlandóak voltak feláldozni a demokratikus értékeket, ha az általuk preferált politikákról volt szó. Így például bár a demokratikus normákkal szembemenő politikusok a fent említett módon Magyarországon átlagosan 4,8 százalékponttal alacsonyabb szavazati arányra számíthatnak, ezt a veszteséget jelentősen kompenzálhatják, ha az azonos nemű párok jogaira vonatkozóan a választóknak szimpatikus politikát képviselnek.
A többi közpolitikai kérdés tekintetében is hasonló a helyzet. A 4,8 százalékos szavazatvesztést a választók által preferált bevándorlási politika támogatása révén 10,3 százalék, vonzó védelempolitikai ajánlattal 10,3 százalék, míg a jövedelemadó és az oktatáspolitika terén tett kedvező ígéretekkel 9,6 százalékos szavazatarány-többletet lehet elérni.
Egy antidemokratikus jelöltet a hatalmon lévő Fidesz szavazói jutalmaznak a leginkább, amennyiben az illető az azonos nemű párok jogaira (+12,5 százalék) vagy a védelempolitikára vonatkozóan (10,9 százalék) számukra kedvező ajánlattal áll elő. A kormánypártok szavazóit azonban érdekes módon a bevándorlás témája mozgatja meg a legkevésbé, ami mindössze 5,4 százalékos többletet képes eredményezni.
A kutatás szerint a demokratikus érékek feladásával összefügg a polarizáció mértkéke is, amely a vizsgált országok közül Ukrajnában és Magyarországon volt a legjelentősebb. Mivel Magyarországon az azonos nemű párok jogainak kérdése bizonyult a legerősebben polarizáló politikai témának – legalábbis a tavaly nyári adatfelvétel idején –, ez az a terület, ahol a megkérdezettek a leginkább hajlandóak engedni a demokratikus értékekből. Ez azonban nem egyedi eset, mivel Spanyolország kivételével az összes vizsgált európai államban hasonló korreláció volt megfigyelhető az erős polarizáció és a választók azon hajlandósága között, hogy az azonos nemű párok jogaival kapcsolatban általuk preferált politika érdekében feladják demokratikus elveiket.
Hiba volna viszont azt gondolni, hogy a legmegosztóbb politikai témák egyben a legfontosabbak is a választók számára. Egyáltalán nem ez helyzet. Magyarországon ugyanis a megkérdezettek éppen az egyébként legerősebben polarizáló témát – az azonos nemű párok jogait – tartják a legkevésbé fontos politikai kérdésnek. A vizsgált témák közül a kutatásban résztvevők sokkal fontosabbnak tartják például az adózás és az oktatás kérdését. Mindezek alapján jól látható, hogy a politikusoknak kulcsszerepük és megkülönböztetett felelősségük van a közbeszéd alakításában, valamint abban, hogy milyen politikai témák kerülnek a középpontban. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy hangzatos ígérettel, vagy éppen egy megosztó téma felszínen tartásásával ezek szerint úgy lehet elterelni a figyelmet a demokrácia intézményeit fenyegető törekvésekről, hogy annak semmi nyoma nem fog látszódni a következő választás eredményein.
