Október 1-jén 150-ről 195 forintra drágul a Magyar Nemzet. Hasonlóra legutóbb 2002 augusztusában, néhány hónappal az első Orbán-kormány bukása után volt példa, amikor 98-ról 145 forintra emelték a jobboldali napilap árát. Akkor Liszkay Gábor főszerkesztő a Magyar Nemzet elleni kormányzati támadással – elsősorban az állami hirdetők távozásával – indokolta a drasztikus húzást. Most súlyosabbnak látszik a helyzet: több mint 25 kiadói, illetve szerkesztőségi dolgozó elbocsátására kerül sor a héten, és ezzel párhuzamosan a lappal szoros szakmai együttműködésben álló HírTv Zrt.-nél is komoly megtakarító intézkedéseket vezetnek be. A költségcsökkentést hivatalosan nem indokolták, de az elmúlt hónapok fejleményei tükrében az intézkedés nem nevezhető meglepőnek. A nyár elején elfogadott reklámadó, az állami vállalatok hirdetési kiadásainak tervezett koncentrációja és a médiapiac várható változásai egyaránt megszorítások bevezetésére késztetik az elmúlt kormányzati ciklusban feltőkésített jobboldali médiumokat.
Szimbiózis
A reklámadó már tavaly év végén a politika napirendjén volt, de a választások után sokáig úgy tűnt, hogy ezt csak a kampány miatt lengette be Lázár János és az általa vezetett Miniszterelnökség. Aztán június 1-jén az atv.hu-n váratlanul megjelent egy rövidke hír, miszerint az új kabinet mégis fontolgatja a különadó bevezetését. Másnap L. Simon László, akit azóta Orbán Viktor a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárának nevezett ki, szinte minden előzmény nélkül beterjesztette az Országgyűlés elé az erről szóló törvényt. A Fidesz-közeli médiabirodalom elöljáróit is váratlanul érte az előterjesztés: lobbizásra, egyezkedésre sem esély, sem idő nem volt. Arról már korábban beszámoltunk, mennyire érzékenyen érinti a jogszabály a kormánypártiként ismert médiaportfólió állásait. (Erről részletesen lásd: Egy valódi szabadságharc, Magyar Narancs, 2014. június 19.) Becslések szerint a HírTv Zrt.-nek 314 milliót, a Mahir Zrt.-nek 18 milliót, a napilapot kiadó Nemzet Kft.-nek 10 milliót, a Class FM-et üzemeltető Advenio Zrt.-nek 29 milliót kell befizetni az államkasszába – egyedül a különadó címén. Komoly teher az adó a köztéri hirdetések értékesítésével foglalkozó Publimont Hirdetésszervező Kft.-nek is, amely 362 millió forintos pluszkiadással kalkulálhat. De szív az új sarccal a Metropol ingyenes napilapot kiadó MTG Metro Gratis is: az új törvény miatt Fonyó Károly cégének extra 18 milliót kell kiperkálni egy év alatt.
Az említett cégek mindegyike Liszkay Gábor vagy Simicska Lajos közvetlen üzlettársainak tulajdonában van. Számos legendával ellentétben ugyanakkor az egykori pártpénztárnok nem vesz részt a lap irányításában. Az operatív munka hosszú idő óta Liszkay kezében összpontosul: ő igazgatja a napilapot, a tévét és – Nyerges Zsolt felhatalmazásával – „tulajdonosi megbízottként” ő felel a Class FM-ért is. A tulajdonosok a HírTv-t, a Nemzetet és a Class FM-et összehangolt stratégia szerint vezetik: noha külön társaságokról van szó, a gazdasági kérdésekben formálisan mindhárom cégnél Csizmadia József Benedekné ügyvezető dönt. Ez nem csupán az irányítást könnyíti meg; az egységes üzleti vezetés lehetővé teszi azt is, hogy a tulajdonosok kombinált csomagokat kínálhassanak a hirdetőknek. A Class FM mellett a Magyar Nemzet Üllői úti szerkesztőségének épületében üzemel a Lánchíd Rádió is, amely részben a Liszkay és a Nyerges Zsolt vezette infocenter.hu tulajdonában van, és szintén a portfólió részét képezi.
A most tervezett intézkedésekből úgy látszik, hogy a tulajdonosok praktikusan járnak el, és nem terítik szét a terheket, hanem igyekeznek az egész birodalmat sújtó adócsomagot egyként kezelni. „Közös a kassza” – fogta rövidre egy szerkesztőségközeli forrásunk, aki szerint ezt mutatja az is, hogy megszorításokra kerül sor a Lánchíd Rádiónál is, pedig a szolgáltató zrt. reklámbevétele nem is éri el az 500 millió forintot, tehát papíron nem alanya a különadónak.
A megszorítások az összes szolgáltatóvállalatot érintik, és mivel az adóelőleget augusztus 20-ig be kellett fizetni az érintetteknek, már folyamatban van az állományok szűkítése. A Magyar Nemzetnél – ideértve a kiadót, az offline és az online szerkesztőséget – jelenleg nagyjából kétszázan dolgoznak; közülük huszonöt-huszonhét kollégának mondanak fel ezen a héten. Szerkesztőség környéki forrásunk megerősítette a Népszabadság információit, melyek szerint olyan ismert újságírók is a távozók között szerepelnek, mint Torkos Matild, Ugró Miklós, vagy a több mint huszonöt éve a lapnál dolgozó Prima-díjas szerkesztő, Lőcsei Gabriella. A vidéki tudósítóhálózat eddig főállásban dolgozó riporterei a jövőben külsőzni kényszerülnek, csökkennek a kocsipénzek, és szó van a Magyar Nemzet magazinkiadványának karcsúsításáról is. A borúlátóbbak egyenesen a napilap extra kiadványainak komplett megszűnésétől tartanak.
A HírTv-nél is talán csak annyiban jobb a helyzet, hogy kevesebb felmondásra kerül sor. A tévénél nagyjából 300-an dolgoznak – igaz, közülük nincs mindenkinek munkaviszonya –, viszont a külsős hálózat leépítése a nyár közepén elkezdődött. Több külső gyártású produkciót is megszüntettek: áldozatul estek a megszorításoknak a Sportré és a Stopper című sportműsorok, és megfelezték a sportszerkesztőség létszámát. Véget ért a többi adáshoz képest költségesnek ítélt Retrográd című múltidéző sorozat és az Ikon kulturális beszélgetőműsor. Csökkentek a cafeteriajuttatások, valamint műsorvezetők elbocsátására is sor került. Egy korábbi munkatárs elmondása szerint jelenleg a Szentendrei úti stúdió két terminálja közül takarékossági okokból csak az egyik van használatban.
Érzékelhető csalódottság lett úrrá a riportereken, a szerkesztőség és a stúdiók környékén. Az elmúlt tizennégy évben – amióta Liszkay Gábor vezeti a lapot – a Magyar Nemzet óriási szolgálatot tett a jobboldalnak. A lapnak 2002 után elévülhetetlen szerepe volt az ellenzékbe szorult jobboldali tábor egyben tartásában. Az újságírók és szerkesztők többsége sosem csinált titkot abból, hogy a Fidesz sikeréért dolgozik, de épp ez teremtette meg a közös platformot a kollégák között, és tette lehetővé, hogy jól működő munkaközösségek alakuljanak ki. A HírTv 2004-től került „körön belülre”, a Lánchíd Rádió pedig 2007-től kezdett sugározni a budapesti 100,3 MHz-es frekvencián. Az ellenzéki évek alatt jelentős befektetések és erőfeszítések árán sikerült egységessé kovácsolni a kormányváltást akaró olvasó-, néző- és hallgatóközönséget.
Túszejtés
A politika eleinte nem maradt hálátlan: 2010 után az állami nagyvállalatok nagy kedvvel hirdettek a Nemzet-csoport bástyáinál. A HírTv-ről nincs mérhető adat, de a Kantar Média mérései szerint például az állami cégek listaáron majdnem kétszer annyi értékben (3,183 milliárd forint) vásároltak felületet a Magyar Nemzetben 2010 és 2014 között, mint az azt megelőző négy évben (1,597 milliárd forint). A lapnál és a tévénél dolgozók most óriási csalódásként élik meg, hogy miközben az országgyűlési kampányban a kormánypárti sikeréért küzdöttek, a Fidesz hirtelen cserben hagyja őket és bajtársaikat. Nemrég épp a reklámadót jegyző L. Simon László körül forrt fel a levegő, amikor egy sajtótájékoztatón összeszólalkozott a HírTv riporterével, Bodacz Balázzsal. Az államtitkár nehezményezte a tudósító kérdését, hogy mikor készül el végre teljes egészében a Várkert Bazár. Az államtitkár erre azzal válaszolt, hogy 200-300 év múlva, de „inkább az a kérdés, hogy ki fogja felügyelni, és a HírTv 200-300 év múlva lesz-e abban a helyzetben, hogy erről tudósítson”. (A riporter szerint ezek után a képviselő kamerán kívül egyenesen azzal támadta le őt és stábját, hogy ha ilyen kérdésekkel zaklatják, akkor „nehéz lesz az élet a HírTv-nél”.)
A másnapi, szeptember 5-i Magyar Nemzet címlapja „Megfenyegették a HírTv-t” szalagcímmel jelent meg. A jobboldali közönség nehezen emésztette meg az esetet: a Lánchíd Rádió betelefonálós műsorában például igen parázs hozzászólások hangzottak el, és noha voltak, akik L. Simon pökhendiségére panaszkodtak, több hallgató a Fidesz nevében kikérte magának a provokatív kérdéseket. L. Simon esete azért is keltett nagy vihart, mert semmi köze nem volt azokhoz a napirenden lévő intézkedésekhez, amik sérthetik a médiabirodalom tulajdonosainak érdekeit. (Eddig a Magyar Nemzetben a reklámadón kívül csak a nagy útépítő cégekre visszamenőleges hatállyal kivetni szánt különadó és a mezőgazdasági nagybirtokok támogatásának visszavágása miatt érte kritika a kormánypártokat.) A szerkesztőségbe százával érkeztek a reklamáló levelek a Fidesszel szembeni kritikus újságírói hozzáállás miatt. Voltak ugyan, akik az államtitkár fölényességét kifogásolták, de ők voltak kevesebben.
L. Simon azóta ugyan elnézést kért a tévé nézőitől, de a folyamatra rálátó beszélgetőpartnerünk elmondása alapján a szerkesztők közül többen ekkor döbbentek rá, hogy az újság közönsége sokkal inkább a kormánypárthoz, mint hozzájuk lojális. Idézett forrásunk elbeszélése szerint a lapot és a tévét olyannyira a Fidesz szavazói bázisa tartja el, hogy Liszkay ha akarná, sem merne a kormánypárttal szembefordulni. „A Nemzet a Fidesz vagy még inkább a fideszesek túsza” – fogalmazott forrásunk, aki szerint néhány nyíltan Orbán- vagy kormánykritikus cikk akár ezres nagyságrendű visszaesést okozhatna az előfizetők számában, a riportereknek és újságíróknak pedig elviselhetetlen nyomást kellene elviselniük az olvasók és nézők részéről.
Melegít a cseresor
A reklámadó azonban csak az egyik oka a megszorításoknak; a tavalyi adatok alapján a HírTv például még a 314 milliós különadó befizetése után is bő 200 milliós adózott eredménnyel zárhatná az évet, valamint a Nemzet Lap- és Könyvkiadó sem rokkan bele az évi 10 milliós extra kiadásba. A költségcsökkentésről valójában csak azt követően születtek meg az első döntések, miután az index.hu megírta, hogy Orbán Viktor a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség (NKÜ) felállításán gondolkodik.
Épp azon a pénteken, amikor a HírTv nekiugrott L. Simon Lászlónak, egy fontos kormányhatározat jelent meg a Magyar Közlönyben. Ebben a kormány arra kérte a Miniszterelnökséget vezető minisztert, Lázár Jánost, hogy szeptember 15-i határidővel – a fejlesztési miniszter Seszták Miklós és a nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály bevonásával – terjessze elő a költségvetési, illetve állami tulajdonban lévő szervezetek reklám- és kommunikációs költségeinek központi elosztásáért felelős hivatal terveit. Az NKÜ terve nem számított újdonságnak, ám a kormányzati szándék hivatalosan ekkor került nyilvánosságra. Ezen túl egy központi hatóság dönt majd arról, hogy az egyes nagyvállalatok – mint például a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Villamos Művek, a Magyar Turizmus Zrt. vagy akár különböző minisztériumok – hol hirdetnek a jövőben. Az állami cégek médiafoglalásairól és médiaterveiről szóló közbeszerzéseket az elmúlt négy évben jelentős részben Patonai Péter révén az Inter Media Group (IMG) nyerte, igaz, jutott szerződés a Bell & Partners és a Young & Partners médiaügynökségeknek is. (Korábban a hvg.hu cikkezett arról, hogy Patonainak évtizedes a baráti kapcsolata Simicskával, és az IMG ügyfelei között szinte az összes jelentősebb Simicska-közeli cég felbukkant az elmúlt években, a Publimonttól a Mahirig.) Egy hozzávetőleg évi 42-47 milliárdos piacról van szó, melynek felosztásában korábban a Simicska-birodalom cégeinek és kijáró embereinek döntő befolyása volt, rendre a saját vagy a baráti cégekhez irányították az állami költéseket.
A Kantar adatai szerint a Magyar Nemzet elmúlt négy évében az elkönyvelt teljes reklámbevétel nagyjából egyharmadát állami cégek állták. Hasonlóak az arányok a Publimontnál: ott az elmúlt négy év alatt listaáron 40,7 milliárd forint reklámbevételt könyvelhettek el, és ebből 13,4 milliárd jött állami hirdetőtől.
A Metropol a hirdetési bevételei átlag negyedét szedte be különböző állami vállalatoktól vagy szervektől, a Class FM-nél pedig a négy év alatt a listaáron számított 54 milliárdos bevételből 5,8 milliárdot tettek ki az állami tulajdonú vállalatok hirdetései. Ennek a világnak, úgy tűnik, vége. A piaci források most arról beszélnek, hogy a vártnál is jelentősebb médiapiaci átrendeződésekre lehet számítani. Elsőként a Figyelő adott hírt arról, hogy az NKÜ informálisan Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó irányítása alatt kezdheti meg működését, és az elmúlt hetek eseményei, illetve a hvg.hu hírei alátámasztják ezt az értesülést. Az NKÜ-nek várhatóan akkora hatalma lesz, hogy az már a „nagy médiajátékosokra” is komolyan hat. Az RTL és a Tv2 teljes költésében az állami hirdetések a piaci bevételekhez mérten ugyan nem játszanak akkora szerepet, de azért négy év alatt az állami vállalatok így is elköltöttek 12,48 milliárd forintot a Tv2-nél és 4,739 milliárdot az RTL-nél. Elsőként a hvg.hu írt arról, hogy pénteken Lázár János beterjesztett egy törvénytervezetet, amely ideiglenesen megtiltaná a nagy kereskedelmi tévéknek, hogy pénzt kérjenek a kábelszolgáltatóktól. Ennek elfogadása milliárdos nagyságrendű érvágást jelentene mind a Tv2-re, mind az RTL-re nézve, utóbbi ráadásul közel 4 milliárd forintnyi különadót egyébként is köteles befizetni az államkasszába. Ez egy újabb jogi ütközetet is előrevetít a kormány és az RTL között, a csatorna ugyanis már 2010-ben megállapodott a médiahatósággal arról, hogy 2015-től – a digitális átállás lezárultával – szedhet programdíjat a szolgáltatóktól. Piaci spekulációk szerint a cél kettős lehet: egyaránt eladósorba taszítani az RTL-t és a hivatalosan Simon Zsolt vezérigazgató és Yvonne Dederick gazdasági igazgató tulajdonában álló, ám a média világát ismerők szerint Simicska köreihez sorolt Tv2-t. Továbbra is tartja magát az a híresztelés, hogy a fejlemények egyik kedvezményezettje a tévés piacra vágyó filmügyi biztos, Andy Vajna lehet. A hvg.hu már azt is tudni véli, hogy miközben a stratégiát Habony Árpád alakítja, az NKÜ vezetője jó eséllyel Giró-Szász András egykori kormányszóvivő lesz.
