A Fidesz új eszköze: álellenzéki jelöltek a kormánypárt közelében

Belpol

Mi a közös Józsefvárosban, Ferencvárosban, Szegedben és Egerben?

Az idei önkormányzati választás előtt megfigyelhető tendencia, hogy a Fidesz több helyen is olyan jelöltet támogat, aki korábban más párt, a legtöbb esetben az MSZP tagja volt (néhány esetben pedig a DK vagy az LMP tagja). Ha nem is mindig nyíltan áll mögéjük az állampárt, az ezeket a jelölteket indító civil szervezeteknek hol több, hol kevesebb köze azért lehet a Fideszhez.

„A Fidesz erre jó ideje tudatosan készülhetett – mondta el lapunknak László Róbert, a Political Capital választási szakértője –, több helyen megfigyelhető, hogy nem felépítenek valakit az ellenzéki jelölttel szemben, hanem maguk mellé állítanak korábban más pártok közelében mozgó politikusokat, akik már ismert és népszerű arcok helyben.” László Róbert úgy véli, ha előfordult is ilyen korábban, ez a módszer az idén vált a Fidesz tudatos stratégiájává.

Keresd az igazit!

Keresd az igazit!

Fotó: Sióréti Gábor

 

Míg a 2018-as országgyűlési választásokon kamupártok jelöltjei indultak tömegével, addig az önkormányzati választáson ez már nem jellemző. László Róbert szerint a „kamu” jelző használata ugyan indokolt lehet mindkét esetben, de meg kell különböztetni az akkori kamujelölteket a mostaniaktól. „Az országgyűlési választások előtt elszaporodó kamupártok elsősorban a százmilliós nagyságrendű kampánytámogatásokra utaznak, az önkormányzati és az EP-választások idején pedig eltűnnek. A mostani kamujelöltek mások: itt nincs állami támogatás, nekik politikai feladatuk van, mégpedig az ellenzéki választók megosztása.” A szakértő szerint ez a megtévesztő funkció önkormányzati választáson nagyobb eséllyel működhet, ha helyben tényleg ismert jelöltekről van szó.

A csütörtökön megjelenő lapszámunkban összeszedtük az álellenzéki indulók példáit, megnéztük Szeged, Eger vagy néhány budapesti kerület példáját és arról kérdeztünk baloldali politikusokat, mit gondolnak a jelenségről és hogyan kezelik azokat.

A lapot csütörtöktől megvehetik az újságárusoknál, és itt fizethetnek elő:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.