Maximális fordulatszámra kapcsolhat jövőre a felsőoktatási hallgatócsere. A felvételi kötelező kellékévé tett nyelvvizsga a legrosszabb forgatókönyv szerint akár az érettségizők felét kizárhatja az egyetemekről. (A tavaly ősszel felvett egyetemisták alig 48 százaléka rendelkezett nyelvvizsga-bizonyítvánnyal, és főként a vidéki, illetve a kisebb egyetemek, főiskolák számíthatnak erőteljes visszaesésre.) Az Oktatási Hivatal ennél óvatosabb becslése szerint 2020-ban 20–25 százalékkal kevesebb diák fogja elkezdeni felsőfokú tanulmányait, holott 2006 és 2016 között már így is több mint 140 ezer hallgatóval csökkent a magyarországi hallgatók összlétszáma – ami nem független az eleve külföldi egyetemre felvételiző magyar diákok növekvő számától. A hallgatói szerződések 2013-as bevezetése (a „röghöz kötés”) óta 40 százalékkal nőtt a külföldön tanuló diákok aránya.
A magyar diákok elvándorlásával, a korcsoport fogyatkozó számával és a kormány egyre erőteljesebb továbbtanulás-ellenes kampányával párhuzamosan zajlik egy másik folyamat is: a külföldi hallgatók száma évről évre, töretlenül emelkedik. Az Oktatási Hivatal adatbázisa szerint 1980 és 2010 között a Magyarországon tanuló külföldi hallgatók száma 2700 főről 15 889-re, azaz 588 százalékkal nőtt, miközben a világtrend 382 százalék volt. A folyamat az elmúlt években felgyorsult: tavaly ősszel már 32 ezer külföldi diák kezdte meg tanulmányait valamely magyar felsőoktatási intézményben. (Magyarországon a külföldi hallgatók aránya magasabb, mint az OECD-országok átlagában.)
Befogadók
Mindeközben az egyik legjelentősebb egyetemi rangsorban (US News Global Rankings) hátrébb csúsztak egyetemeink; jelenleg csupán az ELTE van benne az első ötszázban (489.), és összesen hat magyar egyetem az első ezerben. Az idei évtől alapítványi formában tovább működő, az ingyenes helyeket – az ígéret szerint – saját ösztöndíjrendszerrel biztosító, és a fenntartóváltást elsősorban a képzés nemzetközi élmezőnybe emelésével magyarázó Corvinusnak az ezer közé sem sikerült beverekednie magát.
A térség más országainak egyetemei közül is csak kevésnek sikerül felkapaszkodni az első ezer közé – magyarázza Berács József, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának tanulmánykötetében. – Ez „természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az egyetemek a többinél gyengébb képzést adnának (…), inkább arról van szó, hogy kevésbé felelnek meg a rangsorkészítő̋k speciális szempontjainak”. A szerzők szerint a rangsorok összeállítói főként a nemzetköziesítés (külföldi oktatók, diákok jelenléte) mértékét és az egyetemi kutatási eredményeket keveslik. A rangsorokban rendre előrébb végző intézmények egyébként évtizedek óta ugyanazok, és különösen elismertek az orvosi fakultások.
A nemzetköziesítésre évek óta nagy kormányzati figyelem hárul. A kabinet évekkel ezelőtt stratégiai célként határozta meg a külföldi diákok számának növelését a hazai felsőoktatásban. Az elmúlt 5 évben négy jelentős, a diákmobilitást befolyásoló program zajlott Magyarországon. Az elsőt a brazil kormány finanszírozta, amely 100 ezer diákot küldött szerteszét a világba tanulni; közülük kétezren Magyarországra jöttek, és legalább 6 milliárd forint bevételt hoztak a hazai egyetemeknek.
A Campus Hungary program 10 ezer magyar és külföldi diákot érintett, amire a kormány 5 milliárdot költött. Ennél jelentősebb a jelenleg is zajló Erasmus-program az Európai Unió finanszírozásában; a támogatás éves összege 2020-ra meghaladhatja a 25 millió eurót, és 2010–2018 között mintegy 30 milliárd forint áramlott Magyarországra ezen a címen. A magyar állam a Stipendium Hungaricum (SH) program révén állt bele az ügybe. A globális nyitás részeként 2013-ban meghirdetett nagyszabású, a külföldi diákok magyarországi ösztöndíjprogramjára az eredeti célkitűzések szerint 17,4 milliárd forintot kívántak elkölteni 2018-ig. Ám ennél vélhetően magasabb lesz a végszámla. 2015-ben az állam még csak évi 1,5 milliárd forintot szánt a programra, 2016-ban és 2017-ben már évi 5,5 milliárdot, tavaly pedig az 5,5 milliárdos eredeti költségvetési előirányzatot egy októberi kormányhatározattal megtoldották újabb 2,3 milliárddal; és idénre a költségvetési forrás mellé további 12,3 milliárdot tettek. Az Emmi közben azt vizsgálja, hogy mennyiben csökkenthető a fogadó intézmények működési költsége (értsd: mennyivel kevesebb támogatást kell nekik adni) a külföldi hallgatók fogadásának eredményeként.
Szép pályát futott be az SH program 2013 óta – büszkélkedett idén januárban Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. (A programot nem az Emmi, hanem a külügyminisztérium indította.) Az ösztöndíjak felajánlását valamely országban rendszerint egy gazdasági kapcsolat megerősítését célzó miniszteri tanácskozás után jelentik be, ahogy például Vietnam, Japán vagy Ecuador esetében történt. Az első évben mindössze három partnerországgal és 67 diákkal elindult kezdeményezés az idén már 65 országból 4157 ösztöndíjast vonzott. Ráadásul a külföldi diákok nyolcvan százaléka újból Magyarországot választaná – tette hozzá az állami Tempus Közalapítvány egy belső felmérésére hivatkozva.
A felfutás látványos: miközben a magyar hallgatók száma 11,5 százalékkal csökkent, a külföldieké 50 százalékkal nőtt az elmúlt években, utóbbiak aránya közelíti a 12 százalékot a honi felsőoktatásban. A növekedést elsősorban a kormány SH-programja táplálja: az itt tanuló külföldi diákok ötödét adják az SH-program résztvevői. (Az Orbán-kabinet közben egy másik, egyelőre jóval szerényebb összegből – 620 millióból – gazdálkodó ösztöndíjprogramot is indított az üldözött keresztény külföldi diákok számára.) A kormány beavatkozásainak hatására megváltozott a hallgatói összetétel is. A szocialista érában ide érkezők zöme államközi szerződések révén tanult Magyarországon, 2010-ben a külföldi diákok csaknem fele a szomszédos országok magyarlakta településeiről érkezett és a magyar nyelvű képzésekben vett részt. 2017-ben viszont 162 küldő országból fogadtak hallgatót a magyar egyetemek és a szomszédos országokból érkezők aránya 21,5 százalékra esett vissza. (A szomszédos országok diákjainak külön ösztöndíjprogramokat – CEEPUS, Makovecz – hirdetett a kormány.)
Üzleti megfontolások
A magyar Stipendium Hungaricum ösztöndíj elsősorban az arab és az ázsiai térség fejlődő országait – köztük Nigéria, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Pakisztán, Mongólia – célozza.
E téren a korábbi top tízből kiesett Izrael és Svédország, míg Kína feljö̈tt a 3., Törökország pedig a 8. helyre. A külföldi hallgatókat fogadó intézmények listáját ugyanaz a 9 egyetem vezeti, mint 2007-ben: a rangsor élén a Debreceni Egyetem áll – a Magyarországon tanuló nigériai hallgatók kétharmada jár oda –, amelyet Pécs, Szeged és a Semmelweis Egyetem követ. A legtöbb SH-s diák is Debrecenben tanul, bár az összes hallgató számához viszonyítva a Dunaújvárosi Egyetem áll az élen, mivel itt már minden 17. hallgató SH-ösztöndíjas (míg például a Semmelweis Egyetemen egy sincs – de erről később).
Az SH-program nem csupán a hallgatók tandíját és egészségbiztosítását fedezi, de havi juttatást (alap- és mesterképzésen havi
40 460, doktori havi 100 000 forint) is tartalmaz, emellett lakhatási támogatásként vagy ingyenes kollégiumi helyet, vagy legfeljebb havi
30 000 forint lakbér-kiegészítést ad. Ez hallgatónként átlag 1,8 millió forintos támogatás évente. Ezzel szemben a magyar hallgatók állami költségkerete alapképzésben 230 ezer és 1 millió forint, a mesterképzésen 450 ezer és 1,4 millió között mozog képzési területtől függően. (A művészeti, illetve az osztatlan orvosi képzéseken tanulók után ennél jóval többet, évi 1–3 milliós támogatást kapnak az egyetemek.) A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) már 2017-ben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a külföldi ösztöndíjasok kötelező elhelyezése miatt egyre több magyar diák szorul ki a kollégiumokból, felmérésük szerint országos átlagban 43 százalékos volt a kollégiumi túljelentkezés. Közben van olyan budapesti felsőoktatási intézmény, ahol a külföldi hallgatók a kollégiumi férőhelyek 15–50 százalékát foglalják el.
A Stipendium Hungaricum hátterében politikai okok állhatnak: a kormány inkább gazdasági térnyerést remél ezektől a kormányközi kapcsolatoktól, mintsem a magyar felsőoktatás erősítését a nemzetközi porondon – mondja Lannert Judit oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Zrt. alapítója a Narancsnak. A jelentkezők jó része nem üti meg a felvételi szintet, így jobb híján előkészítő kurzusokat szerveznek nekik. Ez jelentős visszalépés a szocializmus éveiben dívó csereprogramokhoz képest is, amikor versenyvizsgákat szerveztek a külföldi diákoknak. Politikai hátszélre utal az is, hogy gyakorta nem az a diák iratkozik be, mint akit kiválasztottak. A program erősen felhígítja a hazai hallgatói állományt, ráadásul elkényelmesíti az egyetemeket, hiszen az ösztöndíjas hallgatókért nem kell megdolgozniuk.
Az alap- és mesterképzésre érkezők felkészültsége a megkérdezett intézmények egybehangzó állítása szerint elég gyengécske. Erre utal az is, hogy a diplomáig eljutottaknak csak elenyésző hányadát veszik fel utána a magasabb felvételi követelményeket állító doktori iskolába, és még kevesebben képesek azt elvégezni. Ezeknek a külföldi diákoknak a magyar állam és az anyaország által biztosított ösztöndíjak, a nyugat-európainál csekélyebb tandíjak és megélhetési költségek jelentik a vonzerőt, és nem feltétlenül a hazai képzések színvonala. A jól teljesítő magyar diákok közben egyre nagyobb számban mennek angol, francia, skandináv egyetemre – és ez a tanulócsere minőségi romlással jár.
A nemzetközi felsőoktatási színtéren való sikeres szerepléshez nem elég külföldi hallgatókat toborozni – figyelmeztet Lannert Judit. Cége két nagy kutatást is végzett a Tempus Közalapítvány finanszírozásában: az egyik az alap- és a mesterképzésben, a másik a doktori iskolákban vizsgálta a nemzetköziesítés aktuális helyzetét. A több száz oldalas jelentésből kiderült, hogy a hazai egyetemek nemzetköziesedését nemcsak a pénz hiánya gátolja, hanem a csekély innováció, az oktatók és a diákok gyengécske nyelvtudása és a diákcentrikusság alacsony szintje is. A magyar hallgatókat az egyetemi évekre betöri a közoktatás, a külföldi diákok viszont elvárják a segítő, együttműködő oktatási környezetet.
A magyar egyetemek presztízskérdésnek tekintik, hogy mennyi külföldi hallgató tanul náluk. A megkérdezett egyetemi munkatársak szinte mindegyike ezt tekintette a nemzetköziesítés legfontosabb mércéjének, holott ez önmagában kétes értékű mutató – mondja Lannert Judit.
Megfizetik
Magyarországon természetesen nem csak a küldő, illetve a magyar állam ösztöndíjával tanulnak külföldi diákok a felsőoktatásban – külön csoportot képeznek a „valódi fizetős” hallgatók. Közülük a legtöbben Németországból jönnek, de például Norvégia is növelte a létszámot. Nyugat-Európából szinte kizárólag az orvosi egyetemek miatt érkeznek Magyarországra. A magyar orvosi egyetemeknek több évtizedes az előnyük a többi képzési területhez képest, mivel politikailag kevésbé érzékeny területként már a hetvenes évektől fogadhattak külföldi diákokat. Másrészt a magyar orvosképzés kedveltsége egy sajátos uniós lefölözési taktika eredménye: az unió több állama tudatosan szűken tartja saját orvosi egyetemeinek kapuit és inkább ösztöndíjat ad a külföldi tanulmányokra. A végzetteket pedig, éppen az oktatásukon megspórolt pénzt felhasználva, magas fizetéssel csábítják magukhoz – és nemcsak a saját fiataljaikat, hanem a magyar rezidenseket is. Vagyis gyakorlatilag lefölözik a magyar orvosképzést. A magyar egyetemeknek ez a helyzet a magas tandíj miatt nyereség, ám a társadalom számára mindenképpen veszteség – Lannert Judit szerint ez az agyelszívás minősített esete.
A négy magyar általános orvos-, illetve fogorvosképzést végző egyetem évek óta arra törekszik, hogy növelje külföldi hallgatói számát, amivel extra bevételre tehet szert. Ezekben az intézményekben mára csaknem a hallgatók fele, mintegy 9000 diák külföldi, akik csak tandíjként évente több mint húszmilliárd forintot fizetnek Magyarországon. Érdekes számításokkal mutatta be külföldi diákok helyi gazdaságra gyakorolt hatását Császár Zsuzsa és Alpek Levente egy tavaly megjelent, a Pécsen tanuló nemzetközi hallgatók költéseit vizsgáló tanulmányában. A külföldi diákok az ottani összhallgatói létszám 15 százaléka (zömében orvostanhallgatók), ami a város lakosságának közel 2 százaléka. A hallgatók évi 4,8–5,7 milliárd forintot költenek a városban, ami nagyságrendileg megközelíti a településen működő vállalkozások értékesítési árbevételének nettó 1 százalékát.
A jelenlegi oktatáspolitika meglehetősen voluntarista és technokrata szemléletű – állítja Lannert Judit. – A kormány jól láthatóan nagyon szeretne egy egyetemet bejuttatni a nemzetközi top 200-ba. De ez se nem méltányos, se nem igazságos a többi egyetemmel szemben. Az egész felsőoktatás minőségének emeléséhez hosszú távú programra lenne szükség. Az Orbán-kormány azonban nem bízik a magyar felsőoktatási szektorban, erre utal az innováció és az alapkutatás forrásainak elvétele, átcsoportosítása a cégekhez. A voluntarista szemléletet jól illusztrálja a felvételi nyelvvizsgához kötése is: a nyelvtudás szintjének emelése alapvetően jó ötlet, de előbb használható tudást kellene adni az iskolákban. Lannert Judit szerint ez a szabályozás puhulni fog még, hiszen a felsőoktatás fejre állna, ha a mostanihoz képest feleannyi diákot vehetnének fel 2020-ban. A kormány ugyan megpróbálja ostorral hajlítani a valóságot, de aligha sikerül neki – bár az sem elképzelhetetlen, hogy mindez csupán a kapacitáscsökkentéshez szolgáltat muníciót: ha nincs diák, akkor kisebb és kevesebb egyetemre van szükség.
