„Méltatlannak érzem a magyarázkodást is. Minden intézmény más eset, és alighanem a történtek értékelése is nézőpont kérdése” – háborgott Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, amikor lapunk arról faggatta, nem tart-e attól, hogy a kulturális intézmények vezetőinek sorában Pálinkás József (Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal), Hammerstein Judit (Balassi Intézet), illetve Prőhle Gergely (Petőfi Irodalmi Múzeum) után ő lehet a következő, akit elmozdíthatnak posztjáról. Mert a koreográfia nagyon hasonló: a kormány neki is a Magyar Időkben üzent először. „Szerintem a rendezőt és azt, aki hagyta, hogy bemutassák, nem lenne túlzás megrontással vádolni” – írta egy „olvasó” a Billy Elliot-előadásról. Ókovács pedig riadtan magyarázkodott és keresztény évadot ígért.
Alig ült el a botrány, máris megjelent az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése, amelyet az újra kormányzati csatornává avanzsált Hír Tv úgy interpretált, hogy „rosszul gazdálkodott a közvagyonnal az Operaház. Az Állami Számvevőszék az intézmény 2012 és 2015 közötti gazdálkodását vizsgálva úgy találta, hogy nem volt átlátható és szabályszerű a közpénzek felhasználása, és bár volt belső ellenőrzés, az nem működött megfelelően”.
Több menetben
A főigazgató szerint az intézményt folyton vizsgálják, ráadásul az ÁSZ-ellenőrzés jóval a Billy Elliot-botrány előtt indult. Még az sem segített, tesszük hozzá mi, hogy a beruházásban, illetve az Operaház körül mindazok szerepet kaptak, akiknek kellett: az Orbán Viktor feleségével közismerten baráti viszonyt ápoló Zoboki Gábor építész, az Orbán vő Tiborcz Istvánnal korábban közös üzletet vivő West Hungária Bau, Mészáros Lőrinc családi jó barátjának, Szeivolt Istvánnak az érdekeltségi körébe tartozó Épkar Zrt., sőt az Orbán Ráhellel jó viszonyban lévő Zsidai Zoltán Roy vendéglátós is.
Tavaly decemberben szintén a sajtóból értesült a főigazgató arról, hogy „intendánst” neveztek ki föléje Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának, a Liget-projekt irányítójának személyében. (Állítólag azért őt, mert Fürjes Balázs, a kormány építőembere és újabban Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár nem vállalta a megbízást.) Az Operaház felújításának és a Kőbányai úti Eiffel Műhelyház kialakításának levezénylését pedig a Városliget Zrt. által létrehozandó projektcégre bízták. Az Operaház vezetésének minden szerződést és dokumentumot át kell adni. A döntéshozókat furcsamód nem zavarta, hogy az ÁSZ jelentése a Városliget Zrt.-ről valahogy nem akar megszületni. A Magyar Narancs kérdésére az ÁSZ azt válaszolta, hogy „a vagyonmegőrzési és gazdálkodási tevékenységének ellenőrzése még folyamatban van”. Lassan két éve dolgoznak rajta.
Legutóbb, február végén a Pesti Srácok támadta be Ókovácsot: hosszú cikk taglalta, hogy az Operaház miként üldözi el a magyar balett-táncosokat, hogy külföldiekkel töltsék be a helyüket. Ókovács ismét magyarázkodni kényszerült, de az adok-kapok aligha zárult le, mivel Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora is beszállt a vitába. Ókovács Szilveszter egyelőre nem akarja elhinni, hogy „Solymosi Tamás balettigazgatót, aki épp 115 kis magyar balettnövendéket nevel még komolyabb utánpótlásunk érdekében, vagy engem, aki tényleg a magyar kultúrával kelek és fekszem, nemzetietlennek lehetne beállítani. 2011 őszén, még az első héten Tamás vett rá, hogy nagyobb, szebb koronás címert tegyünk az Operaház nézőtere fölé, a londoni Covent Gardenéhez hasonlót – otthonomon tizenöt éve Wittner Mária varrta zászló leng.” (Ókovács Szilveszter 2011-től 2013-ig az Operaház kormánybiztosa volt, 2013-tól pedig a főigazgatója.) Lojalitását amúgy jól mutatja, hogy négy éve maga ajánlotta fel Orbán Ráhelnek és Budapestre kiránduló svájci iskolatársainak az Operaház állami méltóságok számára fenntartott királyi páholyát.
A régi emlékek és érdemek azonban idővel elhalványulnak. Az Opera-beruházást egy salátatörvénybe csomagolt módosítással csavarta ki kezéből az Országgyűlés tavaly decemberben. Ókovács nem tagadja, hogy „az Operának ebbe beleszólása nem volt”. Mint ahogyan a Baán kinevezéséről szóló döntés is „felettük született”. A főigazgató ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy „nagy tapasztalattal bíró, konszenzuális kolléga került a projekt élére”. Ennek éppen négy hónapja – szúr oda azért a végén. Nem véletlenül; hiába az új főnök, a beruházás továbbra is egy helyben toporog.
Nehéz indulás
Az Operaház korszerűsítése Ókovács 2013-as főigazgatói pályázatában is szerepelt. Az akkori tervek elsősorban a keletnémet gyártmányú színpadtechnika cseréjére, a zenekari öltözők megújítására, valamint egy – eredetileg Zuglóba tervezett – műhelyház kialakítására vonatkoztak. Orbán Viktor még azon az őszön bejelentette, hogy kerítenek pénzt a rekonstrukcióra – a beruházás költségét 9–10 milliárd forintra becsülték. Az Országgyűlés kulturális bizottsága 2014-ben kihelyezett ülést tartott az Operaházban, ahol az akusztika és a tűzvédelem is szóba került, és az is kiderült, hogy a Hajós utcai üzemházat annak idején rákkeltő azbeszttel szigetelték. A kettős fejlesztés első részét a kormány 2015 elején elfogadta. Az Operaház időleges bezárásával együtt járó felújításról viszont csak egy évvel később, 2016 augusztusában döntöttek. Az üzemház átépítését is tartalmazó költségkeret ekkor már 23,8 milliárd forintra rúgott.
Az Andrássy úti épületben elsősorban a színpadgépezetet kívánták lecserélni, ami önmagában is 5–6 milliárd forintot vitt volna el. De a tervezett munkálatok között szerepelt a színpad megújítása, a liftrendszer kialakítása, a nézőtéri akusztika és kényelem javítása, valamint a zenekari árok bővítése. Fontossági sorrendben ezt követte a strangok cseréje, helyiségek funkcióváltása, míg az épületen található történelmi díszítések helyrehozatala csak a sor végén szerepelt. A 2016. szeptemberi évadnyitó társulati ülés előtti sajtóbejáráson Balog Zoltán miniszter bejelentette, hogy a 2016/2017-es évad végén bezár az Operaház. Ókovács Szilveszter akkor arról beszélt, hogy több pénzre lesz szükség. A kivitelezési pályázatra ugyanis csak a West Hungária Bau Kft. vezette (mellette az Épkar Zrt.-ből és a Laki Zrt.-ből álló) W-É-L Opera Konzorcium adott be a 11,7 milliárdos mérnökárat jócskán meghaladó ajánlatot. A főigazgató észszerű spórolást emlegetett, bár a gépészet és a közönségforgalmi terek megújításáról nem akart lemondani. Az átadás határideje 2019 januárjára tolódott – ezen ugyan túl vagyunk, de a megnyitó még nagyon messze van, menet közben ugyanis nemcsak a költségek emelkedtek, hanem a tervek is változtak.
A kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési eljárás igencsak elhúzódott, így a generálkivitelezési szerződést csak 2017 októberében írták alá a konzorciummal. A büdzséből továbbra is hiányzott 7–8 milliárd. Miközben az Operaház vezetése megpróbálta kiénekelni a pénzt a kormányból, megkezdődött az Ybl Miklós tervezte épület műemléki feltárása. A rekonstrukció építészeti programjának kialakításával Zoboki Gábort, a legutóbb a Karmelita kolostort miniszterelnöki rezidenciává alakító építészt bízták meg. A részletes történelmi feltárás, a több mint 500 helyen végzett falkutatás eredményeire támaszkodva Zoboki teljes körű történeti felújításra tett javaslatot, mivel az elmúlt korok javítgatásai sokat rontottak az összképen. A páholyok, a falak, sőt még a székek is sokkal világosabbak voltak, a nagybüfé dús aranydíszítésű falai eredetileg hússzínben és türkizkékben pompáztak. Kevesebb volt a kárpit, inkább csíkos tapéta volt a falakon. Az eredeti állapot visszaállítása melletti érveit az M5 tévécsatornán leadott ötrészes sorozatban is elővezette. A teljes történeti rekonstrukció szükségességéről, illetve annak többletpénzt és -időt generáló hatásáról a Magyar Narancs is megkérdezte volna az építészt, ám Zoboki Gábor külföldi útja miatt erre nem kerülhetett sor.
„Természetesen mindenkit lenyűgöz Zoboki Gábor lelkesedése – mondta lapunknak Ókovács Szilveszter –, ugyanakkor nekem az intézményt kell vezetnem, amely nem kő meg habarcs, hanem élő valóság, és széthullik, ha a mély és minőségi munkához nem társul az éjt nappallá tévő tempó. Mi a bekerülés várható szintjei és időhatárai miatt már 2015-től a szűkebb korszerűsítésben gondolkodtunk, amelyben a technikai megújítás idejéhez igazodtak volna az egyéb munkák. Másrészt az Operaház kiemelt műemlék, amelynek már nincsenek meg az eredeti tervei. Falat kutatni 500 helyen pedig lehetetlen egy működő, közönséget fogadó épületben, márpedig e nélkül nem volt elég ismeret a kiviteli tervek elkészítéséhez. Mára megvannak a szükséges adatok és sokat érett a koncepció. Most viszont arra vár mindenki, hogy döntés szülessen: a kiindulási akarat, a technikai korszerűsítés és tisztítás, vagy a teljes történeti rekonstrukció valósuljon-e meg.”
A döntést természetesen a kormány hozza, csak azt nem tudni, mikor. Az Eiffel Műhelyház teljes műszaki tartalmának befejezéséhez szükséges kiegészítő támogatáshoz, illetve az Ybl-program megvalósításához szükséges kormányzati előterjesztés most készül a Városliget Zrt. és az Emmi gondozásában. Egyelőre az új projektcéget sem sikerült megalakítani, az ezzel megbízott Baán László miniszteri biztost, illetve a Városliget Zrt.-t azonban hiába kerestük kérdéseinkkel, lapzártáig egyik helyről sem érkezett válasz.
Nagyot álmodni
Simon Róbert Balázs fideszes képviselő az idei költségvetés tavalyi parlamenti vitájában még azt mondta, hogy a beruházás támogatási összege 30,7 milliárd forint, amelyből az idén 8,2 milliárd forintot biztosít az állam.
A 2016-ban kezdődött projekt keretében megújul az Andrássy úti épület előcsarnoka, főlépcsőháza, nézőtere, szélesebb zenekari árkot alakítanak ki, korszerűsítik a kiszolgáló létesítményeket és felújítják az Operaház homlokzatát. A képviselő akkor 2019. május 1-jében jelölte meg a megvalósítás határidejét. Kétszeresen is tévedett. Ókovács Szilveszter a Narancsnak most elmondta, az Operaház projektje két épületet érint: az Ybl-palotát az Andrássy úton, illetve a Hajós utcai üzemházat. Az előbbi önmagában is két közbeszerzés nyomán épül (színpadtechnika, illetve generál építési munkák). A színpadtechnikai projekt az eredeti kiírás szerinti költségkeretben, az ütemterv alapján halad és idén nyárra elkészülhet. Az építészeti rész lassabban megy, de szinte minden bontási munkával végeztek mindkét épületben. Túl vannak az Ybl-palota teljes pinceszigetelésén és a külső homlokzatok tisztításán, restaurálásán. Jelenleg a Dalszínház utcai lépcsőház szerkezeti bontása zajlik, új liftet építenek be, zajlik a zsöllye födémszerkezetének a cseréje és a tető szigetelésén is dolgoznak. Folyamatban van a gépészeti rendszerek és új gépek telepítése, az elektromos nyomvonalak és védőcsövek kialakítása. Másfél év telt el a zárás óta és még ugyanennyi biztosan hátra van akkor is, ha a kormány végül nem a történeti helyreállítás mellett döntene. Ha az utóbbi, vagyis az ún. Ybl-program mellett kötelezi el magát, akkor legkorábban 2021-ben nyílhat meg az Opera – összegez a főigazgató.
A beruházás végleges költsége még mindig bizonytalan. Ókovács szerint bizonyosan többe kerül 31 milliárdnál – ennyinél most tart a projekt. A drágulás mértéke szerinte 30 százalékos (már ha nem az először bemondott 10 milliárdos költséget vesszük alapállapotnak – Sz. A.), ami ilyen időtávban egyáltalán nem mondható kirívónak a főigazgató szerint, hiszen a projekt árait 2015-ös becslésekkel számították ki annak idején. Márpedig „minden munkatípus folyamatosan drágul az építőiparban a konjunktúra miatt, ráadásul az Opera-projekt rengeteg speciális szakmát és eljárást követel, arannyal, szilikáttal kell dolgozni, egyik sem lesz már olcsóbb”.
Az Operaház felújításával párhuzamosan zajlik az Eiffel Műhelyház kialakítása is. Az 1886-ban épített Északi Járműjavító épületkomplexuma 2009 óta üresen állt. A kormány 2015 nyarán bocsátotta az Operaház rendelkezésére a 22 hektáros telek 6,7 hektáros részét, rajta a mintegy 25 ezer négyzetméteres szerelőcsarnokkal. (A terület másik részén épül a Közlekedési Múzeum Liget-projektből kikerült új, a múlt héten bemutatott „átlátszó” kiállító épülete.) Az Eiffel Műhelyház 20 ezer négyzetméteres ipari műemlék csarnokába költözik az Operaház 11 gyártóműhelye, 10 milliárdos díszletparkja, 400 ezer jelmez és kellék, valamint két, az Operaházéval és az Erkelével megegyező méretű színpad, továbbá egy próbára és felvételre alkalmas zeneterem is készül. Az átadást 2017-re ígérték, de az előkészítés jócskán elhúzódott, így abban az évben csak az alapkövet sikerült letenni. A munkára két sikertelen tender után a korábban is pályázó Strabag vezette konzorciummal szerződtek 14,1 milliárdért. A csarnokrendszer tavaly novemberre jutott el a szerkezetkész állapotig. A főigazgató bízik abban, hogy a – tervek szerint elsőként elkészülő – 400 férőhelyes Bánffy teremben idén áprilisban megkezdődhet a próbaüzem, és a hónap közepén megrendezhetik az első zártkörű előadásokat is, illetve birtokba vehetik az épület fejrészét. 2019 őszén adnák át a teljes csarnokot azzal a meghagyással, hogy a remélt idei kormánydöntés nyomán 2020-ban lezárulhat ez a beruházás. Ókovács úgy véli, kicsit sem túloz, amikor azt állítja, hogy „ez operavilág-szenzáció lesz, de talán még világszenzáció is”.
Az Operaház és az Eiffel Műhelyház átadása után az addig mentőhajóként üzemelő Erkel Színház színpadi traktusát is átépíttetné Ókovács Szilveszter – a következő években erősen lobbizni akar ezért. Az a kérdés, hogy főigazgatóként teheti-e majd ezt.
