Hogy Orbán Viktor mennyire eltévedt már az elején, azt jól mutatják a nyilatkozatai. Február elejei moszkvai látogatását például „békemissziónak” nevezte, s bár elmondása szerint Putyin elnökkel a legtöbbet az ukrán konfliktusról beszélgetett, itthoni beszámolóiban a „tárgyaláson” elért más „sikereivel” foglalkozott a legtöbbet. Az idézőjelek használata ezúttal különösen indokolt, mert az ötórás megbeszélésnek valójában semmilyen dokumentált (például megállapodásban is realizált) eredménye nem volt – valamennyi „további tárgyalásokat” igényel. Még az általa legfontosabbnak ítélt gázimportbővítés is, amelyben Orbán akkori megfogalmazása szerint „a külügyminiszternek még futnia kell egy kört”.
A rezsicsökkentés biztosítása a magyar családoknak – megszólalásai tükrében ezt tartotta Orbán moszkvai útja fő hozadékának. Az ukrán helyzet annyiban került elő, hogy a miniszterelnök a bevett koreográfia szerint európai jelentőségű politikussá fújta fel magát a saját értékelésében, amikor megint a „magyar modellről” osztotta az észt. E modell lényege abban állna, hogy lehet és kell uniós és NATO-tagországként szívélyes kapcsolatokat ápolni Oroszországgal. S megint csak a saját értékelése szerint „egyre többen” látják be az EU-ban, hogy az általa járt út a követendő, lám, „egymásnak adják a kilincset” a Moszkvába látogató nyugati politikusok. (Ezzel a Putyin–Macron-találkozóra utalhatott, illetve Scholz moszkvai útjára.) Vakságát mi sem bizonyítja jobban, mint azok a – nemcsak utólag, a háborús események ismeretében, hanem már akkor, az elhangzás pillanatában is – nevetséges tirádák, amelyek szerint Magyarországnak „jégtörő szerepe” lehet az orosz–ukrán konfliktus kezelésében, mégpedig azért, mert „az országnak tekintélye van, a magyar érdekek jelen vannak a világban”, hiszen Magyarország vonzó célpontja az egymás sarkát taposó, itt befektetni kívánó üzletembereknek. Márpedig, görgetjük tovább az orbáni gondolatmenetet, saját nemzeti tőkéseinek a véleményét egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül, azaz ha ők szeretik Magyarországot, vagyis Orbán Viktort, akkor előbb-utóbb a kormányuk is szeretni fogja. De legalábbis tisztelni! Fölnézni rá!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
