Orbán Viktor és Ukrajna lerohanása

A gonosz bábu

Belpol

Békemisszió, a rezsicsökkentés és a magyar emberek védelme, siker siker hátán: Magyarország miniszterelnöke minden szépet és jót elmondott magáról az ukrajnai háború kapcsán, de cselekedetei, mint eddig annyiszor, most is szöges ellentétben állnak önmaga és kiterjedt sajtóbirodalma közléseivel. Csakhogy most minden eddiginél nagyobb a tétje kártéteményeinek.

Hogy Orbán Viktor mennyire eltévedt már az elején, azt jól mutatják a nyilatkozatai. Február elejei moszkvai látogatását például „békemissziónak” nevezte, s bár elmondása szerint Putyin elnökkel a legtöbbet az ukrán konfliktusról beszélgetett, itthoni beszámolóiban a „tárgyaláson” elért más „sikereivel” foglalkozott a legtöbbet. Az idézőjelek használata ezúttal különösen indokolt, mert az ötórás megbeszélésnek valójában semmilyen dokumentált (például megállapodásban is realizált) eredménye nem volt – valamennyi „további tárgyalásokat” igényel. Még az általa legfontosabbnak ítélt gázimportbővítés is, amelyben Orbán akkori megfogalmazása szerint „a külügyminiszternek még futnia kell egy kört”.

A rezsicsökkentés biztosítása a magyar családoknak – megszólalásai tükrében ezt tartotta Orbán moszkvai útja fő hozadékának. Az ukrán helyzet annyiban került elő, hogy a miniszterelnök a bevett koreográfia szerint európai jelentőségű politikussá fújta fel magát a saját értékelésében, amikor megint a „magyar modellről” osztotta az észt. E modell lényege abban állna, hogy lehet és kell uniós és NATO-tagországként szívélyes kapcsolatokat ápolni Oroszországgal. S megint csak a saját értékelése szerint „egyre többen” látják be az EU-ban, hogy az általa járt út a követendő, lám, „egymásnak adják a kilincset” a Moszkvába látogató nyugati politikusok. (Ezzel a Putyin–Macron-találkozóra utalhatott, illetve Scholz moszkvai útjára.) Vakságát mi sem bizonyítja jobban, mint azok a – nemcsak utólag, a háborús események ismeretében, hanem már akkor, az elhangzás pillanatában is – nevetséges tirádák, amelyek szerint Magyarországnak „jégtörő szerepe” lehet az orosz–ukrán konfliktus kezelésében, mégpedig azért, mert „az országnak tekintélye van, a magyar érdekek jelen vannak a világban”, hiszen Magyarország vonzó célpontja az egymás sarkát taposó, itt befektetni kívánó üzletembereknek. Márpedig, görgetjük tovább az orbáni gondolatmenetet, saját nemzeti tőkéseinek a véleményét egyetlen kormány sem hagyhatja figyelmen kívül, azaz ha ők szeretik Magyarországot, vagyis Orbán Viktort, akkor előbb-utóbb a kormányuk is szeretni fogja. De legalábbis tisztelni! Fölnézni rá!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."