Magyar Narancs: A háború utáni magyar pénzromlás rekordmértékű volt, de nem kivételes esemény. Milyen tényezők okozhatnak egy országban hiperinflációt?
Germuska Pál: A háborús helyzetek általában inflációt okoznak, mivel nehézzé válik a gazdaság finanszírozása – ez derül ki Thomas Sargent Nobel-díjas amerikai közgazdász 80-as években írt alapművéből is, amely az I. világháború utáni német, osztrák, magyar és lengyel inflációt hasonlította össze. Az I. világháború négy évét tekintve a 300–400 százalékos infláció megszokott volt. Hiperinflációról akkor beszélünk, ha az áremelkedés havi üteme meghaladja a 100 százalékot. A legdurvább hiperinflációk a világháborúk utáni vesztes országokban törtek ki, ahol a területi veszteségek, a gazdasági nehézségek vagy a jóvátételi kötelezettségek ellehetetlenítették a gazdaság normális működését. A németek például olyan drámai pénzromlást szenvedtek el a 20-as évek elején, hogy utána ezt csak teljes, azaz pénzügyi, fiskális és monetáris rezsimváltással lehetett megszüntetni. Sargentnek az is érdekes megállapítása, hogy mivel a hiperinfláció sokszor pszichológiai tényezőkön múlik, egyetlen drasztikus politikai lépéssel szinte egyik napról a másikra meg is lehet szüntetni – mint történt az az 1920-as években Németországban.
MN: Ott nem is kellett új pénznemet bevezetni, hiszen maradt a márka.
GP: De jó pár nullát levágtak belőle. A sikerhez elengedhetetlen az államháztartási stabilizáció, a gazdálkodás rendbetétele és jelentős külső hitel, amivel az új valuta stabilitását meg lehet teremteni. Épp ezek a feltételek hiányoztak sokáig a magyar gazdaság számára a II. világháború után.
MN: Mennyire volt speciális az akkori magyar helyzet?
GP: A háborúvesztést követő megszállás idején a szovjetek maguk is bocsátottak ki hadipengőt, ezzel elárasztották a gazdaságot. Eközben elvitték az aranykészletet, a készpénzkészletet, árukat vontak ki és az 1–1,5 milliós haderő gyakorlatilag sáskaként felélte az országban lévő élelmiszert. Mindehhez jött a háborús pusztítás és kár, ami Budapest elhúzódó ostromával és az ország fő hadszíntérré válásával járt: a németek gyárleszereléseitől kezdve a még a jóvátételi szerződések megkötése előtti szovjet zsákmányolásig. Utóbbi a bankszéfekben lévő magánvagyont, ékszereket vagy a sárospataki könyvtár értékeit ugyanúgy érintette, mint komplett gyárak vagonba rakott berendezéseit. A vad zsákmányolás csupán 1945 tavaszára szűnt meg, amint elindultak a jóvátételi tárgyalások, sikerült ennek gátat szabni és szabályozottabb keretek közé terelni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
