Innen? Hová?
Az elmúlt közel másfél évtizedben az Orbán-rendszer természetéről, működéséről, hatalmi mechanizmusairól és intézkedéseinek, szakpolitikáinak hatásáról számtalan fontos újságcikk, tanulmány, könyv született. Azaz nem állíthatjuk, hogy ne ismernénk a rezsimet, és ne lenne elég felhalmozott közös tudás arról, hogy mi a mérlege egy-egy területen.
Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy a 14 év kormányzati intézkedései és hatalmi politikája által megteremtett viszonyokkal szemben hogyan kéne festenie egy gazdagabb, igazságosabb és boldogabb országnak, amelyben mindenkinek jut hely és esély a méltó életre. Míg az 1989/1990-es rendszerváltást hosszú éveken át tartó, több értelmiségi-politikai műhelyben folyó vita, tervezés, koncepciógyártás előzte meg, addig ma ilyen szellemi háttérmunka – future planning – elvétve zajlik. Pedig a feladat – Magyarország újraindítása a romokon, amit egy félautokratikus rendszer teremtett – hasonló lesz.
Az a szakállas vicc ugye megvan, amikor Iván Ivánovics bácsi hangosan szidalmazza az SZKP-t a hetvenes évek vlagyivosztoki lakótelepének utcáin, és amikor rászólnak, miszerint Iván bácsi, hagyd már abba, hiszen előbb-utóbb elvisznek, ő csak annyit kérdez: Innen? Hová?
A Narancs ennek a kérdésnek a megválaszolásához, az Orbán-rezsim utáni Magyarország képének, lehetséges képeinek a megrajzolásához próbál hozzájárulni.
A sorozat megvalósításához lapunk az Ökotárs Alapítvány és a Mérték Médiaelemző Műhely támogatását élvezi. Az itt megjelenő vélemények nem tükrözik a támogatók álláspontját.
Ez a cikk korábban megjelent nyomtatásban a Magyar Narancs 2024. június 13-i számában. A sorozat további cikkei itt olvashatók!
A szerk.
Magyar Narancs: „Nem bizonyos pontok korrigálásáról van szó, hanem az Alaptörvénynek nevezett szerencsétlen tákolmányról, amely a korrupció és az egy kézben koncentrált hatalom forgatókönyve – ennek teljes átírásáról kell gondolkoznunk. (…) Rendbe kell rakni a magyar közjogi rendszert, mert az összeomlott, és nem védi a magyar emberek jogait.” Ezt Róna Péter jogász-közgazdásztól idéztem, de sokan mások is mondhatták volna.
Magyar György: Kezdjük az alapoktól. A legtöbb ember nem tudja, mire hivatott az alkotmány. Arra, hogy védje az állampolgárt az állam túlkapásaival, a dúvad állammal szemben. Tehát nem fordítva, ahogy az most van: az állampolgárok kiszolgáltatottak a hatalmat gyakorlóknak, ugyanis hatékony jogorvoslati lehetőségek hiányában passzívan tűrni kényszerülnek, hogy bármilyen, nem feltétlenül szakmai alapon megfogalmazott célkitűzést az államapparátus keresztülvigyen, valós társadalmi kontroll és transzparencia nélkül.
MN: Önök látják el például a recski sárlavina károsultjainak a jogi képviseletét. Hogyan fordulhatott elő, hogy a kőbánya nyitásával kapcsolatos eljárásba nem vonták be az ott lakókat?
Balogh Szabolcs: Ha az a kérdés, hogy ez szabályszerűen történt-e, a válasz az, hogy jelen jogi környezetben semmilyen tételes jogszabály nem sérült. Miközben az önkormányzat szabad utat adott az ipari termelésnek, és a bányakapitányság is megadta az engedélyt, a közvetlenül érintett helybeli lakosokat érdemben nem vonták be a kapcsolódó közigazgatási eljárásokba. Így tehát konkrét ügyféljogaikat nem is gyakorolhatták, hiszen nem tudták, hogy pontosan milyen hatósági eljárások vannak folyamatban, és azok alapján mi fog történni – konkrétan és átvitt értelemben is – a fejük felett. Az önkormányzat és a bányaüzemeltető által szervezett lakossági fórumok az ügyféljogállást nem helyettesíthetik.
MN: Hasonló a sátoraljaújhelyi függőhíd alatt lakók helyzete, akik szintén csak akkor értesültek a beruházásról, amikor már nem sok lehetőségük volt a jogérvényesítésre. A függőhíd esete állatorvosi ló, több eljárásjogi anomália is felbukkan benne: eltitkolt beruházási terv és hatásvizsgálat, eldugott kifüggesztések, egyfokú közigazgatási eljárás, figyelmen kívül hagyott védettség. (Lásd erről korábbi cikkünket: „Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”, Magyar Narancs, 2024. május 8.) A jogszabályok változtak meg ennyire az utóbbi években, vagy a jogértelmezés?
Magyar György: Beszélgethetünk joghézagokról, ám a jelenlegi hatalom egyik ismérve, hogy ami nincs a kedvére, az ellen jogszabályt hoz, és másnaptól már törvényesen teheti azt, amit akar. Ahol nincs jogszabály és jogszabályi kontroll, ott ezt gond nélkül megteszi, ahol van, azt pedig, gyakran valós társadalmi igény nélkül, a maga céljai szerint fogalmazza át. Számos példa hozható arra, hogy tartalmilag „jogellenessé” vált a jogalkotás. Ne keressük az igazságosságot vagy az erkölcsöt a jogban, mert az sajnos szolgálólány lett – de a hatalom kiszolgálója, nem pedig az össztársadalmi érdekeké. A fékek és ellensúlyok rendszerének (lásd erről keretes írásunkat) intézményei is elveszítették a függetlenségüket, leuralta a hatalom a működésének ellenőrzésére létrejött összes szervezetet: az Alkotmánybíróságot, a Magyar Nemzeti Bankot, a Gazdasági Versenyhivatalt, az Állami Számvevőszéket – és sorolhatnánk.
MN: Parragh Dénes környezetvédelmi biológus áprilisban az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának ülésén mondta: amikor megírták a magyarországi akkumulátor-iparági stratégiát, elmaradt az átfogó stratégiai környezeti vizsgálat, amely azt tekintette volna át, alkalmas-e egyáltalán Magyarország akkugyárak üzemeltetésére. Senki sem ismeri pontosan ezeknek a gyáraknak a technológiáját, működését, így a szakhatóságok is nehéz helyzetben vannak, amikor az engedélyeket kiadják. Az ott lakók számára ez aggasztó.
Balogh Szabolcs: Maguk a hatóságok sem mindig tudják felmérni, hogy pontosan milyen környezeti, társadalmi, gazdasági és egyéb hatásokkal járó ipari működésre adnak engedélyt. Emellett a jelenlegi közigazgatás legnagyobb anomáliája, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyeket, ha nincs megfelelő szakemberállomány a kormányhivatalokban, egyszerűen nem alkalmaznak, mert nem is tudnak a létezésükről.
Talán még a rendszerváltás előtti időszak öröksége, hogy a jogrendszerünkkel és az államigazgatással kapcsolatban az az általános elv, hogy az állam működik, és mindenki fogadja el, hogy jól működik. Abban az ideális esetben, ha az állam megfelelő szakmai apparátussal rendelkezik, vagyis minden kormánytisztviselő teljes alapossággal ismeri a hatás- és feladatkörét rendező jogszabályokat, és azokat megfelelően alkalmazza, illetve betartja, akkor működhetne jól is a közigazgatás – állampolgári beavatkozás nélkül is. Ebben az esetben a közigazgatás maga lenne képes kontrollálni a szakmai megfontolás, elemzés és tervezés nélküli, öncélú hatalmi elhatározásokat, ugyanis maga a szakapparátus látná el ezeket az előzetes feladatokat, valós funkciójának megfelelően. Például lakóövezet fölé a szakhatóság nem engedne kőbányát nyitni, függőhidat építeni, vagy település közvetlen közelében akkumulátorgyárat üzemeltetni.
MN: Egy felperes állampolgár így fogalmazott: a kormányhivatalok már a nevükben is azok, amik: a kormány hivatalai.
Balogh Szabolcs: Látnunk kell, hogy annyira sokat nem változtak a közigazgatási tárgyú jogszabályok, viszont alapvetően megváltozott a szabályozás logikája. E megközelítés szerint az érintetteknek is van feladatuk, felelősségük. A jelenlegi jogalkotói koncepció az, hogy az egyértelműen megállapítható ügyfeleket értesíteni kell az eljárás megindításáról, viszont a potenciális, csupán elvi szinten lehetséges ügyfeleket nem. Tehát, ha a hatóság egy lehetséges érintettet nem von be hivatalból ügyfélként, és ez a személy saját érintettségét felismerve nem is jelentkezik be az eljárásba, akkor eljárási jogosultságait később már nem gyakorolhatja. A tudatos állampolgár jelentkezzen be – van egy ilyenfajta jogalkotói felfogás. Csakhogy a jogalkotó társadalomról alkotott elképzelése és a valóság köszönőviszonyban sincs egymással. Egy állampolgár egy hirdetményből nem feltétlenül ismeri azt fel, és nem is elvárható tőle, hogy olyan közigazgatási eljárás van folyamatban, amely közvetlen hatással lesz az életére, alanyi jogaira, személyes érdekeire.
MN: Ez történt a kínai CATL Debrecenben épülő akkumulátorgyárával szemben fellépő mikepércsi anyákkal (Miakö Egyesület) is: sokszor épp csak azt nem tudták meg a nagy nehezen megtalált önkormányzati kifüggesztésekből, hogy konkrétan milyen ügyben és milyen döntés született.
Magyar György: A hatalom mindenáron keresztül akarja vinni az akaratát, mondjuk, azért, mert már létrejött egy szerződés Kínával, Dél-Koreával, sorolhatnám. És úgy próbálja az emberekkel megetetni, amit akar, hogy az információk egy jó részét eltakarja. Márpedig a jogállami működésnek az az egyik legnagyobb sérelme, ha nem ismerhetők meg az egyes döntéseket meghatározó információk.
MN: Ennek legszembetűnőbb példája a nyilvános közmeghallgatások megszüntetése, amiről a debreceni akkugyár miatt meghirdetett, botrányba fulladt közmeghallgatás után, tavaly áprilisban döntött a kormány.
Magyar György: Ez újabb példája az állampolgári jogok kiüresítésének. De nemcsak az érintett lakosok, hanem az önkormányzatok jogi lehetőségei is jelentősen csökkentek. Például megszűntek a korábbi építési hatósági jogköreik, amelyek átkerültek a központi igazgatás helyi szervezeteihez, a kormányhivatalokhoz, ahol a hatékonyság jegyében, a szakértelem helyett nagyobb erényt jelent a teljes lojalitás. Úgy tűnik, az a lényeg, hogy a kormányhivatalokba olyan vezetők kerüljenek, akik megfelelnek a központi döntésekben megtestesülő elvárásoknak. Akiket régen csak komisszároknak hívtak, ma már főispánok.
Ebben a szituációban nem számít, hogy a döntéseket helyben, az ott élőkhöz minél közelebbi, önkormányzati szinten kellene meghozni úgy, hogy a részvételi demokrácia a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön. Az önkormányzatok gyakorlatilag nem tudnak az önigazgatás lehetőségével élni, mert elvonták a döntési és józan gondolkodási lehetőségüket. Toporzékolhat az önkormányzat egy neki nem tetsző ipari beruházás ellen, és ennek megfelelően alkothatja meg és módosíthatja is a helyi építési szabályokat, a központi hatalom majd egy jogszabályalkotással mégis azt mondhatja: a jövőben a projekt nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás, és ezzel minden addigi jogi regulát áttörhet.
Balogh Szabolcs: Az elmúlt tizennégy év kormányzásában generális változások történtek a centralizáció irányába, és a kormány fő érve, hangsúlyozottan szakmai és nem politikai alapon az, hogy legyen a közigazgatás hatékony. A kormánynak, mint a végrehajtói hatalom letéteményesének és a központi igazgatás legfőbb testületi szervének is vannak helyi feladatai, az önkormányzatnak pedig tipikusan helyiek vannak. A párhuzamos igazgatási szervezetrendszerek, úgy tűnhet, hogy egymással konkurálnak, ezek működésének összehangolása tehát elvárható. Önmagában az nem ördögtől való, hogy a kormány a saját feladat- és hatásköreit, különösen, amelyeket járási vagy megyei szinten kell megoldania, egy hatékony szervezetrendszerbe építse. Csakhogy itt jönnek felszínre az olyan anomáliák, amit már említettünk, hogy míg a helyi építési szabályokat az önkormányzatok alkotják meg, az építkezések szabályszerűségét már döntően a kormányhivatalok felügyelik.
Magyar György: A hatékonyság jegyében a legtöbb közigazgatási hatósági eljárás is egyfokú lett, a közigazgatási szervezetrendszeren belüli szakmai kontroll tehát megszűnt, nincs már fellebbezési lehetőség. Marad a bíróság és a közigazgatási per, ahol – mivel az állam és az állampolgár kerül egymással szembe – gyakran az erősebb győz. „Állampolgár, te nem arra vagy, hogy a jogaidat érvényesítsd, hanem hogy megfelelj.” Ez alattvalói szemlélet.
MN: Az, hogy a közigazgatási eljárás egylépcsősre redukálódott, alapjogi szempontból mennyire elfogadható?
Balogh Szabolcs: Nehezen támadható. A Római Egyezmény alapvető emberi jogként csak a megfelelő, hatékony jogorvoslathoz való jogot ismeri el. Azt, hogy erre a tagállamok jogalkotói milyen megoldást találnak ki és alkalmaznak, minden ország maga dönti el. A hatályos hazai szabályozás lényege, hogy az az ügyfél, aki sérelmesnek tartja az egyfokú közigazgatási eljárásban született döntést, az vigye el az ügyét a bíróságra. Csakhogy ennek lehetnek komoly negatív következményei. Például az ingatlan-nyilvántartási eljárás is egyfokú. Amennyiben a hatóság téved az érdemi döntésében, akkor a határozata ellen bírósághoz lehet fordulni. Jelenleg is van a praxisunkban olyan eset, amikor egy rossz tulajdonjog-bejegyzéssel összefüggésben közigazgatási pert kellett kezdeményeznünk, és a keresetlevél benyújtása után egy évvel jutottunk el az első tárgyalásig. Vajon mennyire tekinthető hatékonynak ez a jogorvoslati rendszer?
Magyar György: Az Európai Bizottság igen komoly igazságügyi szabályrendszer-változtatást írt elő Magyarország számára. Letettek 27 úgynevezett mérföldkövet, és azt mondták, „ha ezeken változtattok, akkor újra megvizsgáljuk, hogy folyósíthatók-e az uniós források”. Erre a magyar kormány látszatintézkedéseket hozott, és a pénzek egy része meg is érkezett. Mi nem a források folyósítása ellen vagyunk, de azt látni kell, hogy ezek az intézkedések csak az Európai Bizottság megetetésére szolgáltak. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az Európai Parlament perli a Bizottságot az Európai Bíróságon, mondván, jogellenesek voltak a kifizetések.
MN: Az esetek azt mutatják, hogy ügyféllé válni sem egyszerű ma már. A mikepércsieknek, akik alig másfél kilométerre laknak a CATL épülő gyárától, az érintettségüket kell szakértőkkel bizonyítaniuk, ugyanis a CATL gyár közölte: ők maximum 400 méteres körben szennyeznek.
Balogh Szabolcs: Az általános közigazgatási rendtartás azt mondja, hogy ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási ügy közvetlenül érinti. Az akkumulátor- és autógyárak, valamint más nagy ipari létesítmények környékén élők például joggal érezhetik érintettnek magukat: ezeknek a gyáraknak a működése ronthatja az életminőségüket, az ingatlanjuk értékét és így tovább. Ehhez képest a hatóságok, és ami már helyenként sérelmes, a bíróságok is az ügyfél kategóriát nagyon megszorítóan, nem életszerűen értelmezik a „közvetlenség” kritériumára hivatkozva. Márpedig csak az tud jogsérelemre hivatkozni és közigazgatási pert kezdeményezni, aki ügyfél.
Magyar György: Vagyis az érdekelt és az ügyfél kategória kettéválik: aki érdekelt, az nem lesz automatikusan ügyfél. Ez sok esetben a jogfosztás érzetét keltheti, ugyanis külön harcokat kell vívnunk az ügyféli státusz megszerzéséért. Ez történik most a Magyar Rádió egykori Bródy Sándor utcai épületének közvetlen környezetében lakókkal is.
MN: Konkrét jogszabályváltozás is közrejátszik a megszorító értelmezésekben?
Balogh Szabolcs: Nem. El kell ismernünk, hogy ezt sajnos a bírói gyakorlat szűkítette, bármilyen ráhatás nélkül.
Magyar György: A Kúria joggyakorlata és eseti döntései ugyanakkor hatnak az alsóbb bíróságokra is.
Balogh Szabolcs: De a jogszabályi környezet mellett a közigazgatás szakmai apparátusán is sok múlik. Ugyanis annak elviekben semmi akadálya nem lenne, hogy egy szakmailag felkészült kormánytisztviselő, ha döntenie kell például egy bányaengedélyezési kérelemről, akkor ne csak „papírok”, tehát okiratok alapján hozza meg az érdemi döntését, hanem tartson helyszíni szemlét is, amelynek során a saját szemével meggyőződhet a valós helyzetről. Így esély nyílhatna arra, hogy közvetlenül észlelje, „hoppá, itt a bánya tövében házak vannak, s azokban emberek laknak”. Ezek után azt sem zárná ki semmilyen jogszabály, hogy az eljáró hatóság hivatalból felkutassa, kik az ott élők, és az eljárásba bevonja őket ügyfélként. Gyakran tehát az eljáró ügyintéző személyén múlhat, hogy az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a hatósági eljárás ténylegesen érinti, ügyfélként felléphet-e az eljárásban, egyáltalán tudomást szerez-e róla.
Magyar György: Ez tehát jogalkalmazási kérdés. Van egy szürke zóna, ami lehetőséget ad arra, hogy a jogalkalmazó az íróasztal mellől olyan döntéseket hozzon, ami az életet figyelmen kívül hagyja.
MN: Mindez a jogalkalmazók hatalom iránti lojalitásának fogható fel?
Balogh Szabolcs: Részben igen, egyes konkrét esetekben viszont közrehathat a szakmai felkészületlenség okán bizonyos tények ismeretének hiánya is. Egy Balaton-parti beruházás kapcsán például a régen ott lakók azért perelnek, mert az építkezés elveszi a tóra néző eddigi panorámájukat, valamint ingatlanjaik korábbi intimitását. Az egyik lakó ügyfél minőségét arra hivatkozással nem állapította meg a hatóság – és nem is vonta be az engedélyezési eljárásba –, mivel álláspontja szerint nem közvetlen szomszéd. Ezt az ügyintéző arra alapozta, hogy ránézett az ingatlan-nyilvántartási térképre, és a beruházás és az érintett lakó ingatlanja között látott még két helyrajzi számot. Csakhogy az a két helyrajzi szám egy közutat és egy vasúti sínpárt jelentett, azaz helyrajzi szám szerint ügyfelünk valóban nem közvetlen szomszéd, de attól a balatoni panorámájára és ingatlana intimitására közvetlen hatást gyakorol az építkezés.
Magyar György: Több balatoni építkezés ügyében kikérik irodánk véleményét, és azt látjuk: bárhol, ha szállodát vagy kikötőt akarnak létesíteni, ott átgázolnak a helyiek érdekein, és a hatályos jogszabályokon is átlépnek a nemzetgazdasági kiemelés intézményével, de arra is van példa, hogy egyes önkormányzatok önként „aláfekszenek” ezeknek az igényeknek.
MN: Lehet választásuk? Ahogy ön is említette, az önkormányzatoknak ma már alig van jogkörük.
Magyar György: Ez így van. Maradnak a petíciók, illetve ebben a korlátozott jogvilágban az is félsiker, hogy egyáltalán még be lehet adni népszavazási kezdeményezést.
Balogh Szabolcs: Sajnos az is igaz, hogy az utolsó érvényes és eredményes népszavazás a vizitdíj ügyében volt, 2008-ban. Azóta egy sem. 2016-ban a migráció kapcsán a kormány át tudta vinni ugyan a népszavazási kezdeményezését, de érvényes népszavazás abból sem lett. Ilyen a mai magyar demokrácia állapota: úgy megszigorították a népszavazási kezdeményezés jogszabályi feltételeit, hogy szinte lehetetlen a népszavazásig eljutni.
MN: Időrendben látható, hogyan szűkültek a jogérvényesítési jogkörök?
Balogh Szabolcs: Több lépcsőben. Az első volt az önkormányzatok építéshatósági jogköreinek az elvonása és integrálása a kormányhivatalokba. A második lépcső a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások körének a nagymértékű kiterjesztése, ami jelenleg már ott tart, hogy ha csak elméleti szinten felmerül bármilyen akadály a beruházás előtt, azonnal kiemelt beruházássá válik. Itt az eredeti cél az uniós forrásokból megvalósuló beruházásokra vonatkozott: hogy minél gyorsabban lefolytassák az engedélyeztetési eljárásokat, és hatékonyan elindulhassanak ezek a beruházások. Tehát a nemzetgazdasági szempontból történő kiemelés jogintézménye eredendően nem arra szolgált, hogy a hatályos jogszabályokat felülírják, hanem arra, hogy az eljárási határidőket lerövidítsék.
Magyar György: Úgy tűnik, visszaélésszerűen alkalmazzák ezt a kategóriát.
Balogh Szabolcs: A harmadik lépcső pedig a közigazgatási perek esete. Ezen belül az ügyféllé válás folyamata – de ha azt meg is állapítja a hatóság, az építési hatósági ügyekben az ügyfélnek kifejezetten gyakorolnia kell az ügyféljogait. Mert ha nem gyakorolja, azaz aktívan nem lép fel, észrevételt nem terjeszt elő, indítvánnyal nem él, iratmásolatot nem kér, akkor az ügyféljogai elenyésznek. Így előállhat az az abszurd helyzet, hogy ugyan megállapították az érintett félről, hogy ügyfél, de ha aktívan nem lépett fel az alapeljárásban, akkor ő már nem járhat el tovább, nem indíthat közigazgatási pert, akkor sem, ha a hatóság olyan döntést hoz, ami esetlegesen jogsérelmet okoz a számára. De ha aktívan fel is lépett, a bírósági eljárásban csak olyan kérdéseket vitathat, amelyeket már az alapeljárásban is vitássá tett.
MN: Ez új elem?
Balogh Szabolcs: Igen, de megvan ennek is a logikája. A jogalkotói álláspont az, hogy a bíróság mindig azt vizsgálja, hogy az eljáró közigazgatási hatóság jogszerűen járt-e el. Ha menet közben felmerülnek olyan szempontok, amelyeket a hatóság azért nem vizsgált, mert hivatalból nem kellett neki, és ezeket az alapeljárásban az ügyfél sem hozta be, akkor azt már nem támadhatja, legfeljebb egy külön eljárásban.
MN: Úgy tűnik, mindig lehet érthető indokot találni egy adott jogszabályra, miközben mégiscsak szűkülnek a jogérvényesítés keretei.
Magyar György: Nincs koherencia: hoznak egy jogszabályt, és nem nézik meg annak a többi jogszabályra gyakorolt hatását. Az Ukrajna elleni háborúra hivatkozással máig fenntartott rendeleti kormányzásnak ez lett a következménye. Egyik napról a másikra születnek jogszabályok. Az uniós ajánlásban az is szerepelt, hogy szüntesse meg a magyar kormány a salátatörvényeket, vagyis azt a gyakorlatot, hogy különböző, egymással össze nem függő törvények bizonyos pontjait egy törvénnyel módosítják. Ezt hívjuk ad hoc jogalkotásnak. Nincs társadalmi egyeztetés, nincs szakmai vita, márpedig ez a gyakorlat a jogalkotásra vonatkozó jogszabályt is sérti.
Balogh Szabolcs: Jogi képviselőként sokszor csak kapkodjuk a fejünket, hogy milyen jogszabályok születnek, és már nem látjuk, hogyan kellene a rossz beidegződéseket kiszűrni a jogrendszer egészéből úgy, hogy az rendeltetésének megfelelően működjön – tisztességesen és hatékonyan.
Fék nélkül
A fékek és ellensúlyok rendszerének lényege a hatalmi ágak intézményes szétválasztása. Teret ad a hatalmi ágaknak egymás ellenőrzésére és felülvizsgálására, ezáltal egyensúlyi helyzetet teremtve. Ezzel a kontrollmechanizmussal elkerülhető és megállítható a hatalommal való visszaélés. A fogalom a felvilágosodás korában alakult ki, a modern jogállamban az állam működésének alapelve. Először az Amerikai Egyesült Államok alkotmányába foglalták bele hivatalosan.
