Interjú

„A hazaárulózás sért-e emberi méltóságot?”

Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa főszerkesztője

Belpol

A Fidesz a Btk. módosítására készül: a sajtóban, a közélet megvitatása során elkövetett rágalmazás és becsületsértés ezentúl nem lehet büntetőeljárás tárgya, az ilyen cselekmények sértettjei immár csak polgári pert indíthatnak. Továbbroncsolja-e ez a változás a közbeszédet, vagy a szólásszabadság kapott némi jogi támasztékot? Interjúalanyunk bőséges tárgyalótermi tapasztalatai alapján mérlegeli a lehetséges következményeket.

Magyar Narancs: Az ellenzék egy része most azt mondja, hogy a büntető törvénykönyv módosítása után legálisan lehet majd rágalmazni. Jogvédő szervezetek viszont üdvözlik a változást, nemkülönben a sajtószabadság hívei. A Narancsnak is volt néhány abszurd büntetőügye, szóval mi is inkább örülünk.

Ésik Sándor: Induljunk el korábbról. A 90-es évek elején a Btk. még ismerte a rágalmazásnak azt a minősített esetét, amely szerint súlyosabb büntetést kap az, aki hivatalos személyt rágalmaz. Ez a törvényhely – ami gyakorlatilag a felségsértés egyik maradványa volt – a Sólyom László elnökölte Alkotmánybíróság elé került, amely ezt a határozatában megfordította, és a korszerű trendekkel összhangban kimondta, hogy a közhatalmat gyakorlónak többet kell tűrni egy magányszemélynél. Ha magánemberről azt írja az újság, hogy egy gazfickó, őt meg kell védeni, annak viszont, aki maga választotta a közszereplést, ezt el kell tűrnie. Ez az 1994-es AB-határozat még csak „a közhatalom gyakorlói” kifejezést használta, azóta ítéletek sokaságával alakult ki a közszereplő fogalma, aki akár egy közös képviselő is lehet. Ő ugyanis a saját lépcsőházában közszereplő. Egyszer az egyik közös képviselőről ki is írta valaki a lépcsőházban, hogy tolvaj, az illető pereskedett, a bíróság pedig széttárta a karját, és elutasította a keresetet, mondván, abban a közösségben a közös képviselő közszereplő. Ők nem veszik a vállukra azt a terhet, hogy bármikor jogi ügy legyen ilyenből.

MN: Tegyünk egy kis rendet a fogalmak között. Miben különbözik a polgári peres és a büntetőjogi eljárás a rágalmazásos ügyekben? Van-e különbség a bizonyítási teher, a büntethetőségi küszöb, a büntetések tekintetében? És lehet-e igaz tényállítással valakinek megsérteni a jó hírnevét vagy csorbítani a becsületét?

ÉS: Az ember becsülete kétféleképpen csorbulhat. Vagy úgy, hogy valótlan tényt állítanak róla, vagy úgy, hogy a becsületét sértő, durva, megalázó véleményt mondanak róla. A valótlan tényállítással a Btk. szerinti rágalmazás tényállását, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel becsületsértést lehet elkövetni. A becsületsértéshez az is kell, hogy a becsmérlő vélemény nagy nyilvánosság előtt vagy a sértett szakmájával, közmegbízatásával kapcsolatban hangozzék el. Ezek a személyiségvédelem büntetőjogi eszközei. Akár tényállítással, akár véleménnyel sértették valakinek a becsületét, fordulhat polgári bírósághoz is, amely megtilthatja a további jogsértést, bocsánatkérésre kötelezhet, és sérelemdíjat is megállapíthat. Van olyan is, hogy mindkét eljárást megindítják, ilyenkor rendszerint a polgári eljárást a büntetőügy befejeződéséig felfüggesztik. Az a kérdés itt, hogy a közéleti kommunikáció ilyen kilengéseit mennyire kell a jog eszközeivel korlátozni. Több jogvédő szervezet szerint a polgári jogi védelem elegendő, és egyáltalán nem kéne ott lenni a büntetőjogi eszközöknek. Ez a vita régóta húzódik, a trend azt mutatja, szűkül azoknak az eseteknek a köre, amikor a bíróság büntetőjogi eszközökkel csapna oda újságíróknak. Ebből eléggé kivonult a bíróság.

MN: Mit gondol, miért vonja most ki a Fidesz a rágalmazást a büntetőjog hatálya alól?

ÉS: Ezt csak találgatni lehet. De teljesen nem is vonják ki, csak akkor, ha az adott állítás „nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására”. Ez a módosítás beleillik a trendbe, de rossz, mert gumiszabályt csinál. Mi az, hogy egy állítás valakinek „tagadja” az emberi méltóságát? Senki nem tud rá egzakt definíciót adni, hiszen a politikai lejáratás mindenképp sérti valaki méltóságát. Ott fog állni a bíróság, hogy valami alapjában véve nem lenne büntetendő, hiszen az újság írta meg, ahol a közéletet vitatják meg, és ennek a hevében hazaárulóztak le valakit mondjuk – de a hazaárulózás vajon sért-e emberi méltóságot? Vagy a jogalkotó szerint hazaárulózni lehet, de buzizni már nem? Ennek a megállapítása a bíróságok nyakába szakad majd, a bírói gyakorlat során kell kitalálni, hogy mit kezdjenek ezzel a szabállyal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.