Interjú

„A hazaárulózás sért-e emberi méltóságot?”

Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa főszerkesztője

Belpol

A Fidesz a Btk. módosítására készül: a sajtóban, a közélet megvitatása során elkövetett rágalmazás és becsületsértés ezentúl nem lehet büntetőeljárás tárgya, az ilyen cselekmények sértettjei immár csak polgári pert indíthatnak. Továbbroncsolja-e ez a változás a közbeszédet, vagy a szólásszabadság kapott némi jogi támasztékot? Interjúalanyunk bőséges tárgyalótermi tapasztalatai alapján mérlegeli a lehetséges következményeket.

Magyar Narancs: Az ellenzék egy része most azt mondja, hogy a büntető törvénykönyv módosítása után legálisan lehet majd rágalmazni. Jogvédő szervezetek viszont üdvözlik a változást, nemkülönben a sajtószabadság hívei. A Narancsnak is volt néhány abszurd büntetőügye, szóval mi is inkább örülünk.

Ésik Sándor: Induljunk el korábbról. A 90-es évek elején a Btk. még ismerte a rágalmazásnak azt a minősített esetét, amely szerint súlyosabb büntetést kap az, aki hivatalos személyt rágalmaz. Ez a törvényhely – ami gyakorlatilag a felségsértés egyik maradványa volt – a Sólyom László elnökölte Alkotmánybíróság elé került, amely ezt a határozatában megfordította, és a korszerű trendekkel összhangban kimondta, hogy a közhatalmat gyakorlónak többet kell tűrni egy magányszemélynél. Ha magánemberről azt írja az újság, hogy egy gazfickó, őt meg kell védeni, annak viszont, aki maga választotta a közszereplést, ezt el kell tűrnie. Ez az 1994-es AB-határozat még csak „a közhatalom gyakorlói” kifejezést használta, azóta ítéletek sokaságával alakult ki a közszereplő fogalma, aki akár egy közös képviselő is lehet. Ő ugyanis a saját lépcsőházában közszereplő. Egyszer az egyik közös képviselőről ki is írta valaki a lépcsőházban, hogy tolvaj, az illető pereskedett, a bíróság pedig széttárta a karját, és elutasította a keresetet, mondván, abban a közösségben a közös képviselő közszereplő. Ők nem veszik a vállukra azt a terhet, hogy bármikor jogi ügy legyen ilyenből.

MN: Tegyünk egy kis rendet a fogalmak között. Miben különbözik a polgári peres és a büntetőjogi eljárás a rágalmazásos ügyekben? Van-e különbség a bizonyítási teher, a büntethetőségi küszöb, a büntetések tekintetében? És lehet-e igaz tényállítással valakinek megsérteni a jó hírnevét vagy csorbítani a becsületét?

ÉS: Az ember becsülete kétféleképpen csorbulhat. Vagy úgy, hogy valótlan tényt állítanak róla, vagy úgy, hogy a becsületét sértő, durva, megalázó véleményt mondanak róla. A valótlan tényállítással a Btk. szerinti rágalmazás tényállását, a becsület csorbítására alkalmas kifejezéssel becsületsértést lehet elkövetni. A becsületsértéshez az is kell, hogy a becsmérlő vélemény nagy nyilvánosság előtt vagy a sértett szakmájával, közmegbízatásával kapcsolatban hangozzék el. Ezek a személyiségvédelem büntetőjogi eszközei. Akár tényállítással, akár véleménnyel sértették valakinek a becsületét, fordulhat polgári bírósághoz is, amely megtilthatja a további jogsértést, bocsánatkérésre kötelezhet, és sérelemdíjat is megállapíthat. Van olyan is, hogy mindkét eljárást megindítják, ilyenkor rendszerint a polgári eljárást a büntetőügy befejeződéséig felfüggesztik. Az a kérdés itt, hogy a közéleti kommunikáció ilyen kilengéseit mennyire kell a jog eszközeivel korlátozni. Több jogvédő szervezet szerint a polgári jogi védelem elegendő, és egyáltalán nem kéne ott lenni a büntetőjogi eszközöknek. Ez a vita régóta húzódik, a trend azt mutatja, szűkül azoknak az eseteknek a köre, amikor a bíróság büntetőjogi eszközökkel csapna oda újságíróknak. Ebből eléggé kivonult a bíróság.

MN: Mit gondol, miért vonja most ki a Fidesz a rágalmazást a büntetőjog hatálya alól?

ÉS: Ezt csak találgatni lehet. De teljesen nem is vonják ki, csak akkor, ha az adott állítás „nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására”. Ez a módosítás beleillik a trendbe, de rossz, mert gumiszabályt csinál. Mi az, hogy egy állítás valakinek „tagadja” az emberi méltóságát? Senki nem tud rá egzakt definíciót adni, hiszen a politikai lejáratás mindenképp sérti valaki méltóságát. Ott fog állni a bíróság, hogy valami alapjában véve nem lenne büntetendő, hiszen az újság írta meg, ahol a közéletet vitatják meg, és ennek a hevében hazaárulóztak le valakit mondjuk – de a hazaárulózás vajon sért-e emberi méltóságot? Vagy a jogalkotó szerint hazaárulózni lehet, de buzizni már nem? Ennek a megállapítása a bíróságok nyakába szakad majd, a bírói gyakorlat során kell kitalálni, hogy mit kezdjenek ezzel a szabállyal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.