Magyar Narancs: Szeptemberben a cseh, a német, a lengyel, a szlovén és az osztrák rektori konferencia felhívást intézett a magyar kormányhoz, sürgetve, hogy állítsák vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiáját. Az MRK miért nem csatlakozott a kezdeményezéshez?
Borhy László: Ezen országok rektori konferenciáitól rendszeresen kapunk felhívásokat, az MRK-nak azonban minden hazai felsőoktatási intézmény a tagja; funkciónkból fakadóan az SZFE esetében a felek között megrekedt tárgyalásokban próbáltunk közvetítői szerepet vállalni, egészen addig, amíg egy cseppnyi reményt is láttunk a megoldás felé történő elmozdulásra. Nyolc tárgyalási körben, különböző felállásokban találkoztunk a hallgatói önkormányzat vezetőjével, az SZFE akkor már lemondott, de felmondási idejét töltő vezetésével, a kuratórium tagjaival és elnökével. Sajnos nem sikerült mindhárom oldalt egyben, egy asztalhoz leültetni.
MN: Ön szerint miért nem?
BL: Nehéz megmondani, nehéz belátni a meglévő feszültségek mögé. Bizonyos felmérésekből kiderült, hogy az SZFE hallgatói nem elsősorban a modellváltás tényét utasították el, hanem a kuratórium összetételét nem tartották elfogadhatónak. Ilyen típusú személyi problémákat külső szemlélőként nehéz kezelni.
MN: Azon túl, hogy a tárgyalást próbálták összehozni, volt az MRK-nak konkrét megoldási javaslata is?
BL: Azt láttuk, hogy jelentősen könnyítette volna a helyzetet, csökkentette volna a feszültségeket, ha a kuratóriumot, illetve a fenntartó alapítvány felügyelőbizottságát kibővítették volna az SZFE által javasolt tagokkal. Ha ez a kérésünk teljesül, talán létrejöhetett volna egy érdemi tárgyalási helyzet.
MN: De ezt a kérést a kormánynak kellett volna címezni, hiszen a kormány hozta létre az SZFE-t fenntartó alapítványt és jelölte ki a kuratóriumi tagokat.
BL: Nyilván ez a kérésünk nem maradt a tárgyaló felek között, valószínűleg eljutott magasabb szintre is.
MN: Az SZFE akkori legitim vezetése egyértelműen ellenezte az erőltetett modellváltást. Nem az lett volna a feladatuk ebben a helyzetben, hogy az egyik tagszervezetük véleménye mögé állnak?
BL: Az MRK-nak az állami tagozat mellett van egy magánintézményi tagozata, amelyhez a modellváltás útjára lépő intézmények csatlakoztak. Ezek az egyetemek üdvözölték a modellváltási folyamatot, sehol nem merültek fel olyan aggályok, mint az SZFE-n. A többi modellváltó intézmény véleményét is figyelembe kellett vennünk az állásfoglalásaink kialakításakor azzal együtt, hogy valóban szerencsésnek tartottuk volna, ha a kuratóriumban az SZFE jelöltjei is helyet kapnak. Ennek az MRK közleményében hangot is adtunk.
MN: Az alapítványi működtetés előnyeit általában olyan egyetemeknél szokták hangsúlyozni, amelyek szoros kapcsolatot tudnak kialakítani a magánszférával. A magyar színház- és filmművészetnek viszont az állam a legfőbb finanszírozója, itt még elméletben sem nagyon látni, mi a magánosítás értelme.
BL: A filmipar azért elég jelentős ipar, és a színművészetben is sokan magánvállalkozóként végzik a munkájukat. Érzek lehetőséget a magánszférához való közeledésben, ha nem is olyan volumenben, mind mondjuk a Miskolci Egyetem és az ottani nehézipar együttműködése. Amikor az ELTE bölcsészkarának voltam a dékánja, még nekünk is volt szerződéses kapcsolatunk hollywoodi filmtársaságokkal, filmakadémiákkal, akik hozzánk küldtek képzésre hallgatókat.
MN: Hogy látja az SZFE jövőjét? Lehet ekkora belső feszültségekkel működtetni egy egyetemet?
BL: Ezeken a feszültségeken akkor lehet túllépni, ha az egyetemnek végre lesz újra szenátusa, lesz a szenátus által megválasztott és a kuratórium által jóváhagyott rektora. A konszolidáció irányába tett fontos első lépés lenne a törvényes állapot helyreállítása.
MN: Mi a véleménye arról, hogy az egyetem új vezetése nem akarja elismerni a hallgatók őszi félévben letett vizsgáit?
BL: Az MRK maximálisan egyetért Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa álláspontjával, mely szerint az elvégzett tanegységeket érvényesnek kell tekinteni.
MN: Az előbb azt mondta, az SZFE-n kívül a többi intézmény üdvözölte a modellváltást. Ezt igaznak tartja a folyamatba most bevont vidéki tudományegyetemekre is?
BL: A vidéki tudományegyetemek információink szerint önként jelentkeztek az átalakulásra, az egyetemek vezetése és az egyetemi polgárok többsége elfogadja a folyamatot. A szenátusok szavaztak az átalakulásról, Debrecenben egyhangúlag, Pécsett és Szegeden nem, de ilyen hatalmas tudományegyetemeken természetes, hogy minden változtatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
