Interjú

„A hírekből értesültünk a kinevezéséről”   

Borhy László, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, az ELTE rektora

Belpol

Az SZFE-n kívül más intézményeknél nem lát problémát az egyetemi modellváltás megvalósításával, de az ELTE nem akar változtatni a jelenlegi fenntartói struktúrán – mondja Borhy László, akit a kezdődő uniós költségvetési ciklus forrásairól és a Bologna-revízióról is kérdeztünk.

 

Magyar Narancs: Szeptemberben a cseh, a német, a lengyel, a szlovén és az osztrák rektori konferencia felhívást intézett a magyar kormányhoz, sürgetve, hogy állítsák vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiáját. Az MRK miért nem csatlakozott a kezdeményezéshez?

Borhy László: Ezen országok rektori konferenciáitól rendszeresen kapunk felhívásokat, az MRK-nak azonban minden hazai felsőoktatási intézmény a tagja; funkciónkból fakadóan az SZFE esetében a felek között megrekedt tárgyalásokban próbáltunk közvetítői szerepet vállalni, egészen addig, amíg egy cseppnyi reményt is láttunk a megoldás felé történő elmozdulásra. Nyolc tárgyalási körben, különböző felállásokban találkoztunk a hallgatói önkormányzat vezetőjével, az SZFE akkor már lemondott, de felmondási idejét töltő vezetésével, a kuratórium tagjaival és elnökével. Sajnos nem sikerült mindhárom oldalt egyben, egy asztalhoz leültetni.

MN: Ön szerint miért nem?

BL: Nehéz megmondani, nehéz belátni a meglévő feszültségek mögé. Bizonyos felmérésekből kiderült, hogy az SZFE hallgatói nem elsősorban a modellváltás tényét utasították el, hanem a kuratórium összetételét nem tartották elfogadhatónak. Ilyen típusú személyi problémákat külső szemlélőként nehéz kezelni.

MN: Azon túl, hogy a tárgyalást próbálták összehozni, volt az MRK-nak konkrét megoldási javaslata is?

BL: Azt láttuk, hogy jelentősen könnyítette volna a helyzetet, csökkentette volna a feszültségeket, ha a kuratóriumot, illetve a fenntartó alapítvány felügyelőbizottságát kibővítették volna az SZFE által javasolt tagokkal. Ha ez a kérésünk teljesül, talán létrejöhetett volna egy érdemi tárgyalási helyzet.

MN: De ezt a kérést a kormánynak kellett volna címezni, hiszen a kormány hozta létre az SZFE-t fenntartó alapítványt és jelölte ki a kuratóriumi tagokat.

BL: Nyilván ez a kérésünk nem maradt a tárgyaló felek között, valószínűleg eljutott magasabb szintre is.

MN: Az SZFE akkori legitim vezetése egyértelműen ellenezte az erőltetett modellváltást. Nem az lett volna a feladatuk ebben a helyzetben, hogy az egyik tagszervezetük véleménye mögé állnak?

BL: Az MRK-nak az állami tagozat mellett van egy magánintézményi tagozata, amelyhez a modellváltás útjára lépő intézmények csatlakoztak. Ezek az egyetemek üdvözölték a modellváltási folyamatot, sehol nem merültek fel olyan aggályok, mint az SZFE-n. A többi modellváltó intézmény véleményét is figyelembe kellett vennünk az állásfoglalásaink kialakításakor azzal együtt, hogy valóban szerencsésnek tartottuk volna, ha a kuratóriumban az SZFE jelöltjei is helyet kapnak. Ennek az MRK közleményében hangot is adtunk.

MN: Az alapítványi működtetés előnyeit általában olyan egyetemeknél szokták hangsúlyozni, amelyek szoros kapcsolatot tudnak kialakítani a magánszférával. A magyar színház- és filmművészetnek viszont az állam a legfőbb finanszírozója, itt még elméletben sem nagyon látni, mi a magánosítás értelme.

BL: A filmipar azért elég jelentős ipar, és a színművészetben is sokan magánvállalkozóként végzik a munkájukat. Érzek lehetőséget a magánszférához való közeledésben, ha nem is olyan volumenben, mind mondjuk a Miskolci Egyetem és az ottani nehézipar együttműködése. Amikor az ELTE bölcsészkarának voltam a dékánja, még nekünk is volt szerződéses kapcsolatunk hollywoodi filmtársaságokkal, filmakadémiákkal, akik hozzánk küldtek képzésre hallgatókat.

MN: Hogy látja az SZFE jövőjét? Lehet ekkora belső feszültségekkel működtetni egy egyetemet?

BL: Ezeken a feszültségeken akkor lehet túllépni, ha az egyetemnek végre lesz újra szenátusa, lesz a szenátus által megválasztott és a kuratórium által jóváhagyott rektora. A konszolidáció irányába tett fontos első lépés lenne a törvényes állapot helyreállítása.

MN: Mi a véleménye arról, hogy az egyetem új vezetése nem akarja elismerni a hallgatók őszi félévben letett vizsgáit?

BL: Az MRK maximálisan egyet­ért Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa álláspontjával, mely szerint az elvégzett tanegységeket érvényesnek kell tekinteni.

MN: Az előbb azt mondta, az SZFE-n kívül a többi intézmény üdvözölte a modellváltást. Ezt igaznak tartja a folyamatba most bevont vidéki tudományegyetemekre is? 

BL: A vidéki tudományegyetemek információink szerint önként jelentkeztek az átalakulásra, az egyetemek vezetése és az egyetemi polgárok többsége elfogadja a folyamatot. A szenátusok szavaztak az átalakulásról, Debrecenben egyhangúlag, Pécsett és Szegeden nem, de ilyen hatalmas tudományegyetemeken természetes, hogy minden változtatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.