Interjú

„A hírekből értesültünk a kinevezéséről”   

Borhy László, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, az ELTE rektora

Belpol

Az SZFE-n kívül más intézményeknél nem lát problémát az egyetemi modellváltás megvalósításával, de az ELTE nem akar változtatni a jelenlegi fenntartói struktúrán – mondja Borhy László, akit a kezdődő uniós költségvetési ciklus forrásairól és a Bologna-revízióról is kérdeztünk.

 

Magyar Narancs: Szeptemberben a cseh, a német, a lengyel, a szlovén és az osztrák rektori konferencia felhívást intézett a magyar kormányhoz, sürgetve, hogy állítsák vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiáját. Az MRK miért nem csatlakozott a kezdeményezéshez?

Borhy László: Ezen országok rektori konferenciáitól rendszeresen kapunk felhívásokat, az MRK-nak azonban minden hazai felsőoktatási intézmény a tagja; funkciónkból fakadóan az SZFE esetében a felek között megrekedt tárgyalásokban próbáltunk közvetítői szerepet vállalni, egészen addig, amíg egy cseppnyi reményt is láttunk a megoldás felé történő elmozdulásra. Nyolc tárgyalási körben, különböző felállásokban találkoztunk a hallgatói önkormányzat vezetőjével, az SZFE akkor már lemondott, de felmondási idejét töltő vezetésével, a kuratórium tagjaival és elnökével. Sajnos nem sikerült mindhárom oldalt egyben, egy asztalhoz leültetni.

MN: Ön szerint miért nem?

BL: Nehéz megmondani, nehéz belátni a meglévő feszültségek mögé. Bizonyos felmérésekből kiderült, hogy az SZFE hallgatói nem elsősorban a modellváltás tényét utasították el, hanem a kuratórium összetételét nem tartották elfogadhatónak. Ilyen típusú személyi problémákat külső szemlélőként nehéz kezelni.

MN: Azon túl, hogy a tárgyalást próbálták összehozni, volt az MRK-nak konkrét megoldási javaslata is?

BL: Azt láttuk, hogy jelentősen könnyítette volna a helyzetet, csökkentette volna a feszültségeket, ha a kuratóriumot, illetve a fenntartó alapítvány felügyelőbizottságát kibővítették volna az SZFE által javasolt tagokkal. Ha ez a kérésünk teljesül, talán létrejöhetett volna egy érdemi tárgyalási helyzet.

MN: De ezt a kérést a kormánynak kellett volna címezni, hiszen a kormány hozta létre az SZFE-t fenntartó alapítványt és jelölte ki a kuratóriumi tagokat.

BL: Nyilván ez a kérésünk nem maradt a tárgyaló felek között, valószínűleg eljutott magasabb szintre is.

MN: Az SZFE akkori legitim vezetése egyértelműen ellenezte az erőltetett modellváltást. Nem az lett volna a feladatuk ebben a helyzetben, hogy az egyik tagszervezetük véleménye mögé állnak?

BL: Az MRK-nak az állami tagozat mellett van egy magánintézményi tagozata, amelyhez a modellváltás útjára lépő intézmények csatlakoztak. Ezek az egyetemek üdvözölték a modellváltási folyamatot, sehol nem merültek fel olyan aggályok, mint az SZFE-n. A többi modellváltó intézmény véleményét is figyelembe kellett vennünk az állásfoglalásaink kialakításakor azzal együtt, hogy valóban szerencsésnek tartottuk volna, ha a kuratóriumban az SZFE jelöltjei is helyet kapnak. Ennek az MRK közleményében hangot is adtunk.

MN: Az alapítványi működtetés előnyeit általában olyan egyetemeknél szokták hangsúlyozni, amelyek szoros kapcsolatot tudnak kialakítani a magánszférával. A magyar színház- és filmművészetnek viszont az állam a legfőbb finanszírozója, itt még elméletben sem nagyon látni, mi a magánosítás értelme.

BL: A filmipar azért elég jelentős ipar, és a színművészetben is sokan magánvállalkozóként végzik a munkájukat. Érzek lehetőséget a magánszférához való közeledésben, ha nem is olyan volumenben, mind mondjuk a Miskolci Egyetem és az ottani nehézipar együttműködése. Amikor az ELTE bölcsészkarának voltam a dékánja, még nekünk is volt szerződéses kapcsolatunk hollywoodi filmtársaságokkal, filmakadémiákkal, akik hozzánk küldtek képzésre hallgatókat.

MN: Hogy látja az SZFE jövőjét? Lehet ekkora belső feszültségekkel működtetni egy egyetemet?

BL: Ezeken a feszültségeken akkor lehet túllépni, ha az egyetemnek végre lesz újra szenátusa, lesz a szenátus által megválasztott és a kuratórium által jóváhagyott rektora. A konszolidáció irányába tett fontos első lépés lenne a törvényes állapot helyreállítása.

MN: Mi a véleménye arról, hogy az egyetem új vezetése nem akarja elismerni a hallgatók őszi félévben letett vizsgáit?

BL: Az MRK maximálisan egyet­ért Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa álláspontjával, mely szerint az elvégzett tanegységeket érvényesnek kell tekinteni.

MN: Az előbb azt mondta, az SZFE-n kívül a többi intézmény üdvözölte a modellváltást. Ezt igaznak tartja a folyamatba most bevont vidéki tudományegyetemekre is? 

BL: A vidéki tudományegyetemek információink szerint önként jelentkeztek az átalakulásra, az egyetemek vezetése és az egyetemi polgárok többsége elfogadja a folyamatot. A szenátusok szavaztak az átalakulásról, Debrecenben egyhangúlag, Pécsett és Szegeden nem, de ilyen hatalmas tudományegyetemeken természetes, hogy minden változtatásnak vannak támogatói és vannak ellenzői. 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk