A Magyarságkutató Intézet, és ami mögötte van

Tonuzóba sírja

Belpol

Két éve működik a Kásler Miklós miniszter hobbiprojektjének tartott Magyarságkutató Intézet. A milliárdos költségvetésű intézménynek nemcsak a megítélése, a teljesítménye és a kutatói állománya mondható vegyesnek, de még mindig nem világos, hogy mi is a cél vele.

 

Habár 2019 eleje óta létezik, és indulásakor meglehetősen élénk vitát váltott ki, működésének második évére kikerült a reflektorfényből a Magyarságkutató Intézet (MKI). Az MKI által tető alá hozott történelmi animációs film, A pozsonyi csata bemutatója aztán alaposan felkavarta az állóvizet, és az is tudomást szerzett az intézmény működéséről, akit hidegen hagy a magyar őstörténet.

Ha nem karolja fel a Hyperion Kft. évek óta stagnáló filmes projektjét (a cég 2017-ben kapott 12 milliót a filmre a Magyar Média Mecenatúra pályázatán), s nem tol bele még nagyjából ugyanennyit a Magyarságkutató Intézet, A pozsonyi csata valószínűleg a totális érdektelenség szemétdombján végezte volna. Ehhez képest a decemberben jelentős (állami) média­támogatással bemutatott 50 perces animáció és az ahhoz kapcsolódó, egymillió forintból összehozott popdal nemcsak a közönséget és a kritikusokat, de a történészszakmát is megosztotta – vagy inkább zavarba hozta. A premier blamázsát Horváth-Lugossy Gábor, az MKI főigazgatója azóta is újságcikkekben és médianyilatkozatokban igyekszik kimagyarázni, miközben a Magyarságkutatónál dolgozó régészek közül kettőt azért menesztettek, mert negatív kritikát fogalmaztak meg a filmről, illetve felhívták a figyelmet a benne lévő történelmi ferdítésekre. A kirúgások és általában az intézet működése miatt többször kerestük kérdéseinkkel a Magyarságkutató Intézet vezetését, de választ egyik alkalommal sem kaptunk.

Jelszó: társadalmasítás

Amikor Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója (és számos egyéb funkció betöltője) tavaly nyáron, a könnyűzenei szcéna megmentésére kiötölt több tízmilliárdos (később hamar elvérző) programtervét a sajtóban elkezdte reklámozni, meglehetős feltűnést keltett az egyik általa használt kulcsfogalom, a társadalmasítás. Már Demeter titulusa is magában foglalta a kifejezést, hiszen a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztosként szólalt meg az azóta szilenciumon lévő PIM-vezető. Demeter szerint ez a tevékenység a fiatalok kultúrafogyasztásának kielégítésére, közösségi nevelésükre, s valamiféle minőségelvre való rávezetésükre szolgál. A valóságban a kulturális vezetés társadalmasítási kísérlete jóval inkább arról szól, hogyan lehet a kulturális és tudományos életben egyfajta populista fordulatot végrehajtani: vagyis megtalálni azokat a pontokat, ahol a társadalmi igény és a kulturális vagy tudományos eredmények találkozhatnak, s a kettő metszéspontjába a kormányzati ideológiának megfelelő teljesítményeket állítani.

A pozsonyi csata bemutatóját követő vitában a Magyarságkutató Intézet főigazgatója is előszeretettel használta a társadalmasítás kifejezést, csak ő a magyar őstörténet társadalmasítása mellett tört lándzsát. A Kásler Miklós által a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályáról kiemelt és az induló Magyarságkutató Intézet élére helyezett Horváth-Lugossy nem véletlenül állt a tudomány társadalmasításának az élére, hiszen neki is legfeljebb ezen a szinten volt korábban köze a történelemtudományhoz.

A 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kabinetfőnökeként tevékenykedő, a Terror Háza Múzeumban tizenkét éven át tárlatvezetőként dolgozó, az egykori MSZMP-s államminiszter utolsó éveiben Pozsgay Imre személyi titkáraként működő, jogász végzettségű Horváth-Lugossy történészi szempontból a szélsőjobboldali szubkultúrából érkezett a centrális erőtér vonzáskörzetébe. Korábban nemcsak házmesteri céget vezetett együtt a jobboldali sajtó hírhedt kultúrharcosával, Szakács Árpáddal (az ő közös ügyeikről bővebben is írtunk már: Kik Orbán kultúrharcosai és mit akarnak valójában? Magyar Narancs, 2019. március 21.), de történelmi magazint is írtak együtt. Nem is egyet: a Szakács-féle Nagy Magyarországnak szerzője, a Történelemportál Magazinnak és honlapnak pedig már tulajdonosa is volt egy időben Horváth-Lugossy a Kárpátia Stúdió Kft.-n keresztül. A Kárpátia Stúdió a folyóiraton túl könyvkiadással is foglalkozott, egyebek mellett Raffay Ernő, Szakály Sándor, később Bayer Zsolt munkái jelentek meg itt.

Horváth-Lugossy tehát jogászi és cégvezetői munkája mellett műkedvelő történészként részt vett a szélsőjobboldali szubkultúra ápolásában is. Már a Nagy Magyarország indulásakor, 2009-ben azt az irányvonalat jelölték ki a lap számára, ami később, a Fidesz hatalomra jutása után egyre inkább támogatott nézetté vált: „A történetírás napjainkban siralmas állapotban van, a fővonalas történelemláttatásba kevés beleszólása van a konzervatívoknak. Ezen szeretnénk változtatni.” A Nagy Magyarország és a Történelemportál ugyan rövid életűnek bizonyult (igaz, ez nem akadályozta meg Kásler Miklóst, hogy tavaly a három éve nem frissülő honlapot megdobja egy 50 milliós vissza nem térítendő támogatással), de közben Szakács és Horváth-Lugossy is a centrális erőtér belseje felé sodródott. Szakács a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks vidéki főszerkesztője lett (egészen addig, míg tavaly „alkotói szabadságra” nem ment), Horváth-Lugossyt pedig előbb az épp Szakács közreműködésével megbuktatott PIM-igazgató, Prőhle Gergely utódjaként hozták szóba, majd miután ezt a pozíciót a Századvég felől érkező Demeter Szilárd foglalta el, hirtelen váltással a frissen felálló Magyarságkutató Intézet vezetőjévé nevezte ki Kásler. A miniszter akkori indoklása szerint azzal a céllal gründolta az intézetet, hogy „a régi türk–finn­ugor vitának” egyszer s mindenkorra véget vessen, s annak vezetői posztjára „nem a legavatottabb tudóst” keresték, hanem „egy kiváló szervezőt”. Az elvárás első fele minden bizonnyal teljesült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.