A Magyarságkutató Intézet, és ami mögötte van

Tonuzóba sírja

Belpol

Két éve működik a Kásler Miklós miniszter hobbiprojektjének tartott Magyarságkutató Intézet. A milliárdos költségvetésű intézménynek nemcsak a megítélése, a teljesítménye és a kutatói állománya mondható vegyesnek, de még mindig nem világos, hogy mi is a cél vele.

 

Habár 2019 eleje óta létezik, és indulásakor meglehetősen élénk vitát váltott ki, működésének második évére kikerült a reflektorfényből a Magyarságkutató Intézet (MKI). Az MKI által tető alá hozott történelmi animációs film, A pozsonyi csata bemutatója aztán alaposan felkavarta az állóvizet, és az is tudomást szerzett az intézmény működéséről, akit hidegen hagy a magyar őstörténet.

Ha nem karolja fel a Hyperion Kft. évek óta stagnáló filmes projektjét (a cég 2017-ben kapott 12 milliót a filmre a Magyar Média Mecenatúra pályázatán), s nem tol bele még nagyjából ugyanennyit a Magyarságkutató Intézet, A pozsonyi csata valószínűleg a totális érdektelenség szemétdombján végezte volna. Ehhez képest a decemberben jelentős (állami) média­támogatással bemutatott 50 perces animáció és az ahhoz kapcsolódó, egymillió forintból összehozott popdal nemcsak a közönséget és a kritikusokat, de a történészszakmát is megosztotta – vagy inkább zavarba hozta. A premier blamázsát Horváth-Lugossy Gábor, az MKI főigazgatója azóta is újságcikkekben és médianyilatkozatokban igyekszik kimagyarázni, miközben a Magyarságkutatónál dolgozó régészek közül kettőt azért menesztettek, mert negatív kritikát fogalmaztak meg a filmről, illetve felhívták a figyelmet a benne lévő történelmi ferdítésekre. A kirúgások és általában az intézet működése miatt többször kerestük kérdéseinkkel a Magyarságkutató Intézet vezetését, de választ egyik alkalommal sem kaptunk.

Jelszó: társadalmasítás

Amikor Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója (és számos egyéb funkció betöltője) tavaly nyáron, a könnyűzenei szcéna megmentésére kiötölt több tízmilliárdos (később hamar elvérző) programtervét a sajtóban elkezdte reklámozni, meglehetős feltűnést keltett az egyik általa használt kulcsfogalom, a társadalmasítás. Már Demeter titulusa is magában foglalta a kifejezést, hiszen a magyar könnyűzene koordinálásáért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztosként szólalt meg az azóta szilenciumon lévő PIM-vezető. Demeter szerint ez a tevékenység a fiatalok kultúrafogyasztásának kielégítésére, közösségi nevelésükre, s valamiféle minőségelvre való rávezetésükre szolgál. A valóságban a kulturális vezetés társadalmasítási kísérlete jóval inkább arról szól, hogyan lehet a kulturális és tudományos életben egyfajta populista fordulatot végrehajtani: vagyis megtalálni azokat a pontokat, ahol a társadalmi igény és a kulturális vagy tudományos eredmények találkozhatnak, s a kettő metszéspontjába a kormányzati ideológiának megfelelő teljesítményeket állítani.

A pozsonyi csata bemutatóját követő vitában a Magyarságkutató Intézet főigazgatója is előszeretettel használta a társadalmasítás kifejezést, csak ő a magyar őstörténet társadalmasítása mellett tört lándzsát. A Kásler Miklós által a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályáról kiemelt és az induló Magyarságkutató Intézet élére helyezett Horváth-Lugossy nem véletlenül állt a tudomány társadalmasításának az élére, hiszen neki is legfeljebb ezen a szinten volt korábban köze a történelemtudományhoz.

A 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kabinetfőnökeként tevékenykedő, a Terror Háza Múzeumban tizenkét éven át tárlatvezetőként dolgozó, az egykori MSZMP-s államminiszter utolsó éveiben Pozsgay Imre személyi titkáraként működő, jogász végzettségű Horváth-Lugossy történészi szempontból a szélsőjobboldali szubkultúrából érkezett a centrális erőtér vonzáskörzetébe. Korábban nemcsak házmesteri céget vezetett együtt a jobboldali sajtó hírhedt kultúrharcosával, Szakács Árpáddal (az ő közös ügyeikről bővebben is írtunk már: Kik Orbán kultúrharcosai és mit akarnak valójában? Magyar Narancs, 2019. március 21.), de történelmi magazint is írtak együtt. Nem is egyet: a Szakács-féle Nagy Magyarországnak szerzője, a Történelemportál Magazinnak és honlapnak pedig már tulajdonosa is volt egy időben Horváth-Lugossy a Kárpátia Stúdió Kft.-n keresztül. A Kárpátia Stúdió a folyóiraton túl könyvkiadással is foglalkozott, egyebek mellett Raffay Ernő, Szakály Sándor, később Bayer Zsolt munkái jelentek meg itt.

Horváth-Lugossy tehát jogászi és cégvezetői munkája mellett műkedvelő történészként részt vett a szélsőjobboldali szubkultúra ápolásában is. Már a Nagy Magyarország indulásakor, 2009-ben azt az irányvonalat jelölték ki a lap számára, ami később, a Fidesz hatalomra jutása után egyre inkább támogatott nézetté vált: „A történetírás napjainkban siralmas állapotban van, a fővonalas történelemláttatásba kevés beleszólása van a konzervatívoknak. Ezen szeretnénk változtatni.” A Nagy Magyarország és a Történelemportál ugyan rövid életűnek bizonyult (igaz, ez nem akadályozta meg Kásler Miklóst, hogy tavaly a három éve nem frissülő honlapot megdobja egy 50 milliós vissza nem térítendő támogatással), de közben Szakács és Horváth-Lugossy is a centrális erőtér belseje felé sodródott. Szakács a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks vidéki főszerkesztője lett (egészen addig, míg tavaly „alkotói szabadságra” nem ment), Horváth-Lugossyt pedig előbb az épp Szakács közreműködésével megbuktatott PIM-igazgató, Prőhle Gergely utódjaként hozták szóba, majd miután ezt a pozíciót a Századvég felől érkező Demeter Szilárd foglalta el, hirtelen váltással a frissen felálló Magyarságkutató Intézet vezetőjévé nevezte ki Kásler. A miniszter akkori indoklása szerint azzal a céllal gründolta az intézetet, hogy „a régi türk–finn­ugor vitának” egyszer s mindenkorra véget vessen, s annak vezetői posztjára „nem a legavatottabb tudóst” keresték, hanem „egy kiváló szervezőt”. Az elvárás első fele minden bizonnyal teljesült.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Nosztalgia nélkül

A kiállítás központi témája a vidéki Magyarország ikonikus épülete, a sátortetős és négyzetes alaprajzú, elsősorban a tömeges lakásigény kielégítésére szolgáló háztípus.

Bocs, idézet

Hogy előbb-utóbb filmen is megörökítik az alkalmazottaival, színésznőivel évtizedeken át következmények nélkül erőszakoskodó Harvey Weinstein bukását, az kezdettől nyilvánvaló volt.

Túlélték magukat

Kemény feladat egy még mindig népszerű, sikeres zenekar történetének négy évtizedéről írni, mert szinte lehetetlen elkerülni a sztori sztereotip állomásait: hogyan jutnak el a füstös pinceklubokból a teli arénákba a rock and roll életforma szokásos buktatóin keresztül, a fehér porból rakott dombokat megmászva.

Trójai ló a szív

A népszerű, már-már kultikus, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman alkotójának első novelláskötete egy tipo­grá­fiailag is kitűnő humoreszkkel kezdődik.

Mindenkibe szerelmes

Dave Grohl, a Foo Fighters hiperaktív frontembere a pandémia elején bepánikolt, hogy mit kezdjen a lekötetlen energiáival, és úgy határozott, könyvet ír az életéről. Története kétségkívül izgalmas: még tinédzserként lett a Scream nevű hardcore-punk zenekar tagja, majd belépett a Nirvanába.

Fiatalon Európában, öregen Afrikában

Jézus lekászálódik a feszületről, leül a kanapéra, szemben Diégane-nal. Ő egy szerer animista, aki hisz a jelenésekben, így nem ijedt, csak meglepett. Az Embernek Fia leveszi a szemére csúszott véres töviskoronát, és a szív szavával beszélve csillapítja a szenegáli srác gyilkos indulatait.

A fekete hús történetei

Havasréti József új regényéről a kiadója valamiért eltitkolta, hogy az egy trilógia záró része. (A két előzmény, a 2014-ben kiadott Űrérzékeny lelkek, és annak folytatása, a 2017-es Nem csak egy kaland.) Furcsa, Havasréti ugyanis folyton az előző könyvek szerep­lői­ről, az azokban leírt történésekről beszél; a főhőse, Rendes, rendre ilyesmin elmélkedik (régmúlt a mostban, most a régmúltban).

Hálásan köszöni

A szerző hatvanadik születésnapjára, a legutóbbi novellagyűjteménye után hét évvel megjelent kötet címe csalóka: nem a könyv hangulatára, csupán a többszörös kicsinyítő tükörként is felfogható negyedik novella (Peruvian Airlines) egyik mellékszereplőjére utal.

A lágerek szabadsága

Ez a könyv alighanem az idei év legnagyobb irodalmi meglepetése és szenzációja. A Kitelepítés Visky András első regénye, de több alkalommal is azt nyilatkozta a számos verseskötetet és drámát jegyző szerző, hogy minden eddigi munkája idevezetett.

Rosszkor, rossz helyen

Nem mondhatjuk, hogy szegényes vagy hiányos lenne a Tabán történetét feldolgozó irodalom, mégis van valami zavarba ejtő, amikor szóba kerül az egykori budai városrész. Főként Krúdy Gyula hangulatos leírásai adnak kapaszkodót, valamint a leginkább képregényeiről ismert Zórád Ernő festményei, amelyek (az alkotói szándék ellenére is) egy romantikus rezervátumot tárnak elénk. Olyan helyet, ahol a jó fröccs és a harmonikaszó legyőzi az egzisztenciális, a higiénés, és az egyéb, életminőséget jelentősen befolyásoló problémákat.