"A tavalyi helyzethez képest most már nem a kormány és az egyetemek vagy a kormány és a hallgatók, hanem a kormányon belüli érdekcsoportok között feszül a fő ellentét. Ez a helyzetet még kiszámíthatatlanabbá teszi" - mondta a felsőoktatás jövőjéről folytatott tárgyalásokat jól ismerő forrásunk arra reagálva, hogy a november 27-i kormányülésen napirendre sem került a felsőoktatási törvény módosításáról szóló, Klinghammer István államtitkárságán kidolgozott tervezet.
"A felsőoktatás kérdése most egy forró krumpli, annyira nem is markolásznám" - fogalmazott Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) márciusi fórumán. A februárban létrehozott Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság élére kinevezte ugyan a szférával jó kapcsolatot ápoló Klinghammer Istvánt, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) volt elnökét, ám mára bizonyossá vált: a következő felvételi ciklusban nem lesznek jelentős változások a felsőoktatás szerkezetében. A módosításokat a hatályos törvény értelmében december 31-ig kellene végrehajtani, hogy a felvételizők rendesen felkészülhessenek az egyetemválasztásra - azaz a november végi ülés lett volna a kormány számára az utolsó reális esély az elhatározásra.
Pedig ígéretekben és tárgyalási szándékban nem volt hiány, a terület főbb érdek-képviseleti szerveit tömörítő Felsőoktatási Kerekasztal munkája nyomán az államtitkárság júniusra kidolgozta a Felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései című vitaanyagot, amelyet kisebb módosítások után szeptember 20-án a kerekasztal a felsőoktatási törvény módosításának alapjaként fogadott el - csak Parragh László, az MKIK elnöke szavazott ellene.
Szépen indult,szokás szerint
Mezey Barnának, az MRK jelenlegi elnökének tájékoztatása szerint ekkor még arról volt szó, hogy a törvénymódosítási javaslat októberben az Országgyűlés elé kerül. Lapunknak korábban Klinghammer államtitkár is valószínűsítette, hogy a legfontosabb változtatásokra még ősszel sor kerülhet, ha a reformok finanszírozhatósága is illeszkedik a kormányprogramba (lásd: "Nézzünk már az adatok mögé!", Magyar Narancs, 2013. augusztus 22.). Az Átlátszó Oktatás blogon kiszivárgó információk szerint a törvénymódosítási tervezet október 3-ára készült el, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) október 29-i értekezletén hagyta jóvá. Végül mégsem ez a szöveg, csupán a kerekasztal munkájáról szóló jelentés került a kormány elé, amit több szakértő úgy interpretált, hogy Orbán célja Klinghammerrel eleve nem a reform, hanem a felsőoktatás szereplőinek pacifikálása lehetett.
A fejleményekről szerettük volna megkérdezni Klinghammer Istvánt vagy helyettesét, Maruzsa Zoltánt, ám ők nem kívántak nyilatkozni a Narancsnak. Az Emmi sajtóosztálya lapunknak küldött válaszában lényegében szó szerint megismételte a Giró-Szász András kormányszóvivő által november 27-én elmondottakat - az illetékes tárcák háttértanulmányokat készítenek az egyházi felsőoktatásról, a duális képzésről, a szakmunkásképzés és a felsőoktatás közötti átjárásról és a legjobb egyetemek közé bekerülés feltételeiről, ezek után tárgyal újra a kabinet -, majd kijelentette, hogy "az Emberi Erőforrások Minisztériuma új információt nem tud nyújtani". A kerekasztal általunk megkérdezett résztvevői és más szakmabeliek szerint a kormány döntésének hátterében éppúgy állhat Parragh kamarai elnök ellenkezése, mint a kormányon belüli feszültségek vagy a javaslat bizonyos pontjainak szakmai átgondolatlansága.
Mezey Barna a Narancsnak azt mondta, hogy bár az államtitkárság ígéretei szerint december 18-án újratárgyalhatja a kormány a felsőoktatási jelentést, törvénymódosítás hiányában kijelenthető: egy teljes cikluson keresztül stratégiára nem támaszkodó, ezért kiszámíthatatlan környezetben volt kénytelen működni a magyar felsőoktatás. "Abban azonban nagyon reménykedem, hogy legalább egy finanszírozási kormányrendelet születik idén, mert e nélkül maradna az ötletszerű, az intézményeket teljes bizonytalanságban hagyó pénzosztás. Idén például egyáltalán nem volt ilyen rendeletünk" - hangsúlyozta az MRK elnöke. A Rektori Konferencia eredetileg is elsősorban finanszírozási irányelvei miatt támogatta a stratégiai anyagot (lásd erről: "Megszűnik a kijárásos rendszer", Magyar Narancs, 2013. október 10.). Ha valóban e szerint készülne el a finanszírozási rendelet, akkor a felsőoktatás számára biztosított költségvetési források - jövőre valószínűleg 13 milliárddal lesz több, mint idén, ami nem kompenzálja a korábbi elvonásokat - 70 százalékát az intézményt szabadon választó hallgatók, 30 százalékát a tudományos-kutatási mutatók arányában osztaná el az állam. "Ezek tényadatok, így ellenőrizhetők és előre kalkulálhatók, mi ezt tartanánk a legjobb megoldásnak. De persze a jelenlegi bizonytalanságnál még az is jobb lenne, ha elvetnék ezt a tervet, hiszen akkor legalább a korábbi bázisalapú, rossz finanszírozási metódussal tudnánk tervezni. Jelenleg lehetetlenség az intézmények költségvetéséről beszélni, pedig a korábbi években ilyenkor ez a munka már elkezdődött" - mondta Mezey.
Szerkezeti kérdés
Az MRK támogatta a Klinghammer-féle elképzelés másik nagy újítását, az intézmények négy típusba - nemzeti tudományegyetem, egyetem, főiskola, közösségi főiskola - sorolását is, némi ellenérzésük csupán a vázolt kancellári rendszerrel szemben volt. "A stratégiai anyag nem határozta meg kellő pontossággal a rektor és a kancellár egymáshoz való viszonyát, és nincs ez másként az általunk látott törvénymódosítási tervezetben sem. Abban maradtunk, hogy a stratégiai irányoknak megfelelően módosítják a törvényt, és a kérdéses pontokra később visz-szatérünk. Mivel ez nem teljes stratégia, nincs kizárva az újabb módosítás sem. A kancellári rendszert 2014. január 1-jétől egyfajta pilotprogramként a nemzeti tudományegyetemeken vezették volna be, a többi helyen csak egy évvel később lépett volna hatályba ez a rendelkezés" - magyarázta Mezey. A nyilvánosságra került törvénymódosítási tervezet egyébként a kormány által kinevezett kancellárnak meglehetősen széles jogköröket juttat, egyetértési joggal ruházza fel többek között a szenátus minden gazdasági vagy gazdasági következménnyel járó döntésénél. A rektor hatásköréről jóval kevesebbet beszél a tervezet, csupán annyit állapít meg, hogy a kancellári rendszer bevezetésével egy időben a rektorválasztás joga visszakerül a szenátushoz (lásd Rektorválasztási keringő című keretes írásunkat).
A kancellári intézmény veszélyeit érzékeli Tőrös Szilárd, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke is, aki szerint a világos hatásköri megosztás elengedhetetlenségét mutatja a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és gazdasági főigazgatója közötti közelmúltbeli csörte, aminek egyik következménye a hallgatói ösztöndíjak kiutalásának csúszása lett. Bár az FDSZ is úgy látja, hogy Klinghammer államtitkár elképzelései minden korábbinál jobbak, és a finanszírozási rendelet megalkotását is támogatják, Tőrös az intézményi besorolások kezelésével nem teljesen elégedett. Kidolgozatlan például a közösségi főiskolák szerepe, a törvénymódosítási tervezet csupán felhatalmazást ad a kormánynak, hogy rendeletben szabályozza "főiskolának, valamint bármely felsőoktatási intézmény karának, illetve más megnevezésű szervezeti egységének, képzési helyének közösségi főiskolává átalakulását, működését, gazdálkodását, irányítási rendszerét és felügyeletét". "Két nap különbséggel két, a felsőoktatás terén mértékadó vezető teljesen eltérő tájékoztatást adott erről. Egyikük szerint a közösségi főiskolák új létesítmények lesznek, míg a másik verzió az, hogy a jelenlegi főiskolák döntő többsége közösségi főiskolává alakul. De ha új szerepkört kapnak is az intézmények, nem tudni, mi lesz oktatói gárdájuk sorsa" - érzékeltette a fejetlenséget Tőrös. A hallgatók teljesen szabad intézményválasztása szerinte még akkor is nehéz helyzetbe hozhatná a vidéki egyetemeket és főiskolákat, ha a stratégiai anyag értelmében az átalakítások nyomán bekövetkező bevételkiesést az állam három évig - egyre csökkenő mértéken - pótolja. További feszültség forrása a kiváló oktatóknak adható professor excellens cím - a tervezet ennek a szabályozását is kormányrendeleti hatáskörbe utalja -, amelyet csak nemzeti tudományegyetemek tanárai kaphatnának. Tőrös meglátása szerint az érdekellentétek fő oka az, hogy a kormány a szerkezeti átalakításokat forráshiányos állapotban kívánja végrehajtani. "Ez pedig azt eredményezi, hogy egyik intézmény csak a másik kárára nyerhet, ami óhatatlanul feszültségekhez vezet, még ha ezek nem is jönnek ki minden fórumon."
Az FDSZ csalódott amiatt is, hogy a stratégiai anyag hiányosságait pótolni hivatott - a felsőoktatási életpályamodellre és a karrierhíd programra vonatkozó - javaslataik nem kerültek a törvénymódosítási tervezetbe. "Életpályamodell alatt azt értjük, hogy azt az oktatót, aki teljesíti a kritériumokat, záros határidőn belül legyen kötelező előléptetni, és mindehhez társuljon egy tisztességes bérrendszer. Tarthatatlan, hogy 2008 óta bértáblaszerűen egy fillér nem került be a felsőoktatásba. A karrierhíd program a profiltisztítás miatt megszüntetett szakok oktatóin segítene" - mondta Tőrös. Az FDSZ törvénymódosítási javaslatait el is küldte Gilly Gyulának - aki Klinghammer István tanácsadója, a stratégiai anyag és az abból következő jogi dokumentumok szövegezője -, mégsem kerültek be az Emmi törvénymódosítási tervezetébe. "Ígéretet viszont kaptunk az államtitkárságtól, hogy ezt a kérdést is napirendre veszik, sőt egy Támop-pályázatot is elnyertünk a kollektív szerződések kidolgozására, ami kapcsolódik az életpályamodell kérdéséhez is" - tette hozzá a szakszervezeti elnök. Tovább bonyolítja a képet, hogy e javaslatokról nem a Felsőoktatási Kerekasztal, hanem a némileg eltérő összetételű Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács tárgyal.
A késedelem okai
A törvénymódosítás elmaradásának lehetséges okairól számos elképzelés kering azon a feltételezésen kívül is, hogy Klinghammer István eleve csak kommunikációs célokat szolgált. Kézenfekvő következtetés, hogy a stratégiára nemmel szavazó, a kormánnyal több megállapodást aláíró és Orbán Viktorral is partneri kapcsolatot ápoló Parragh László fúrhatta meg az államtitkársági tervezet keresztülvitelét. A Népszabadság információi szerint a kamaraelnök még októberben, Orbán indiai útja során győzte meg a miniszterelnököt. Az általunk megismert törvénymódosítási javaslatból valószínűsíthető, hogy a duális képzési forma nem kellően hangsúlyos volta - ebben a képzési formában a hallgatók tanulmányi idejük jelentős részét szakmai gyakorlaton töltik - mellett az sem nyerhette el Parragh tetszését, hogy az eredeti tervekkel szemben a helyi ipar végül nem kapott képviseletet az egyetemeken felállítani szándékozott fenntartói testületekben. Tőrös Szilárd szerint Parragh javaslataiban is sok igazság van, de "fontos eltalálni a megfelelő egyensúlyt. Az ipar most akarja a munkaerőt, a felsőoktatás viszont hosszú évtizedekre képzi a fiatalokat. Másfajta kompetenciákra is szert kell tenniük, mint egy iparági szegmens alapos ismerete." Parragh Lászlónál arról érdeklődtünk, hogy miért nem támogatta a törvénymódosítást, illetve valóban beszélt-e a kérdésről Orbán Viktorral, a kamaraelnök azonban - elfoglaltságaira hivatkozva - nem tudott minket fogadni, írásban feltett kérdéseinkre pedig lapzártánkig nem reagált.
Mezey Barna a hozzá eljutó információk és a kormány pontosítási kérelmei alapján arra következtet, hogy az Emmi és a felsőoktatás irányításában szerepet kapott többi minisztérium - elsősorban a Nemzetgazdasági és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium - között csúszhattak el az egyeztetések. Más forrásból a Narancs úgy értesült, hogy Naszvadi György költségvetésért felelős államtitkár nem sokkal a kormányülés előtt kapta kézhez az előterjesztést.
Több forrásunk is megerősítette azt a már korábban nyilvánosságra került információt, miszerint a Felsőoktatásért Felelős Államtitkárságon belül sem élvezett egyöntetű támogatást a Klinghammer-javaslat. Az államtitkár a stratégiai anyagot és a törvénymódosítási tervezetet saját szakértői csapatával dolgozta ki, a munkából gyakorlatilag teljesen kihagyta Maruzsa Zoltánt és munkatársait. Egy beszélgetőpartnerünk szerint az államtitkár és helyettese között feszülő ellentét nem csupán szakmai természetű; amikor 2012 elején a kormány eldöntötte, hogy a felsőoktatást kiveszi Hoffmann Rózsa irányítása alól, és önálló államtitkárságot hoz létre, sokáig Maruzsa Zoltán, Hoffmann helyettes államtitkára volt a vezetői poszt fő várományosa, így nagy csalódásként élte meg Klinghammer kinevezését. Az gyakorlatilag általános vélemény, hogy Klinghammer kinevezése csak a 2014-es választásokig szól, ezért Maruzsa arra is játszhat, hogy leendő államtitkárként inkább a saját vízióját valósítaná meg. Forrásunk szerint Balog Zoltán miniszter sem szerette volna, ha a beosztottjai közti viszony tovább mérgesedik, ezért - bár ő lett volna a parlamenti előadója - maga sem siettette a törvénymódosítási tervezet napirendre vételét.
Rektorválasztási keringőA rektorválasztás joga a felsőoktatási törvény 2011-es módosításával került ki az egyetemek hatásköréből. A felsőoktatási intézmények legfőbb döntéshozó szerve, a szenátus onnantól csak rangsorolta a jelentkezőket, az oktatásért felelős miniszter közülük bárki kinevezését javasolhatta a köztársasági elnöknek (főiskolai rektorok esetében a miniszterelnöknek). A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) és Balog Zoltán miniszter között 2013 januárjában kötött részmegállapodás azt tartalmazta, hogy a kormány "biztosítja a rektorválasztás korábbi rendszerét". Ennek ellenére számos esetben nem a szenátustól legtöbb szavazatot kapó jelöltet terjesztette fel kinevezésre a miniszter (a debreceni, miskolci és kecskeméti esetről részletesen beszámoltunk - lásd: Rektort választ a miniszter, Magyar Narancs, 2013. május 23.). A minisztérium először azzal indokolt, hogy a szóban forgó rektori pályázatokat még a részmegállapodás megkötése előtt kiírták, ám a törvény érintett passzusa a későbbiekben sem módosult, a kormányzati kommunikáció pedig egy idő után azt hangoztatta, hogy a kancellári rendszer bevezetésével egy időben állítja vissza a szabad rektorválasztást. Ez szerepel a miniszter és a HÖOK új elnöke által novemberben aláírt ideiglenes megállapodásban is. Ha tehát csúszik a felsőoktatási törvény módosítása és a kancellári rendszer bevezetése, akkor csúszik a szabad rektorválasztás visszaállítása is. A tét nem kicsi: jövőre több nagy egyetemen, így Pécsett és az ELTE-n is rektorválasztás lesz. |
FelvételiHacsak valami csoda folytán nem módosítják még idén a felsőoktatási törvényt, a következő tanévben is marad a tavalyi felvételi rendszer (bővebben lásd: Határeset, Magyar Narancs, 2013. augusztus 1.). Változás mindössze annyi, hogy a minimális teljesítési követelmény az alapképzésen 260, a felsőoktatási szakképzésen 220 pontra emelkedik, az e szintet megugró jelentkezőket kapacitásuk határáig állami ösztöndíjjal vehetik fel az intézmények. Kivételt képez ez alól tizenhat, főleg jogi és társadalomtudományi szak, melyeken idén is elég magasan húzták meg az állami ösztöndíj minimális ponthatárát: alkalmazott közgazdaságtan, gazdaságelemzés és nemzetközi tanulmányok szakokon például 465 pont felett lehet ingyenesen tanulni. A Klinghammer-stratégia ehhez képest visszaállítaná az állami ösztöndíjas keretszámrendszert - igaz, nem intézményenként, hanem képzésenként határozná meg a keretszámot, a hallgatók pedig szabadon dönthetnének arról, hogy az adott képzést kínáló egyetemek közül melyiket választják. |
