Mézpiaci rendellenességek

A kínai sárga

  • Matkovich Ilona
  • 2016.02.07 16:01

Belpol

Két budapesti tüntetés után októberben egy csapat méhész Brüsszelbe utazott, hogy átadja az Európai Bizottságnak a méz­import szigorúbb szabályozását követelő petíciót. Azt próbálták elérni, hogy az üvegek címkéjére felkerüljön a származási ország és a keverék méz pontos tartalma. Egyelőre hiába.

A méhészmegmozdulás előzménye az volt, hogy tavaly nyáron 200-fajta mézet vizsgáltatott be az Országos Magyar Méhészek Egyesülete, és kiderült, hogy a vegyes mézként árult termékek 40 százaléka ipari méz volt. Novemberben a kaposvári méhészek szövetsége ismét többfajta keverék mézet ellenőriztetett; mindegyik tartalmazott kínai mézet, háromnegyed részükről pedig bebizonyosodott, hogy gyenge minőségű ipari méz. „Magyarországon, ha az üvegen »EU-n kívüli« címkét látunk, az mindig kínai mézet jelent – mondja Takács Ferenc, a legnagyobb magyarországi méhészet és mézcsomagoló Aranynektár Kft. tulajdonos-igazgatója, egyben a Kaposvár és Térsége Méhész Egyesület tagja. – Az unióban forgalmazott mézeken sem látni sehol a Kína megjelölést, csak azt, hogy »EU-n kívüli«. Ennek az a magyarázata, hogy egyes nagy német és angol, de esetenként magyar töltőüzemeknek nem érdeke, hogy közölje a vásárlóval, milyen összetételű a méz. Lassan ott tartunk, hogy ha a kínai mézhez egy csepp magyar mézet hozzácseppent a csomagoló cég, akkor már eladhatja kevert mézként. Ennek következménye, hogy hiába voltak 2015-ben jók az időjárási viszonyok, és termeltek a magyar méhészek viszonylag nagy mennyiséget, nem tudják eladni. Áll a felvásárlás, eközben ömlik be a rengeteg kínai méz. Heti szinten az EU-ba bejön 100-150 kamion (egy kamion kb. 20 tonna – M. I.), miközben Magyarországról alig megy ki egy-két kamionnyi méz.” Takács Ferenc mindjárt figyelmeztet is bennünket, hogy a laikus is egyszerű kóstolással eldöntheti, melyik méz eredeti, melyik hamis: aki csak egyszer próbálja, mindig felismeri az intenzív, természetes méz­aromát, míg a kínainak van egy kellemetlen utóíze. „A magyar méz az ország egyik legjobban eladható exportcikke, mivel az itthoni mézfogyasztás mindössze évi fél kiló, a megtermelt méz 70 százaléka az unió piacára megy. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy míg a világhíres magyar és a többi jó minőségű európai méz a termelők nyakán marad, addig a magyar és az uniós fogyasztók is nagyrészt silány kínai mézet fogyasztanak” – mondja a mézes demonstrációk fő szervezője.

Álméhek kavarják az üstöket

 

A vizsgálatok szerint az olcsó kínai mézet jelentős részben nem a méhek készítik. „Kevés kivétellel nem a méhek gyűjtik a mézeket, hanem ipari módszerekkel állítanak elő mézhez hasonló dolgot. Kína annyi mézet állít elő, mint a világ összes méztermelője együttvéve, miközben ehhez a nagy számhoz nincsenek meg az éghajlati feltételek” – mondja Takács Ferenc.

A laboratóriumi vizsgálatok alapján a kínai méz minden magyarországi kiskereskedelmi forgalomban kapható kevert mézben megjelenik. Akkor nagyobb az esély „igazi” mézre, ha az üvegen „magyar akácméz” vagy „magyar virágméz” a felirat. A kínai méz iparilag előállított sárga, ragacsos anyagot, valójában egy egyszerű cukoroldatot tartalmaz – igaz, a rendes méz árának a feléért.

A mézet a dolgozó méhek készítik úgy, hogy begyűjtik a virá­gok nektárját, majd a szájukba torkolló mirigyváladékkal kissé felhígítják, és a kasban maguk öntik a lépek viaszsejtjeibe. A mirigyváladék hatására a nektárban levő összetett cukrok szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakulnak, majd a méhek sűrű szárnymozgatásukkal elpárologtatják belőle a felesleges vizet. Ám elég egy csapadékos, hűvös tavasz, vagy hogy elfagyjanak bizonyos méznövények virágai, és máris oda a méztermés nagy része. A valódi méz tehát mindig is drága mulatság volt, éppen ezért mindig is hamisították – ez utóbbit már 1896-ban a legnagyobb problémának nevezte báró Ambróczy Béla, a kor elismerten legnagyobb méhésze.

A szakemberek szerint a méz háromféleképp hamisítható. Az egyik módszer, hogy a mézhez színtelen, szagtalan cukoroldatokat, szörpöket kevernek. A másik, hogy a méhész a méhek táplálékához adja hozzá ezeket a cukrokat, amelyeket aztán maguk a méhek dolgozzák bele a mézbe. A méhésznek így több hordó méze lesz, ami azért mégsem az igazi. A harmadik trükk a legdurvább: a mézcsomagoló silány minőségű kínai mézet kever a mézbe, és – például – Magyarországot nem származási országként, hanem gyártási helyként jelöli meg; néha még a magyar zászlót is ráteszi az üvegre.

A szakma attól tart, hogy szigorúbb uniós szabályozás híján a ma még méznagyhatalomnak számító Magyarországon a méhészettel foglalkozó 15 ezer családból sokan elveszíthetik a megélhetésüket. Pedig egyre többen akarnak megélni méhtartásból – a méhcsaládszám elképesztő mértékben növekszik, mind többen látnak ebben fantáziát. Az unió is támogatja a mézkészítő ágazatot, ha egy fiatal gazdapár méhészkedni kezd, 12 millió forint vissza nem térítendő pályázati pénzért azt kell vállalnia, hogy öt év alatt olyan működő gazdaságot hoz létre, amelyben 240 méhcsaládot tart. (Megfelelő szakmai tudás és sok év tapasztalat hiányában ez szinte lehetetlen.) A méhcsaládok száma után gyógyszer- és cukortámogatás jár, és a méhészkedéshez szükséges eszközökre is lehet pályázni.

Stencli Ferenc családja negyedik generáció óta, száz éve méhészkedik. A kétdiplomás fiatalember szerint sok probléma okozója, hogy pár hónapos tanfolyam után bárkiből lehet méhész. „Édesapám harminc éve csinálja, mégis minden este bújja a szakkönyveket, minden méhészszezonban új tapasztalatokkal gazdagodunk” – mondja a szakember, akitől megtudjuk, hogy az országban 1 400 000 méhcsalád él; méhsűrűségben a világon csak Dél-Korea előzi meg Magyarországot. Hivatalos adatok szerint másutt nem növekedett ilyen mértékben a méhcsaládszám. „Ez 14 méhcsalád négyzetkilométerenként, míg az európai átlag tudomásom szerint négy. Ez olyan hatalmas mennyiség, és olyan terhelés a növényeknek, hogy amikor elkezdenek vándorolni a méhészek, mondjuk, akácra, vannak már olyan területek, hogy hiába mennek oda, senki nem tud mézet pergetni, mert annyi méhcsalád van, hogy ők maguk felélik a mézet. Egy méhcsalád napi fél-egy kilogramm mézet megeszik. Ha odamegy tíz­ezer méhcsalád, akkor napi 10 ezer kiló mézet esznek meg, és ebből még a méhész akarna magának is. Van több olyan falu a Nyírségben, Zalában, Somogyban, ahol 20 méhész van egy faluban, kétezer méhcsaláddal. Ott a három nagy virágzáson kívül egész évben etetni kell a méheket, különben éhen halnak. Egy szakmai előadáson hallottam, hogy Németországban csak bizonyos mennyiségű méhcsaládot engedélyeznek egy-egy területen, ez már csak a betegségek miatt is fontos. Ezt mielőbb meg kéne honosítani itthon is. A méhek ugyanis folyamatosan kutatnak, és egy erősebb család kirabolja a gyengébb családot. Viszont általában azért gyenge egy család, mert valamilyen betegsége van, és így az erősek is megfertőződnek. Ez is a méhsűrűség átka” – magyarázza a méhész.

Hol van az a sok virág

 

Ha nem lenne akácunk, akkor a magyar méhészet nem itt tartana, hiszen Európában az éghajlat nálunk a legkedvezőbb az akácnak – vallják a méhészek. Az akácvirágzás május elejétől úgy egy hónapig tart, az ország déli részén előbb, míg az északin később zajlik – és ez nagy szerencse a hazai méhészeknek. A baj az, hogy csökkennek a változatos és nagy felületű virágzó mezőgazdasági kultúrák, amelyek nagyon fontosak a szakmának. Természetes méhlegelőnk koránt sincs annyi, amely a mai méhsűrűséget képes lenne eltartani. A három nagy virágzást biztosító akác, repce, napraforgó vetésterületéből az akác 8, a repce és napraforgó 15 százalékát teszi ki az öt és fél millió hektáros magyarországi mezőgazdasági területnek. A méhészek állítják, hogy a jelenlegi méhsűrűség mellett az olajos ipari növények vetésterületének csökkenése a nagy méhészetekre nézve katasztrofális helyzetet teremthet, hiszen ez a két növény az ezredfordulót követő évtizedben az összes méztermelésből 30-34 százalékban részesedett.

Sok a méhész vagy sem, a magyar méznek változatlanul jó a megítélése az uniós piacon, és mindeddig nem jelentett nehézséget az értékesítése. Ezért is érte sokként a magyar méhészeket a felvásárlás jelentős tavalyi visszaesése. Szerintük civilként ők mindent megtettek – most a politikusokon a sor. A Földművelésügyi Minisztérium közbenjárásával akarják elérni az uniós szakhatóságoknál a méztermelés újraszabályozását, benne az importmézre vonatkozó jelölési szabályok pontosítását, a származási ország feltüntetésének kötelezővé tételét.

Annyi eredménye azért volt a fellépésüknek, hogy a hazai hatóságok sűrűbben ellenőrzik a boltok polcaira kerülő mézeket. De­cember végére gyakorlatilag minden nagy áruházlánc kimondta, hogy száműzi kínálatából a kétes eredetű mézkeverékeket. Év elején még felfedezhetünk EU-n kívüli országból származó mézet egyes nagyáruházak polcain, de az már a kifutó készlet.

Neked ajánljuk