„A CSOK lehet a Fidesz frankhitele”

Magyar Narancs: Kik részesülhetnek családi otthonteremtési kedvezményben (CSOK)?

Szikra Dorottya: A „szocpolt” már tavaly júliusban átkeresztelték családi otthonteremtési kedvezménnyé. Akik korábban is igénybe vehették azt, most is megtehetik, sőt számos könnyítés is életbe lépett, valamivel nőtt az egy gyerek és jócskán emelkedett a két gyermek után járó kedvezmény. Hír viszont azért lett a CSOK-ból, mert három gyerek esetében radikálisan megemelkedett – 10 millió forintra – a vissza nem térítendő támogatás, amihez 10 milliós kedvezményes hitel is társul. Ez számos veszélyt rejt.

MN: Pedig elsőre jól hangzik. Mi a gond?

SZD: Amikor fiatal házasokat kérdeznek a demográfusok, azt mondják, kettő vagy három gyereket szeretnének, ám ebből átlagosan 1,4 gyermek lesz az anya fogamzásképes korában. Ezért azt hiszem, nagyon kockázatos dolog a házasság elején meglévő gyerekvágyakra szerződést kötni, ráadásul úgy, hogy nem nézzük meg az „apró betűt”. Ugyanis ha egy család bevállal akár a házassága első napján három gyereket (korábban nem volt lehetőség előre vállalni mind a hármat – H. P.) és felveszi a 10+10 millió forintot, mondjuk egy válás után katasztrofális helyzetbe jut mindkét fél, hiszen súlyos büntetőkamatokkal kell visszafizetni a pénzt, amit az immár használt lakás árából nem tud megtenni. Ez kísértetiesen hasonlít a frankhiteles eladósodáshoz.

MN: A törvényalkotó épp ezekhez a részben bizonyára anyagi okok miatt nem megvalósuló gyermekvágyakhoz akart segítséget nyújtani.

SZD: Magyarországon minden 100 házasságból 60 végződik válással, ráadásul a válások jelentős része a házasságkötés utáni néhány évben történik. Nem volna jó, ha a megromlott házasságokat a CSOK tartaná össze. Magyarországon különösen nagy a különbség az épp uralkodó ideológiának szavakban való megfelelés – hagyományos család, konzervatív értékek – és a valóságos viselkedés között. Ez a magyarázata részben a projekt elsöprően pozitív fogadtatásának is, annak ellenére, hogy valójában kevesekre vonatkozik. Magyarország a térség legkevésbé vallásos, legtöbb válást, legtöbb egyedülállót, igen alacsony termékenységi számokat felmutató társadalma. Ha azt mondja, hogy a törvényalkotónak épp ezek megváltoztatása volt a célja, akkor arra azt felelem: lehet, de a CSOK-kal ez biztosan nem fog menni.

MN: Hányan vehetik majd igénybe a CSOK-ot?

SZD: 2014-ben nagyjából 200 ezer fő vett igénybe három gyerek után családi adókedvezményt. Ha ők mind igényelnék a teljes támogatást, az 4000 milliárd forint kiadás a költségvetésnek, ami a teljes büdzsé majd negyede. Ez nyilván nem következik be, ám sokan lehetnek, akik a jövőben születendő gyerekek után fogják igényelni, így reális lehet akár egy százezres nagyságrend is, ami a nyugdíjkiadásokat közelíti meg.

MN: Meglesz a várt eredmény?

SZD: Erre azért nem lehet válaszolni, mert nem tudjuk, hogy a programnak valójában mi a célja. Ha a rászoruló három- és többgyerekes családok lakáshoz jutásának a segítése, arra nem alkalmas. Ha ugyanis ez volna a cél, akkor nem csupán új lakás vásárlása esetén járna a 10 millió forint, hanem használt lakásra is, vagy akár a meglévő lakás egy-két szobával esedékes kibővítésére. Ez sokakon segítene, hiszen egy megfelelő, használt ingatlant egyes térségekben ennyiből már meg lehet vásárolni. Új építésű lakást a jobb módúak vásárolnak. Egy másik szempont is azt mutatja, hogy nekik szól a CSOK e része, mégpedig azzal, hogy nem szab felső négyzetméterhatárt és vételárat: akár több száz négyzetméteres, százmilliós lakást is lehet venni a CSOK-ot is használva.

MN: A kedvezményes hitelnél egyelőre van felső határ, 30 millió forint, igaz, tervezik az eltörlését. Ámbár nem hiszem, hogy olyan sok háromgyerekes milliárdos lenne, akik 10 millióért új házat építenek…

SZD: Nem kell milliárdosnak lenni. Egy jó körülmények között élő háromgyermekes házaspár is vehet a támogatásból egy lakást például befektetési célra, és színleg bejelentkezik oda. Ugyanakkor teljesen konzisztens a CSOK a Fidesz családtámogatási rendszerével, ugyanis a családi adókedvezmény igénybevételekor sincs felső korlát. Nincs Európában még egy ország, amely ilyen mértékben felfelé osztja újra a javakat. A szegényeket sújtja jobban az is, hogy a 2008 óta befagyasztott családi pótlék reálértéke harmadával csökkent, és a gazdagok járnak jól az egykulcsos adóval és a családi adókedvezménnyel is.

MN: Azért nem csak a gazdagok vehetik igénybe a CSOK-ot. Ha egy házaspár mindkét tagja minimálbért keres, akár önerő nélkül vagy minimális önerővel is otthonhoz juthatnak; vagy ha van egy saját, szűkös lakásuk, akár a családi házat is megcélozhatják. Őket nem nevezném gazdagoknak.

SZD: Valóban nem gazdagok, és igaz, hogy itt a CSOK komoly segítség lehet. De csak akkor, ha van stabil munkahelyük, és mivel a rendszer utófinanszíroz, némi önerőre is szükségük van. Azzal, hogy kétéves folyamatos biztosítottságot ír elő a törvény, kizárja például az olyan pedagógust is, akit csak iskolaidőre szerződtetnek, vagy a szakmunkások egy részét, akiket csak idényben foglalkoztatnak itthon vagy esetleg külföldön. Igaz, ők is befizethetik maguk után a társadalombiztosítási járulékot akkor is, ha épp nincs munkájuk, de ehhez nagyfokú tudatosság kell. Egyébként épp az alsó középosztályt lökte ki a biztosnak tűnő munkahelyeikről a válság, és lett jóval szaggatottabb az ő munkaerő-piaci helyzetük.

MN: Ugyanakkor érthető, hogy az állam azokat biztatja harmadik gyerek vállalására, akik el tudják tartani azokat, akikben megvan az említett előrelátás minimuma. Nem hathat ilyen módon a fekete- vagy a szürkemunka kifehérítésére is a CSOK?

SZD: Lehet, hogy lesz ilyen hatása, nem vitatom, de ehhez azért túl drágának tűnik, és a szociálpolitikai támogatások célja nem ez volna, hanem a rászorulók segítése. Igaz, Magyarországon ez jelenleg másként van. Megszüntették például a normatív, központilag finanszírozott lakhatási támogatást, amit 450 ezer család vett igénybe, és egy családra átlag 3800 forint jutott. Ez a támogatás gyakran megmentette az eladósodástól épp azokat az ön példájában szereplő alsó középosztályi családokat is, amikor egy betegség, átmeneti munkanélküliség vagy egy nem várt kiadás felborította a családi kasszát. Amikor ez mégis bekövetkezett, az adósságkezelési szolgáltatás segített. Ezek az ellátások nem készpénzt adtak, hanem a szolgáltatók és az állam a tartozás egy részét együtt átvállalták, miközben szociális munkás segített a bajba jutottnak egyenesbe jönni. A lakhatási támogatás 20 milliárdba, az adósságkezelési szolgáltatás mindössze néhány milliárdba került éves szinten, és sok esetben megvédte a családokat egy olyan folyamattól, aminek a vége ingatlanvesztés, a család széthullása lehetett volna. Csak azért említem mindezt, hogy lássuk: a rendszer ezermilliárdokat költ el „fenn”, „lentről” pedig érthető indok nélkül aprópénzt von el. És még nem is beszéltünk arról, hogy a legszegényebbeket tudatosan zárják ki a programból.

Vakolj, magyar!

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Miért és hogyan?

SZD: Körmönfontan. Nem húz alsó jövedelmi korlátot a törvény, de kizárja a munkanélkülieket, a közmunkásokat, a BAR-listásokat…

MN: Zömében a sokgyerekes cigány családokat?

SZD: A lakosság több mint negyede él többszörös anyagi deprivációban az Eurostat adatai szerint, a 6 éven aluli gyermekek 33 százalékáról beszélünk – és ezeknek a többsége nem cigány. Ez inkább szegényellenesség: amellett, hogy nem erkölcsös, rövidlátó is. A mélyülő szegénység hatásaitól a gazdagok is szenvedni fognak, nemcsak a megnövekedő bűnözés miatt, hanem az ország gazdasági teljesítőképességét is negatívan befolyásolja, ha sokan nem tudnak belépni a valós munkaerőpiacra, és nem tudnak méltó körülmények között élni. Ez a belső fogyasztásra is rosszul hat. Az alacsony foglalkoztatási ráta az elvándorlással együtt például a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára nézve is fenyegetőbb veszély, mint a demográfiai mutatók romlása.

MN: Ön korábban foglalkozott európai családtámogatási modellek összehasonlításával. Melyek a legsikeresebbek?

SZD: Ahol növekedett a születések száma, ott azt látjuk, hogy nemcsak anyagilag támogatják a családokat, hanem könnyen elérhető, minőségi szolgáltatással is. Franciaországban például államilag alkalmazott házi segítségnyújtást is igénybe lehet venni a gyermek születése után, és rugalmas a bölcsődei és óvodai rendszer. A nők nagy segítséget kapnak abban, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra, ha szeretnének, de abban is, ha inkább otthon nevelnék a gyerekeket az első években. Magyarországon egyáltalán nem beszélünk arról sem, hogy a tartósan magas születési rátájú országokban az apák jobban bekapcsolódnak a gyermekek gondozásába és a házimunkába is; Dániában például ma már alig van különbség a férfiak és nők részvétele között.

MN: Ez utóbbi leginkább mentalitás kérdése.

SZD: Ez igaz, ugyanakkor a mentalitást lehet befolyásolni talán ebbe az irányba, például azzal, hogy popsztárok vagy közjogi méltóságok nem azt mondják, hogy a nőnek a szülés a dolga, hanem egyenrangú párkapcsolatban az apai gondoskodásban mutatnak példát. Sokat segít az apáknak járó szabadság is, ami nálunk mindössze öt nap, Lengyelországban, Romániában viszont már több hét. De persze nem véletlen, hogy egy macsóként kommunikáló kormány nem támogat ilyen célokat.

MN: Mitől macsó a kormány?

SZD: Nehéz lenne cáfolni, hogy férfiközpontú, a férfiak dominanciáját hirdető kormányról van szó, amelynek nincs női tagja, és szisztematikusan kizárja a politika felső rétegeiből a nőket. Ezzel teljesen koherens az utóbbi hetek női szerepekkel kapcsolatos, szerintem összehangolt kommunikációs kampány Kövér Lászlótól Ákoson keresztül a KDNP-ig. A stadionépítés, a foci értelmezhető a „férfiasság”, a férfivirtus szimbólumaként is, és látjuk, hogy erre végtelenek a források. Mindeközben a „nőies” szakmák, mint az egészségügy vagy szociális ellátás lenézett, nem támogatandó területek. Ez persze látszólag rezonál a lakosság konzervatív nézeteire. Hosszabb távon ugyanakkor a nők alávetettsége, a patriarchális viszonyok és az egyenlőtlenségek növekedése negatívan hatnak nemcsak az emberek jóllétére, de a gyermekvállalási kedvre is.

A CSOK-igénylés 2016-tól megváltozó feltételei

Könnyítések:

– tervezett gyermekek esetében elegendő, ha csak az egyik szülő 40 év alatti

– a nem felsőoktatási intézményben tanuló gyereket 16 év helyett 20 éves korig lehet figyelembe venni

– a lakások energetikai hatékonysági szintjét nem kell figyelembe venni

– megszűnik a lakások felső mérethatára, és az új lakások esetében a felső vételár-korlátozás is

– háromgyerekes családok esetén az igénylőnek vagy családtagjainak lehet meglévő lakástulajdona, hitele; már megszületett gyerekek után is igényelhető, ez esetben elvált, özvegy vagy élettársi kapcsolatban élők is igényelhetik

– magyar állampolgárság helyett elég a magyarországi lakhely

Szigorítások:

– nem igényelheti, aki vagyon elleni bűncselekményt követett el

– nem igényelheti, akit az elmúlt 5 évben jogosulatlanul igénybe vett „szocpol kedvezmény” visszafizetésére köteleztek

A 10+10 millió extra feltételei

– nem igényelhet, akit a Központi Hitelinformációs Rendszerben nyilvántartanak

– csak az igényelhet, aki az igénylést megelőző 180 napban keresőtevékenységet is végzett (ebbe nem számít bele a közfoglalkoztatás), és 2 évig folyamatosan biztosított volt

– amennyiben nem születik meg a vállalt számú gyerek, a felvett CSOK összegét vissza kell fizetni; a büntetőkamat a jegybanki kamat ötszöröse

– a 10 millió forintos kedvezményes hitelt kizárólag házasok igényelhetik

Lehet-e pénzen gyereket venni?

Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Intézet demográfusa szerint olyan gyorsan döntött a kormány a CSOK összegének nagyarányú növeléséről, hogy még nem készültek el az elemzéseik a lehetséges demográfiai hatásokról. A kormányzat feltehetően egyáltalán nem készített előzetes hatástanulmányokat, legalábbis semmit nem közölt a várhatóan szükséges forrásokról és a kívánt célokról. Pedig rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, amelyek a demográfiai hatások becslésére alkalmasak lennének.

A Népességtudományi Intézet gyermekvállalási korban lévők között végzett kutatása nemcsak lakáskörülményeiket és gyermekvállalási terveiket mérte fel, hanem az ilyen tervek megvalósulását akadályozó tényezőket is. A felmérésből kiderül, hányan jelölték fontosnak a lakáskérdést, ők hány gyermekesek, milyen korúak, jelenleg hol és milyen lakáskörülmények között élnek, s közülük hányan férnek bele a programba. Ez után lehetne kiszámolni, hogy egyáltalán hány és milyen helyzetű családot érinthet a CSOK-döntés, amiből a lehetséges termékenységi, migrációs, településszerkezeti stb. hatások is megjósolhatók – hangsúlyozta Kapitány Balázs.

A demográfusok szerint leginkább a mai három- vagy többgyermekeseket érinti a szabályozás, akik minden pluszvállalás nélkül igényelhetnek CSOK-ot – így ebben a csoportban az intézkedésnek nem lesz a gyermekvállalást növelő hatása. Az elmúlt évek tömeges magyar kivándorlása elsősorban a gyermekvállalási életkorban lévő korosztályokat érinti, az azonban kevéssé valószínű, hogy a CSOK hatására nagy számban jönnének vissza – némi mozgás persze nem kizárható. Ahogyan a szomszédos országokból vagy akár a távolabbról meginduló bevándorlást is segítheti az új támogatási forma, hiszen nem kell magyar állampolgárnak lenni az igényléshez, csupán magyarországi lakhellyel kell rendelkezni az igénylőnek.

Gábos András, a Tárki vezető kutatója szerint az anyagi támogatás mindig csak egy része a sikeres családpolitikai modelleknek; ugyanennyire fontosak a természetbeni ellátások, például vannak-e bölcsődék, óvodák, ezek milyen áron érhetők el. Döntő a kiszámíthatóság, a létbiztonság, a gazdasági stabilitás és a kulturális környezet is; vagyis a vállalt gyermekek számát ritkán határozza meg egyetlen tényező.

A legnagyobb kérdés persze a demográfusok körében az, hogy lehet-e egyáltalán gazdasági eszközökkel befolyásolni a termékenység alakulását? Gábos András, Gál Róbert Iván és Kézdi Gábor közösen végzett számítása szerint – az 1950 és 2006 közötti időszak átlaga alapján – ha 100 százalékkal megemelik a gyermekvállalási támogatást, akkor az negyedével emeli a születendő gyermekek számát. A hatás a harmadik gyermek esetében a legerősebb. (A számítás csak a rendszer állandósult elemeire – családi pótlék, gyes, gyed stb. – vonatkozik.)

Gábos András és Tóth István György A gyermekvállalás támogatásának gazdasági motívumai és hatásai című, 2000-ben írt tanulmánya a 60-as évektől kíséri figyelemmel a családtámogatási rendszer demográfiára gyakorolt hatását. Megállapították, hogy minden termékenységnövelő kormányzati beavatkozás növelte a születések számát a bevezetést követő néhány évben. 1967-ben vezették be a gyest, 1973-ban emelkedett a gyes, az anyasági segély és a családi pótlék összege, kibővítették a lakásépítkezési kedvezmények körét, kezdeményezték a három- és többgyermekes családok soron kívüli lakáshoz jutását. Ez volt a legsokrétűbb és a legsikeresebb támogatási csomag, mert lefelé tartó tendenciát tört meg. 1985-ben bevezették a keresetarányos gyermeknevelési díjat, a gyedet. 1988 és 1990 között jelentősen emelkedett a családi pótlék összege és kiterjesztették annak jogosultságát.

Ám a statisztikusok szerint a legfontosabb mérőszám a befejezett termékenységi ráta, az a mutató, amely a fogamzóképes időszakban világra hozott gyerekekről tudósít. A valódi kérdés az, hogy ezt a számot képesek-e növelni a családpolitikai intézkedések. Több kutató szerint a kedvezmények bevezetése utáni évek emelkedő számai mögött csupán az áll, hogy a tervezett gyerek korábban születik meg. Igaz, Gábos András szerint, ha korábban születik meg az első vagy második gyerek, nagyobb az esély, hogy a második és harmadik is megszülessen, illetve a halasztott gyermekvállalásnál is fennáll a veszélye, hogy biológiai vagy más okok miatt soha nem születik meg a tervezett gyermek. Tanulmányuk végkövetkeztetése szerint azonban „nem valószínűsíthetjük, hogy az anyagi támogatások növelésével vagy újabb támogatások bevezetésével el lehetne érni, hogy az egyébként nem tervezett gyermekek mégiscsak megszülessenek”.

Az 1960-as évek óta a születések száma már nem elegendő a népesség egyszerű reprodukciójához, 1981 óta pedig csökken a népesség száma – olvasható az idézett tanulmányban. Az élve születések száma az 1991-es 127 ezer fős értékről 1999-re 95 ezer főig csökkent. Ezt követően egy évtizedig 95 és 100 ezer fő közötti szinten stagnált, majd 2008 után két év alatt 90 ezer fő közelébe esett. 2010 óta ismét stagnálásról beszélhetünk – derül ki Kapitány Balázsnak és Spéder Zsoltnak a KSH Demográfiai Portré című kiadványában megjelent cikkéből.

Álmodjon a választó!

A migránstéma kihűlőben, ezért kellett egy új téma a következő hónapokra: ez lett a CSOK – mondja Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója.

Több forrásunk állítja, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium egy jóval szerényebb elképzelést terjesztett elő, a 10+10 milliós elem például hiányzott. Állítólag Orbán Viktor az utolsó pillanatban személyesen döntött az összeg emeléséről (forrásaink szerint így volt ez a családi adókedvezmény bevezetésekor is).

Tóth Csaba úgy véli, a CSOK köré várhatóan komoly kommunikáció épül majd, lesz kormányzati fizetett kampány, honlap, konzultáció. A döntést nem elsősorban szakpolitikai szempontok motiválták, hiszen a demográfiai célokat, a lakáshoz jutást sok más és sokkal olcsóbb, hatékonyabb módon lehetne kezelni – mondja az elemző. „Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a Századvég 80 százalékos támogatottságot mért a programmal kapcsolatban, és hogy még azok körében is kimagasló a támogatottság, akik vélhetően nem is tudják igénybe venni. Hiszen ki ne örülne annak, hogy a nagycsaládosok lakáshoz jutnak? Az pedig, hogy a program résztvevői a jobb módúak lesznek, vagy nem jut el a többséghez, vagy pedig kifejezetten örül neki, mert így például a romák ki lesznek zárva belőle” – vélekedik a szakember.

A CSOK politikailag leghasznosabb húzása az, hogy bár keveseket érint, nagyon sokan ábrándozhatnak el az ingyen 10 millión, amihez „elég csak bevállalni” a három gyereket. Persze, amikor jobban belegondolnak abba, hogy anyagi helyzetük vagy a kapcsolatuk stabilitása elbírna-e újabb gyereke(ke)t, sokan rájönnek majd, hogy nem; de néhány hónapig tartó várakozás, számolgatás, tervezgetés sokak hétköznapjait kitölti, és ez a politika számára éppen elegendő. Ráadásul az ellenzéknek elsőre nehéz lesz támadni ezt a kormányzati intézkedést – sőt, a kormány talán várja is, hogy az ellenzék nekimenjen például a romák kizárása miatt, mert így ismét a többség oldalán szállhat be a vitába. Tóth Csaba szerint a lakásépítés felpörgésével járó esetleges makrogazdasági javulás és a fideszes oligarcháknál lecsapódó profit csak járulékos haszon.