A kormány arra kéri a strasbourgi bíróságot, nyilvánítsa elfogadhatatlannak Karsai Dániel kérelmét

  • narancs.hu
  • 2023. október 24.

Belpol

Az Emberi Jogok Európai Bírósága eközben kétnaposra bővítette az életvégi döntés meghozataláért küzdő Karsai tárgyalását, és szakértőket is meghallgat.

Nem tartja megalapozottnak a kormány a kegyes halálért a strasbourgi bírósághoz forduló Karsai Dániel alkotmányjogász kérelmét, arra kéri a testületet, nyilvánítsa elfogadhatatlannak, vagy állapítsa meg, hogy az ALS-ben szenvedő alkotmányjogász emberi jogai nem sérülnek azzal, hogy Magyarországon nem megengedett az eutanázia

ez derül ki a nyilvánosságra hozott ellenkérelemből.

Mint ismert, a 46 éves Karsai Dánielnél tavaly diagnosztizálták az ALS betegséget, ami a központi idegrendszer mozgásért, beszédért, nyelésért és légzésért felelős izmainak pusztulásával, az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadásával jár. A betegség végén a légzési funkciók is megszűnnek és a halál fulladás miatt következik be. A betegség kialakulásának pontos okai nem ismertek, így nem is gyógyítható.

Karsai Dániellel készült interjúnk itt olvasható.

Ahogy a 46 éves ügyvéd korábban kiemelte, a betegség rendkívül megalázó, az önállóságtól egyre jobban megfosztó élethelyzetbe sodorja. Utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, bármiféle tudatos aktivitás vagy kommunikáció lehetősége nélkül.

A strasbourgi bírósághoz azért fordult, mert

személyes és szakmai véleménye szerint az életvégi döntések meghozatalának teljes magyarországi tilalma alapvető emberi jogait sérti.

A magyar kormány erre a kérelemre adta be az ellenkérelmét (ezt hivatalosan Észrevételeknek hívják). Az állam képviseletét az ügyben Tallódi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium Emberi Jogi Főosztályának vezetője látja el. A dokumentumot – eredeti nyelven és magyarra fordítva Karsai Dániel saját Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra.

Karsai posztjában azt is írta, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kétnaposra bővítette a tárgyalást.

Az első napon, november 27-én szakértőket is meghallgatnak majd: Sándor Judit bioetikust és Regis Aubris palliatív-ellátás szakértőt. Az EJEB továbbá két szervezetnek megengedte a beavatkozást, azaz írásbeli észrevételek benyújtását. Az egyik a svájci Dignitas, mely tagjainak segít az asszisztált öngyilkosságban, a másik pedig a European Centre for Law and Justice.

A magyar kormány lényegi állítása az, hogy "a Bíróság által a jelen ügyben felvetett valamennyi kérdésre a Pretty kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletben már válaszoltak". A brit Diane Pretty a 2000-es évek elején került az Egyesült Királyságban az eutanáziára vonatkozó törvényekről szóló vita középpontjába. Megpróbálta megváltoztatni a brit törvényeket, hogy véget vethessen saját életének, mert halálos betegsége, a motoros neuronbetegség miatt óriási fájdalmai és egyéb problémái voltak. Azt mondta: "Gyors, szenvedés nélküli halált szeretnék, otthon, a családom körében." A brit bíróságok nem fogadták el Pretty érveit, és a Lordok Háza, Nagy-Britannia legfelsőbb bírósága végül elutasította az ügyét. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ő is. A testület a Pretty kontra Egyesült Királyság ügyben úgy ítélte meg, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem biztosít jogot a halálhoz, így az ehhez a bírósághoz benyújtott fellebbezése szintén sikertelen volt. Pretty 2002. május 11-én, 43 éves korában halt meg, addigra egy sor tüdő- és mellkasi probléma miatt teljesen leépült.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.