A választói korhatár 18-ról 16 évre csökkentésével legutóbb a Jobbik állt elő 2020-ban, de például 2011 márciusában a kormánypárti Stágel Bence javasolta ugyanezt az Országgyűlésben. „Megfontolásra és társadalmi vitára” ajánlotta a korhatárcsökkentést, mivel szerinte a 14–18 év közötti fiatalok jogai és kötelezettségei nincsenek összhangban egymással. Egy ilyen korú fiatal vállalhat munkát, fizet adót, lehet jogosítványa, büntethető és felelősségre vonható, köthet házasságot – de nem szavazhat.
Manapság nem valószínű, hogy kormánypárti képviselő bedobná e témát. Pedig az ilyen változtatás nem példa nélküli: Ausztriában 2007-ben elfogadták a választójogi reformot, amelynek értelmében 16 éves kortól lehet szavazni a parlamenti, az európai parlamenti és az elnökválasztáson, valamint népszavazáson. Az unióban úttörő Ausztrián kívül Máltán szintén 16, Görögországban pedig 17 év az alsó korhatár a választásoknál. Nagy-Britannián belül Skócia és Wales is 16 évre szállította le a korhatárt – a brit parlamenti választásokat leszámítva. Belgiumban és Németországban pedig arról döntöttek, hogy a jövőre esedékes EP-választáson a 16 évesek is voksolhatnak, és a német kormány szeretné elérni, ha a választásra jogosultak körét a szövetségi választásokra kiterjesztve is bővítenék.
Nagyobbacska ebéd ára
Karácsony Gergely főpolgármester 2018-as miniszterelnök-jelölti programjában sorolja a példákat a 16 évben megállapított jogosultsági határra, s állítja: „Nincsenek érdemi negatív tapasztalatok, miközben a demokráciára gyakorolt pozitív hatások egyértelműek.” Hasonlóval kampányolt az LMP is akkortájt, az említett jobbikos akció pedig egy alaptörvény-módosító ellenzéki javaslatig is eljutott – persze, hiába.
Komolyabb támogatást eddig egyik esetben sem kaptak a hasonló fellépések. Október elején indított kampányával ezúttal a Momentum ifjúsági szervezete, a TizenX népszerűsíti a kezdeményezést. A választási korhatár 16 évre csökkentése amúgy egybevág a Momentum európai parlamenti pártcsaládja, a Renew Europe vonatkozó politikai irányelvével, de Borsik Viktor, a TizenX elnöke nem tud arról, hogy párhuzamosan más uniós tagországban is lenne hasonló akció. Szerinte az elmúlt évek hazai tapasztalata megmutatta, hogy a középiskolások, gimnazisták egyre aktívabbak a közéletben, sorra jöttek létre a tematikus civil szervezetek. Úgy látja, „a fiatalok megérdemlik, hogy további jogokkal ruházzák fel őket”.
A TizenX anyagi erőforrásai minimálisak, Borsik Viktor szerint egy „nagyobbacska ebéd árát” tudják Facebook-hirdetésekre, matricára, szórólapra fordítani. A kampány elsősorban a gimnazistákat, középiskolásokat célozza, s az utcai jelenlét mellett online is kommunikálni fognak: ahhoz, hogy egy TikTok-videót több százezren megnézzenek, „nem kell erőforrás, csak ügyes kommunikáció”, bizakodik a szervezet vezetője.
A kampány része az aláírásgyűjtés, az elnök szerint online fokozott az érdeklődés. Úgy véli, a több ezer, talán tízezer szignó reális elvárás; a legfontosabb azonban az, hogy megmutassák: van társadalmi igény a választójogi reformra. Aztán erre alapozva módosító javaslatot terjesztenek majd a parlament elé: a korhatárt első körben csak az európai parlamenti választásokra terjesztenék ki. „Ez észszerű kompromisszum; és így bebizonyosodhat, hogy nem dől össze a világ, ha 16 évesek szavaznak, hanem erősödik a demokrácia, színesedik a döntéshozatal” – mondja Borsik, aki el lenne keseredve, ha a Fidesz ezt az ellenzéki javaslatot is visszautasítaná. „A cél, hogy a közbeszédbe behozzuk az ügyet” – mondja Borsik. A kampányt ebben a hónapban nyomná meg a TizenX; egyelőre október 23-ig terveztek, de ha van érdeklődés, akár tovább is. A módosító javaslatot novemberben szeretnék beterjeszteni.
Kevesebb mint 200 ezer
László Róbert, a Political Capital (PC) választási szakértője szerint korábban egyik párt sem állt bele igazán a választási korhatár 16 évre leszállításába. Vélhetően azért, mert e témára nem rezonáltak tömegek, ami nem meglepő, hiszen a friss népszámlálási adatok szerint kevesebb mint kétszázezer a 16–17 évesek száma. Ezzel együtt a szakértő szerint érthető, hogy a téma újra és újra felbukkan, hiszen nem kelt erős indulatokat. Nem mellékesen most akár nemzeteken átívelő ügy is lehet belőle, miután a Renew Europe pártcsalád a zászlajára tűzte. Az sem biztos, hogy csak az érintett fiataloknál lehet jó pontokat szerezni vele. „Miért is ne volna lehetséges, hogy a 30–40-esek vagy akár a jóval idősebbek is úgy gondolják, a fiatalok aktivizálása mindannyiunk közös érdeke?” – veti fel László Róbert.
A szakértő szerint arra egyszerű a magyarázat, hogy a Fidesz miért nem karolja fel a témát: szavazótáboruk folyamatosan idősödik, és számukra éppen a fiatalok megszólítása a legfőbb nehézség,
noha rengeteg csatornán próbálkozik a kormánypárt. De ezzel a gonddal több ellenzéki párt, így a DK is küzd. A fiatalok körében relatíve népszerű az eredetileg generációs alapon szerveződő Momentum, így a párt számára logikus a választói korhatár ügyének felkarolása. Ugyanakkor arra szerinte nulla az esély, hogy egy ellenzéki módosító átmenjen a törvényhozáson. A szakértő szerint ezzel a Momentum is tisztában van, így csak az a kérdés, mennyire lesz szerves része a kampányának ez az ügy, és hogyan érvelnek majd mellette.
„Politikamentes, tisztán szakmai válasz” nincs arra a kérdésre, hogy indokolt-e a korhatár leszállítása. A PC munkatársa szerint „ha pontosan 16 vagy 18 éves korunkra érne az agyunk valamiféle érettség fázisába, akár meg is határozhatnánk ilyen hüvelykujjszabályt – de nem létezik ilyen”. A legtöbb országban történelmileg alakult ki a 18. betöltött évnél a határ, de nehéz volna vitatni például, hogy a mai 16–17 éveseket ezerszer több inger éri, mint az ötven vagy akár húsz évvel ezelőttieket, és a fiatalok ma többet is tudnak a világról. Vannak komoly érvek persze amellett is, hogy ne lehessen előbb szavazni, mint például érettségizni. Sokan attól tartanak, hogy ha 16 évre visszük le a korhatárt, nehéz lesz megindokolni, miért ne vigyük le 14-re vagy akár 12-re, ami a közbeszéd további infantilizálásához vezetne. László Róbert megjegyzi, a felnőtt választók sem „tudatosak”, döntően nem racionális érvek mérlegelése után szavaznak. A hírek tényellenőrzésével vagy a pártprogramok lapozgatásával, összehasonlításával csak egy nagyon szűk réteg bíbelődik, de mindez még rájuk is korlátozottan hat.
A választói korhatár leszállítása nem tömegeket érintene. Ismerve a fiatalok választási hajlandóságát, a szűk 200 ezer főből jó, ha 100 ezer elmenne ténylegesen szavazni. A pártok tehát legfeljebb tízezres nagyságrendben szerezhetnének ebből a körből új támogatókat. Relatív többségükre a Fidesz számíthatna, a Momentum mellett pedig leginkább a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és a Mi Hazánk rúghatna még labdába.
A Fidesz viszont egyre idősödik, beszélő fejeik majd’ mindegyike elmúlt negyven, többségük pedig ötven, sőt hatvan fölötti. A fiatalok talán Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőt érezhetik magukhoz közelebb, Rácz Zsófia bevetése, aki a fiatalokért felelős helyettes államtitkár volt, már nem sok eredményt hozott. A Megafon életre hívásának egyik fő oka is a fiatal generációk elérése lehetett, és ez nem is sikertelen húzás. László Róbert szerint a Fidesz úgy alakítja ki az üzeneteit, hogy azt egy átlagos 12 éves is megértse, és ugyan a fiatalok körében a legalacsonyabb a támogatottsága, nem tudjuk, mekkora lenne például a korosztályt célzó politikai eszközök, mondjuk a közismertté vált „emojis kampány” vagy a Mathias Corvinus Collegium rájuk fókuszáló programjai nélkül.
Elégedetlenek
Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója szerint a Fidesznek nem érdeke a korhatár levitele a fiatalok körében mért eredményei miatt. Ez összefügg azzal, hogy a fiatalok nem látnak előrelépési lehetőséget a rendszerben, továbbá az sem tetszik nekik, ahogyan a NER-ben érvényesülni lehet. A társadalmi mobilitás nehézkes, rosszabb élethelyzetből csak nehezen lehet jobba kerülni. Sokan elhagyják az országot, akik viszont maradnak, változást szeretnének.
Az elemző szerint ez a változás kedvező lenne az ellenzéki szavazótábor összetételére; ismeretei szerint Ausztriában a szociológiai felmérések kimutatták, hogy a 16–17 évesek körében nagy az érdeklődés a közügyek iránt. Másfelől erre a témára komoly kampányt nem lehet felhúzni, a magyar belpolitikát nem az ilyen kérdések határozzák meg. Ezzel együtt több kutatás szerint a hazai 18–29 éves korosztályban felülreprezentált a Momentum, az MKKP, valamint Mi Hazánk. Önmagához képest nemcsak a Fidesz szerepel rosszul a körükben, hanem a két hagyományos baloldali párt, a DK és az MSZP is.
A fiatalok preferenciáit az elégedetlenség, a rendszerkritika, a változás igénye határozza meg – ezt mutatja az is, hogy a diákok aktív részvételével évek óta zajlanak tüntetések az oktatásért. Korábban a Jobbik is jól szerepelt ebben a körben, mert radikális változást ígért; a Momentum, valamint az MKKP ugyanebbe a mezőbe érkezett. A Mi Hazánk pedig azt az üzenetet viszi, amit korábban a Jobbik, ezért szerepel jól a korosztályban.
Bíró-Nagy András nem számít arra, hogy a korhatár csökkentése kampánytéma lesz. A szakember szerint az ilyen típusú változásoknak együtt kellene járni az ismeretek erősebb oktatásával, ugyanis szélesebb körben kellene tisztában lenni azzal, hogy mit jelent a politikai részvétel, mi az értelme a közös ügyek intézésének, a beleszólásnak, mennyit ér egy szavazat.
(Címlapképünkön: Leadja szavazatát egy első választó a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban kialakított szavazókörben az országgyűlési választáson és a homofób törvényt érintő népszavazáson 2022. április 3-án. Fotó: MTI/Balázs Attila)
