„Tájékoztatjuk miniszterelnök urat arról, hogy víziközmű-szolgáltatókat sújtó kormányzati intézkedés tönkretette az ágazatot. Az itt dolgozó közel 22 ezer munkavállaló értetlenül kénytelen szemlélni azt a szakmaiatlan ámokfutást, ami az ágazatot éri. A legalapvetőbb emberi szükségleteket kielégítő vízszolgáltatás és a szennyvízelvezetés a végnapjait éli. Tapasztalatunk az, hogy ennek a szakmának a leértékelése folyik. Sajnos, ma már ez a munka nem érték. A kormányzati intézkedések hatására ellehetetlenültek munkahelyeink, a munkavállalók napi megélhetési gondokkal küszködnek” – áll abban a levélben, amelyet a napokban címzett az Alföldvíz Zrt. szakszervezete Orbán Viktor kormányfőnek.
A több mint ezerkétszáz munkavállaló érdekképviseletét ellátó szakszervezet ebben az ügyben nem 2018 januárjában fordult először a miniszterelnökhöz. Ugyanezt megtették 2013-ban és 2015-ben. Az előző leveleikre választ sem kaptak. Ezúttal sem számítanak másra, mégis újra próbálkoznak. Miskéri László, az Alföldvíz Zrt. szakszervezeti vezetője azt mondta, éppen azért, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. A Narancsnak arról beszélt, hogy a brutális elvonásokkal, az aránytalan közmű adóval, a felügyeleti díjjal egymilliárd forintot von el az állam a 13-14 milliárdos árbevételű cégtől, amely Békés, Csongrád, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye 130 településén szolgáltatja a vizet.
Miskéri László úgy véli, törvénysértő az az állapot, ami őket sújtja: a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2012. évi CCIX. törvény értelmében „a víziközmű-szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjban a vízi közmű működtetésével kapcsolatos indokolt költségeknek meg kell térülniük”. Azonban a 2011. évi díjakat kell alkalmazni a szolgáltatóknak – méghozzá a mínusz 10 százalékos rezsicsökkentéssel. Hol érvényesül a megtérülés elve? – kérdezte az Orbán Viktornak címzett levélben az Alföldvíz Zrt. szakszervezete.
Díjbefagyasztás, majd rezsicsökkentés, vezetékadó, felügyeleti díj, állami támogatás ígérete, majd annak be nem tartása – sorolta az érdekvédelmi vezető, hogy az elmúlt években több olyan terhet akasztottak a nyakukba, ami hosszú távon sem a víziközmű-üzemeltetőknek, sem a tulajdonos önkormányzatoknak, sem a lakosságnak nem előnyös. Ugyanis a jelenlegi szolgáltatási díjak nagy része – az áfa, a vízkészlethasználati díj, a környezetterhelési díj, a közműadó, a felügyeleti díj – állami bevétel. Erre rárakódik a több rendeletből következő egyszeri, vagy folyamatos költség, mint például a vagyonértékelés, az e-közmű, a vízminőség-vizsgálat, az információbiztonsági auditok. Utána még jönnek az energiaköltségek, a fenntartás, felújítás költségei stb. „Ezek után a munkabérekre mi marad?” – kérdezte indulatosan Miskéri László.
A miniszterelnöknek címzett levélben az Alföldvíz Zrt. szakszervezete leírta, hogy kormány- és állami szinten, valamint nemzetközi vízkonferencián hirdetik a víz fontosságát, a magyar vízkészletet kincsként emlegetik. Ezzel szemben a jogalkotók és a politikusok döntéseikkel folyamatosan sújtják az alapszolgáltatást üzemeltetőket. A hatalmas elvonások következményeként a mindennapi vízellátásért és szennyvízelvezetésért felelős cégek közül mind többen veszteségesek. A rezsicsökkentés, a díjbefagyasztás tarthatatlan, hiszen később sokkal többe fog kerülni a most okozott károk helyreállítása. Megemlítik a levélben, hogy a vezetékadó megfizetése sem méltányos, hiszen nem a használat függvényében fizetendő, hanem a távolság szerint. Mindezek nyomán az Alföldvíz Zrt.-nél foglalkoztatott munkavállalók az országos átlagkereset alatti béreket vihetnek haza.
„Több sebből vérzünk, ami a fájdalmunkon felül óriási veszélyeket is rejt, amiért nem mi leszünk a felelősek, hanem azok a döntéshozók, akik időben nem változtattak egy korábban eldöntött rossz koncepción. A vízi közműves szakma vészesen közelít a szakadék felé. A műszaki berendezéseinket, illetve a vezetékeinket leamortizáltuk, nem tudtunk a pénzhiány miatt felújításokat, rekonstrukciókat végezni. A munkatársaink – már az öreg szakik is! – elhagyják a munkahelyeket a jobban fizető állásokért. Akik itt maradnak, a nagyobb terhek miatt kimerültek, sokkal több a táppénzes napok száma. A fiatal munkaerő becsábítása ritkaság számban megy, de csak átmeneti megoldásként választják a vízműves »életpályát«. Azt érzékeljük, hogy akár a társadalom, akár Ön is, kevés ismerettel rendelkezik arról, hogy ezen a területen milyen szakmai felkészültséget igényel a napi tevékenység” – áll a kormányfőnek címzett levélben, amelyben az is olvasható, hogy a mai korszerű víztisztító művek és szennyvíztisztító telepek üzemeltetése komoly és felelősségteljes, felkészült szakember gárdát igényel.
Miskéri a levélben foglaltakat ismertetve azt mondta, hogy tapasztalataik szerint a víziközmű-ágazat a politika játékszerévé vált. A rendszerváltás időszakában 33 jól szervezett és jó minőségben szolgáltató vállalat látta el az ország közüzemi vízellátását, központi irányítás mellett. A politika akkor úgy ítélte meg, hogy ez nem megfelelő, és megkezdődött e vállalatok szétzilálása, aminek következményeként közel 400 szolgáltató jött létre. Manapság politikai döntés alapján összevonás, integráció zajlik. Csakhogy most is a szakma megkérdezése nélkül történik minden. Munkavállalóként „mélységes sajnálattal és üres zsebbel szemlélik” ezt a „szakmaiatlan ámokfutást”.
A víziközmű-szolgáltatók gazdasági ellehetetlenülése okán elmaradnak a szükségszerű rekonstrukciós munkák, a tervszerű karbantartások. Ma a kitermelt egészséges ivóvíz jelentős hányada a vezetékek és a szerelvények elhasználódása, korrodálása miatt eltűnik a talajban. Nem ritka a 30-40 százalékos (!) vízveszteség.
„Nekünk, akik ezeket a vízműves erkölcsi értékeket megteremtettük, és mindennap óvjuk, felelősségünk, hogy szóljunk, amikor veszni látjuk. Mint azt megtettük 2013-ban, 2015-ben, most ismét szólunk. Ismételten, most már sokadszor, hogy gondolják át azt a koncepciót, amit a víziközmű-szakmára kiróttak, hogy biztosan jó ez így?” – olvasni az Orbán Viktornak írt levélben.
A szerző az Együtt gyulai önkormányzati képviselője
